2009-ig a Sucker Punch csapatát leginkább a Sly Cooper-trilógia fejlesztőjeként ismerte a világ. Ám ebben az évben a stúdió egy sokkal komolyabb, összetettebb játékkal rukkolt elő, amely az inFamous címet viselte. Ebben Cole MacGrath bőrébe bújhattunk, aki különleges erők birtokosa (irányítani tudja az áramot), éppen ezért egyszerre kelt félelmet és ébreszt csodálatot az emberekben. A játékmenet is erre épült: cselekedeteink alapján válhattunk idővel hősökké vagy épp rettegett gonosztevőkké. A történet 2011-ben folytatódott, hiszen az inFamous 2 Cole sztoriját boncolgatta tovább, de számos tekintetben tovább is fejlődött az elődhöz képest.
A Sucker Punch az elmúlt három évet sem henyéléssel töltötte, készült ugyanis jelen cikkem tárgya, az inFamous: Second Son, amely azonban már csak részben kötődik az első két részhez. Az új sztori Seattle városába kalauzol el minket, ahol megismerkedhetünk az ifjú Delsin Rowe-val...

Az inFamous: Second Son története a közeljövőben, 2016-ban (vagyis hét évvel az első két rész eseményei után) játszódik. Delsin éli a kamaszok hétköznapjait: graffitizik, lóg és sokat tesz azért, hogy minél többször bajba kerüljön. Ilyenkor rendszerint rendőr bátyja, Reggie húzza ki a slamasztikából, némi fejmosás kíséretében. Ám egy szép napon valami különös történik: Delsin otthonán conduit (ők a különleges erőkkel rendelkező emberek, akiket a kormány előszeretettel bioterroristának nevez) rabokat szállító konvoj halad keresztül, amely balesetet szenved és a rabok a környéken bújnak el. Delsin is találkozik egyikükkel, és mikor megfogja a karját, magába szívja különleges erejét. Ettől kezdve ő is conduittá válik (pontosabban mindig is az volt, az ő különleges képessége ugyanis az, hogy el tudja lopni másokét, csak hát korábban erre nem volt lehetősége, így nem tudott róla), vagyis szálkává a kormány szemében.
A kormány a hét évvel korábbi események miatt létrehozott egy szervezetet, a DUP-t, amelyet egy szintén conduit nő, Augustine vezet, csakhogy őt leginkább egy náci tiszthez lehetne hasonlítani (már csak a szürke egyenruhája miatt is...). Nem átall fájdalmat okozni másoknak, sőt, egyetlen gondolatával betonba tudja önteni az embert vagy betonszilánkokkal tudja teleszórni a testét. Ezt meg is teszi Delsin egy barátjával, sőt, magával Delsinnel is. Ő később egy kórházban tér magához, ahol számtalan hasonló sebesüléstől szenvedőt és haldoklót talál, köztük a barátját is, akin csak úgy segíthet, ha maga is e különleges erő birtokába kerül. Irány hát Seattle, ahol fel kell kutatni Augustine-t és elcsenni tőle a hatalmát. Bár ilyen egyszerű lenne...
Egyszerűen szólva csillagos ötös, amit az írók és a színészek összehoztak.
Itt egy rövid bekezdést szentelnék a játék történetéhez kapcsolódó színészi játéknak és a dialógusoknak. Hasonlóan szórakoztató történetmesélést és szinkronmunkát utoljára talán a Beyond: Two Souls vagy a The Last of Us esetében tapasztaltam, de a csipkelődő, szarkasztikus humor sokszor eszembe juttatta az Uncharted szériát is. Egyszerűen szólva csillagos ötös, amit az írók és a színészek összehoztak, én imádtam az átvezetők és a játékon belüli beszélgetések minden pillanatát.

Ha nagyon sarkosan nézzük, az inFamous: Second Son játékmenete alig változott az elődökhöz képest. Ezúttal is mindennek a gerincét a karma adja, vagyis tehetünk jót és rosszat. A jó cselekedetek közé olyasmik tartoznak, mint ellenfeleink elkábítása a kivégzésük helyett, a sebesült civilek gyógyítása, droglaborok felszámolása és hasonlók. A gonosz tetteket aligha kell bemutatni: rombolás és pusztítás minden mennyiségben és formában.
Delsin eleinte mindössze egyetlen erővel, a füst erejével rendelkezik (ezt lopta el elsőnek), amellyel át tud menni bizonyos falakon, közlekedni tud a szellőzőrendszereken (ez a tetőre jutást gyorsítja fel), valamint fegyverként is képes használni. Az első néhány küldetés még kifejezetten e képességre épül, ám hamarosan találkozik több társával is, akiktől további erőket szipkáz el. Így tesz szert a neon erejére is, amely nagy sebességgel és további vagány mutatványokkal ruházza fel. Ezeken túl további erőket is lehet szerezni, de mivel ezeket a trailerekben sem fedték fel, inkább én sem spoilereznék. Legyen elég annyi, hogy Delsin elsődleges célja, hogy megszerezze Augustine betonerejét...
Támadásaink felemésztik erőinket, így ezt folyamatosan pótolnunk kell. Erre a város végtelen számú lehetőséget nyújt: a füstöt például kéményekből vagy épp autók roncsaiból tudjuk pótolni, a neont gyakorlatilag bármely reklámból és így tovább.
Seattle városa (amely méretét tekintve nagyjából akkora, amekkora alapítása idején, az 1850-es években lehetett...) kerületekre van osztva, de ezek kezdettől fogva szabadon bejárhatóak. Minden kerületet a DUP erői irányítanak: mindenfelé kamerák, katonák, járőrkocsik, beépített ügynökök vagy épp megfigyelő drónok találhatók. Emellett minden kerületben van egy mobil irányítóközpont, amelyet nagy erőkkel védenek. Ezeket felszámolva oldhatjuk fel a kerületben található néhány mellékküldetést, valamint a DUP hatását 30% alá csökkentve kezdeményezhetjük a kerület teljes felszabadítását is.
Ha már említettem a drónokat és a mobil egységeket, itt ejtenék szót a fejlődési rendszerről is. Ehhez ugyanis nem elég küldetéseket teljesíteni, tetteket végrehajtani: a „tapasztalati pontokat” a fent említett eszközöket irányító erőforrásból nyerhetjük. Egy drónt egy pontnyi ilyen anyag hajt, míg az irányítóközpontokban ennél jóval többet is találunk. Ezeket a pontokat felhasználva fejleszthetjük különleges erőinket, így oldva fel további támadásokat vagy épp közlekedési módokat. Bizonyos képességeink tovább is fejleszthetőek, így például egyre több erőt szívhatunk magunkba egy-egy forrásból, mindezt egyre rövidebb idő alatt. Vannak olyan képességeink is, amelyek csak a karma egyik oldalán elérhetőek.

Ha épp nincs kedvünk küldetéseket teljesíteni, akkor is elfoglalhatjuk magunkat a városban. Drogdílereket tehetünk el láb alól vagy épp telegraffitizhetjük a város falait (itt is előjön a karma kérdés: poénos vagy épp provokatív graffitit is festhetünk), rejtett kamerákat kutathatunk fel és pusztíthatunk el, de elkaphatjuk a DUP beépített ügynökeit is. A fejlesztők ötletesen használták fel a DualShock 4 képességeit is: Delsin telefonja a kontrollerben csörög, valamint a kamera segítségével a graffitizést is a kontroller mozgatásával oldották meg. Nagyon szórakoztató.
Az inFamous: Second Son a PlayStation 4 eddig megjelent legszebb játéka lett.
Míg az első trailereken egészen szemkápráztató effektorgiát láthattunk, addig sokan úgy érezték, hogy a megjelenéshez közeledve a látványvilág szépen lassan eltompult, elcsúnyult. Nos, az én véleményem röviden és tömören: az inFamous: Second Son a PlayStation 4 eddig megjelent legszebb játéka lett. Ez persze szubjektív vélemény, de engem nagyon meggyőzött, amit láttam. Tűéles textúrák az esetek többségében (néha persze fel-feltűnnek elmosódott részletek is, de ez elég ritka), nagyon szép effektek, részletes modellek (mind a környezetre, mind a karakterekre értve), egyedül talán az animációk terén lehet pici hiányérzetünk, mert ez egy picit darabosra sikerült. A pazar látvány mellett szaggatást soha egyetlen pillanatig sem tapasztaltam, így összességében pedig nagyon meggyőző a végeredmény.

Az inFamous: Second Son persze nem tökéletes, közel sem az, de mégis az eddigi egyik legjobb PS4 játék lett. Az irányítást (az elődökhöz hasonlóan) szokni kell, a célzás sokszor okozhat gondot. A város első ránézésre nagyon picinek hat, de valójában azért bőséges teret enged a szórakozásnak. Ellenfeleink nem épp acélos taktikáikról ismertek: igyekeznek ugyan fedezékbe vonulni és onnan lőni ránk, de ezen kívül legfeljebb létszámbeli fölényükkel kerekedhetnek felül rajtunk. Akadnak ugyan keményebb legények is, de a többség könnyen kiismerhető és pillanatok alatt legyőzhető.
A Sucker Punch tehát ismét kitett magáért (érdekesség, hogy a stúdió eddigi játékai rendre 80% feletti összértékeléseket kaptak), az inFamous: Second Son egy remek játék lett. Én a Knack óta nem szórakoztam ilyen jól PS4 játékkal, grafika terén pedig egészen pazar munkát végeztek. Mondhatnám úgy is, hogy minden PS4-es játéknak minimum így kellene kinéznie és akkor hamar elülnének a konzol képességeit firtató és becsmérlő hangok (leszámítva az eredendően konzolellenes játékosokat persze...). A játék ugyan nem tökéletes, de a történet és a színészi játék, a látványvilág és a szupererőkkel való bohóckodás bizony épp elegendő szórakozást nyújt, hogy a hibák felett szemet hunyhassunk. Ráadásul a karma ezúttal is magas újrajátszási faktort nyújt: lehet csak jót vagy csak rosszat cselekedni, de dönthetünk a kettő vegyítésén is, más és más lesz a végkifejlet. Hogy Delsin története folytatódik-e valaha, azt csak a fejlesztők tudják. Mindenesetre bőven van potenciál ebben a szériában további részekhez is. Arról nem is beszélve, hogy nemrég azt rebesgették a stúdiónál, hogy szívesen vinnék el a sorozatot más korszakokba és helyszínekre, ahogyan az Assassin's Creed széria is teszi ezt évről évre...