Sok tekintetben egyetértek azokkal, akik számra a játék akár CIV V kiegészítőként is megjelenhetett volna. A játék alapjai változatlanok, ráhúztak egy új grafikát, átdolgozták a barbárokat alienekre (szerencsére ezek sokkal kevésbé vérszomjasak, ha nem mászkálunk közel a fészkükhöz és nem lövöldözünk rájuk, általában nem bántanak), nagyon hasonlít a két játékban a kultúra szerepe, sőt szerintem a CIV V BNW kultúrája még jobb is. Talán majd a következő DLC-ben. A diplomáciát szinte egy az egyben vették át.
Ami valóban forradalmi az az affinity. Sokkal jobban befolyásolja a játékmenetet, mint mondjuk a vallás a CV V-ben. A kutatás is sokkal több teret ad a stratégiának, mint a korábbi CIV játékok. Talán a legjobb kutatási megoldás az összes eddigi CIV jellegű játékban, amivel játszottam.
Az továbbra is nagy fájdalmam, hogy nem is próbáltak valamilyen grandiózusabb befejezést összepakolni a végére, ha valaki nyer vagy veszít. Jön egy kis képernyő az adott győzelmi helyzethez (vagy egy a játék elvesztéséhez), valaki felolvassa a szövegét és kész. Amikor valaki órákat töltött egy játékkal, legalább egy rövid videót és valamilyen értékelést megérdemelne, főleg a játék hangulatának tenne jót. Ebben sokkal jobbak voltak a CIV korábbi részei, meg az Alpha Centauri :love: is.
Ami igazán hiányzik az a tengeri (vagy tengeralatti) városok. A Call to Power II-ben főleg az tetszett, hogy a tenger fenekén is lehetett városokat létrehozni, és ezek a környéken található tenger alatti erőforrásokat használhatták. Remélem lesz olyan DLC, ami legalább az Alpha Centauri lehetőségeit adja hozzá a Beyond Earth-höz, ahol a vízfelszinén lehetett városokat alapítani, meg a környékét fejleszteni.
Így, ebben a formájában a játék vegyes benyomást keltet bennem. Látom benne a lehetőségeket, imádom akutatási részt, szuper az affinity, nagyon élvezem a játékot, de még jobban várom azokat a DLC-ket, amikkel azt a pár részt turbózzák fel, ahol még hiányérzetem van.
Sid Meier neve mára egybeforrt a különféle stratégiai játékokkal, hiszen az áldásos ténykedésének kezdete óta eltelt bő három évtizedben rengeteg zseniális videojátékot köszönhettünk neki. Igaz, azt kevesen tudják róla, hogy eleinte kifejezetten katonairepülőgép- és helikopterszimulátorok kerültek ki a kezei közül, de neki köszönhettük a Railroad Tycoont, a Pirates!-t és az Alpha Centaurit is. Jó, jó, direkt hagytam a végére, hiszen ki ne tudná, hogy Sid Meier a Civilization sorozattal futott be igazán. Ennek 1991-es első megjelenése óta öt fő részt, kismillió kiegészítőt és idén egy félig mellékágnak, félig folytatásnak beillő felvonást kapott, amely utóbbi a Civilization: Beyond Earth címet viseli. És tényleg, egy picit túlmutat az elődökön.
A Sid Meier's Civilization: Beyond Earth története tulajdonképpen ott veszi fel a fonalat, ahol egy hagyományos Civilization játék letenné: a távoli jövőben. Néhány száz évet ugrunk előre az időben, amikorra az emberiség szinte a végletekig kizsákmányolta anyabolygóját, ezért már tényleg nem maradt más hátra, mint a távozás. Ez persze csak a szerencsés keveseknek adatik meg, akiket ilyen-olyan szelektálási procedúrák alapján válogatnak ki, hogy bezsúfolják őket a világszerte mindenfelé induló telepes űrhajókba. Egy gyors és könnyes búcsú az otthon maradottaktól, és már jöhet is az új világ, hogy megvessük rajta lábunkat. Mindezt a játék nagyjából egy-két perces intrójából tudhatjuk meg, majd mindjárt a sallangoktól és csicsáktól mentes menüben találjuk magunkat. Itt rögtön fel is tűnhet a hasonlóság a Civilization V-tel, amelynek nagyjából tök ugyanez volt a menüje. Sebaj, ez legyen a legnagyobb hibája a játéknak! Ahogy az is ismerős lehet, hogy hagyományos értelemben vett kampányt sem találunk, vár helyette néhány beállítási lehetőség, aztán már mehet is a sci-fi móka.
Mielőtt első űrkompunk (vagyis első városunk) landol a bolygó felszínén, meg kell határoznunk néhány nagyon fontos tényezőt, amelyek aztán végig hatással lesznek tevékenységünkre. A szokásos részeket (nehézségi szint, pálya mérete, a játék ideje) most átugornám, ezek egyértelműek, az érdekes rész ezek után következik. Először is szponzorunkat kell kiválasztanunk, ami tulajdonképpen a képviselt népcsoportot takarja: brazilok, ázsiaiak, szlávok, afrikaiak stb. Ezek mind-mind másban erősek és gyengék, vagyis más előnyökkel indulhatunk általuk. Afrikát képviselve például élelmezésünk lesz könnyebben megoldott, míg a brazilok a harcászat terén jeleskednek (hogy mi alapján találták ki ezeket a fejlesztők, az rejtély). Ha megtaláltuk a nekünk szimpatikus népet, jöhet a telepesek besorolása: tudósok, menekültek, gazdagok, mérnökök vagy művészek közül választhatunk, akik szintén mind eltérő dolgokban fognak kiemelkedni. Ezt is érdemes saját játékstílusunknak megfelelően kiválasztani, majd jöhet a minket szállító űrhajó típusa. Ez szintén a játék elején nyújt hasznos bónuszokat, hiszen választhatunk, hogy a szárazföld határait szeretnénk kezdettől fogva látni vagy a bolygón élő lények telepeit, esetleg nagyobb területen szeretnénk kiválasztani, hogy hol legyen első városunk. Az utolsó előtti eldöntendő kérdés a szállítmányt illeti, ez pedig azt határozza meg, hogy katonai egységgel, esetleg dolgozóval indítunk, de választhatunk egy előre megkapott technológiát vagy előre legyártott épületet városunkban. Ha mindezeken átrágtuk magunkat, már csak a célbolygót kell kiválasztanunk, ami tulajdonképpen a térkép paramétereit rejti: a szárazföld mérete és jellege, éghajlat, ilyesmi.
Na, végre landoltunk új otthonunk nem épp barátságos felszínén, mit is kezdhet ilyenkor egy telepes magával? Ezt a kérdést már a játékosnak kell eldöntenie, ugyanis a lehetőségek tárháza igen széles. Kolóniánk általános habitusát is a játék során hozott döntéseink határozzák meg: lehetünk alkalmazkodók, akik maximális harmóniában képesek létezni az őslakos lényekkel, de dönthetünk úgy is, hogy leigázzuk és „háziasítjuk” őket, vagy egyszerűen kiirtjuk. Mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya, de ne feledkezzünk meg a többi népcsoport szintén a bolygóra küldött telepeseiről sem, vagyis a többi népről, akik a bolygót kolonizálják lelkesen. Ha ezt is visszavetítem a Civilization V-re akkor az őslakosok a barbár hordákat, a telepesek pedig a különféle népeket jelentik.
Ettől kezdve viszont a játékmenet vissza is zökken a jó öreg Civilization-mederbe. Nincs más dolgunk, mint városokat emelni a térkép stratégiailag fontos pontjain (leginkább ott, ahol jók az élelmezési és/vagy ipari lehetőségek), a városok környezetét megmunkálni, közben odafigyelni a folyamatos fejlődésre és katonai erőnk megszilárdítására – biztos, ami biztos. A városban ugyanúgy épületeket és egységeket gyárthatunk (egyszerre mindig csak egyvalamit), a játékmenet is ugyanúgy körökre osztva zajlik.
Ami újdonságnak számít, az a küldetések megjelenése, amelyek teljesítésével különféle bónuszokat kapunk. Ilyen küldetésből pedig rengeteg van, és szerencsére viszonylag változatosak is: fedezz fel x romot és ott végezz ásatásokat, találj fel bizonyos technológiákat, pusztíts el valamit, ilyenek. E tetteinkért és bizonyos épületek megépítéséért időnként mi dönthetjük el, hogy milyen hatással legyenek kolóniánkra. Ilyenkor mindig érdemes figyelembe venni, hogy éppen hogy áll gazdaságunk. Ennek stabilitásához elsősorban energiára (ezt a városok termelik, de az épületek és egységek felhasználják, így figyelni kell az egyensúlyra), általános jólétre (megfelelő élelmezés és egészségügyi körülmények biztosítása), valamint kulturális és tudományos alapokra van szükség. Ezek termelését mind-mind a megfelelő épületek felhúzásával tudjuk növelni (lehetőleg minden városban). A kulturális alap révén tudjuk a kolónia habitusát alakítani, vagyis eldönthetjük, hogy harci, jóléti, tudományos vagy ipari területen szeretnénk fejlődni (sok-sok új extrát kapva általuk). A kutatási alap pedig az új technológiák kifejlesztésének idejét csökkenti.
Ha már szóba hoztam a kutatást, itt jegyezném meg, hogy ennek kialakítását alaposan átdolgozta a Firaxis csapata. Ezúttal is valamilyen szinten egymásra épülnek bizonyos technológiák, ám sokkal kevésbé hierarchikus a rendszer, mint a korábbi játékokban. Mindennek az alapja a lakóhely (habitation), e körül egyre szélesedő körben helyezkednek el a különféle technológiák. Szintén újdonság, hogy minden egyes fő fejlesztés alatt találunk egy-két további altechnológiát is, amelyeket értelemszerűen csak akkor tudunk kifejleszteni, ha az alapjuk már adott. Ez végeredményben kellően sokrétű, változatos és sokáig tartó fejlődési vonalat eredményez, ami ugyanakkor sokkal átláthatóbb is lett.
A Civilization: Beyond Earth látványvilága egész meggyőző lett, de sikerült megőriznie a régimódi stílusát is. Ne számítsunk videokártya-izzasztó effektorgiára, inkább a minimalista megoldásokat helyezték előtérbe a fejlesztők. Ez persze nem azt jelenti, hogy visszasüllyedtünk az első Civilization ikonjainak szintjére, csak épp a modellek kicsit elnagyoltak, ahogy a térkép és úgy általában minden. De ezt már régen megszokhattuk a sorozattól, mondhatni a készítők a „jón ne változtass” elvet követték.
Amikor néhány héttel ezelőtt volt szerencsém kipróbálni a játék egy korai változatát, akkor még komoly gondok adódtak a teljesítménnyel, rendre beszaggatott a játék. Szerencsére ennek a végleges változatban már nyoma sincs, végig gond nélkül futott a teszt során. Sajnos ugyanez már nem mondható el az előzetesben tapasztalt kisebb-nagyobb grafikai hibákról, amelyek közül néhány most is felbukkant. Nem jelentős gondok ezek, de azért tudják rontani az ember hangulatát.
Hangok terén nincs semmi extra, a zenék most is nagyon rendben vannak, sikerült a témához remekül illő nagyzenekari sci-fi muzsikákkal kitölteni a hátteret. Cserébe az egyéb hangeffektek pusztán... vannak. Se nem jók, se nem rosszak.
A Civilization: Beyond Earth számomra összességében egy picit csalódás volt. Ez most fura lehet, mert eddig alapvetően pozitívan beszéltem róla, de meg is magyarázom. Csalódás, mert igazán érdemi újítást nem hozott – hacsak az alapvető környezetváltozást nem vesszük annak. Csalódás, mert valahogy a korábbi részekre jellemző grandiózusság ebből most hiányzik. Alig merültem bele egy-két órára kis kolóniám felvirágoztatásába, máris elveszett az újdonság varázsa és nem nagyon volt késztetés, hogy újabb és újabb technológiákat fejlesszek ki. Akár azt is mondhatnám, hogy minden, amit a Beyond Earth nyújt, még elfért volna egy Civilization V DLC-ben is – igaz, egy piszok vaskos DLC-ben.
Ezzel együtt bátran merem ajánlani a sorozat összes rajongójának, mert így is kellemes időtöltést fog nyújtani. Érezték a fejlesztők, hogy öt rész után illene valamit újítani, és végül is, ha nem vagyok szőrös szívű, akkor ezt meg is tették, sikerült is nekik. És ahogy a Firaxist ismerem, a következő években – egy esetleges Civilization VI titkos fejlesztése mellett – érkezni fognak az újabb és újabb DLC-k a játékhoz, amelyek révén idővel a tartalom is bőven elegendő lesz.
