Néha a kevesebb több – tartja a mondás, az utóbbi évek indie játékai pedig azt hiszem, maradéktalanul bebizonyították, hogy ez sok esetben valóban így is van. Számtalan olyan alkotással találkozhattunk ugyanis, amely grafikájában igen egyszerű (sok esetben a 20-30 évvel ezelőtti színvonalat vagy látványvilágot képviselik), a játékmechanika bonyolultsága is kb. egy faékkel egyező, mégis hosszabb időre tudja az adott játék a képernyő elé szegezni a játékost, mint egy AAA-kategóriájú, dollármilliókból létrehozott program. Így van ez a Luftrausers esetében is, amely erdetileg Flash játéknak indult, majd a napokban jelent meg PlayStation 3-ra, PS Vitára, valamint Windows, OS X vagy Linux rendszert futtató számítógépekre.
Őszinte leszek: amikor először indítottam el a játékot, nem sok választott el attól, hogy gyorsan le is töröljem. A barnás színekkel operáló pixeles látványvilág valahogy nem fogott meg, a Sine Mora és a Resogun után pedig egészen mást vártam egy egyszerű shoot’em-uptól. Aztán azért csak nyomkodtam pár percig a lövés gombot és irányítottam a gépet (gázadás és balra/jobbra fordulás – ennyi mindössze a vezérlési lehetőségünk), gyűjtve a bónuszszorzót és a pontokat. És ekkor megjöttek az első fejlesztési lehetőségek: a repülőgépre páncél került, később pedig a motor pedig hátrafele tüzelt, innentől kezdve már kezdett élvezetesebbé válni a pontokért menő hajsza. A gépet ugyanis a folyamatosan feloldott alkatrészekkel sokféle (összesen 125) kombinációjúra lehet összerakni. Kiválaszthatjuk az első ágyút, a törzset és a motort, így igazítva játékstílusunkhoz a masinát. Persze mindegyik alkatrész pozitív és negatív tulajdonságokat is hordoz magában, például az erősebb páncélzat lassabb mozgással jár.
Életerőnk csökken, ha találat ér, beesünk a vízbe vagy a felhőket súroljuk a magasban, de ha nem lövöldözünk, akkor magától vissza is nő egy idő után, így egy-egy nagyobb légiütközet után eliszkolva helyrehozhatjuk egészségi állapotunkat. Ha lelövünk egy hajót vagy gépet, elkezd nőni a bónuszszorzó, és amíg pár másodpercen belül újra elintézünk egy-egy ellenfelet, nem is veszítjük azt el. Ha pedig sokáig nem lövünk senkit, az addig összegyűlt pontjainkat összpontszámunkhoz adja a játék, a szorzó lenullázódik, és kezdhetjük elölről a növelését.
A pályákon előrejutáshoz (ami igazából nem sok változást jelent, talán egyedül az ellenfelek mennyisége változik) meghatározott pontszámot kell elérni, de ezt nem egyetlen nekifutásból várja el a program, hanem több menetből gyűjthetjük a pontokat. A cél minél gyorsabb elérése érdekében mindenesetre nem árt a szorzót folyamatosan a maximumon (ez 20-at jelent) tartani, így tudjuk a legtöbb pontot bezsebelni. Repülőgép-alkatrészeket pedig különböző feladatok teljesítéséért is kapunk (példa: lőj le x ellenfelet folyamatos zuhanás közben).
Igazából mindössze ennyi a játékmenet, viszont ha csak egy kis kikapcsolódásra vágyik az ember, ennél többre sokszor nincs is szükség. (Mondjuk a zene hosszú távon igencsak unalmassá válik...)
A Luftrausers az olcsó árkategóriájú játékok sorát bővíti: PS Store-ban 2730 forintba kerül (ezért az árért a Cross-Buynak köszönhetően egyszerre kapjuk meg a PS3 és PS Vita verziókat), míg Steamen 9 euróért, a Humble Store-ban pedig 10 dollárért szerezhető be a számítógépes változat.
