„Előfordult már veled az, hogy játék közben úgy gondoltad, ezt te jobban is meg tudnád csinálni – legyen szó akár a történeti szálról, akár a szereplőkről, akár a játékmechanikáról? Éreztél már magadban késztetést arra, hogy saját világot alkoss, benépesítsd, majd kalandozz a hősöddel rajta? A Team Dakota azt az ambiciózus célt tűzte ki maga elé a Project Sparkkal, hogy mindezt tálcán kínálja neked, ráadásul úgy, hogy gyakorlatilag semmiféle programozási, rajzolási vagy egyéb képzettség/képesítés nem kell hozzá, csak fantázia és némi türelem.” – Kis híján egy éve ezt a bevezetőt írtam a Project Spark zárt bétatesztjekor, és most, hogy itt a végleges verzió, sem tudok jobbat kitalálni. A Team Dakota immáron a nagyközönség elé tárta alkotását, az én feladatom pedig leszedni róla a keresztvizet.
Tulajdonképpen sok minden nem változott azóta, az akkor írtak ma is megállják a helyüket. Persze történtek finomítások, de drámai változások nem. Mivel egy újszülöttnek azonban minden vicc új, röviden összefoglalom itt is, miről is szól tesztalanyunk.
Tehát a Project Sparkot alapvetően háromféleképp lehet játszani. Első a „normál” játékmód, ahol vagy az egyik megvásárolt hivatalos vagy a más játékosok által készített ingyenes tartalommal lehet szórakozni. Utóbbiak általában nem túl hosszúak, pár perces gyors kis marhulásoktól kezdve a kb. 1 órás mini kalandokig terjednek. Hivatalos tartalomként a Champions Quest érhető el, amely egy egyszerű hack’n’slash, az első epizód alapján bugyuta történettel (a többi majd később jön), de ez legalább hosszabb valamivel: olyan 3 óra alatt lehet végigtolni. Túl nagy játékélményt nem ad, de legalább van valami háttere a Project Sparknak. A felhasználók által összerakott játékok már jóval változatosabbak: a pachinkoszerűségtől kezdve az egyszerűsített amerikai focin át a klasszikus Nokia telefonos Snake-ig és a Portal remake-ig (!) mindenféle.
Eggyel érdekesebb a Crossroads játékmód, ahol a környezet beállítása után azonnal belecsöppenünk a játékba, menet közben alakítva azt. Nemrég kiraktunk egy videót róla (ld. a bekezdés után), amelyben remekül látható, hogy is működik ez a gyakorlatban. Ahogy a fő küldetést befejeztük, művünket elmenthetjük és akár a nagyvilág elé is tárhatjuk.
De aki tényleg ki szeretné magát élni, az a nulláról kezdi felépíteni játékát. Sajnos az alapterület maradt ugyanakkora, mint a bétában, ami nem túl nagy, de azért elfér rajta ez-az. A tereprendezést egyszerű, de hatékony eszközökkel vihetjük végbe – egész használható pályákat lehet kialakítani akár 10 perc alatt is, de természetesen órákat is el lehet szöszölni azzal, hogy a hegygerinc megfelelően legyen kicsipkézve. Az igazán molyolós munka csak ezután jön: a szereplők és a használható tárgyak beállítása. Minden objektumnak saját agya van, amit HA->AKKOR kapcsolatú parancsok vezérelnek. Tulajdonképp ez szó szerint programozás: így lehet beállítani, mit és hogyan csináljon az adott objektum. Nem kell megijedni, maga a „nyelv” színes ábrás-szöveges kártyákkal történik, amit az oktatórész nagyon szépen elmagyaráz. Ha nincs sok kedvünk ezzel foglalkozni, sok előre felprogramozott agy közül válogathatunk – így akár pár kattintással főhőssé tehetünk egy tűzlabdákat eregető zöld almát is akár...
A probléma ott kezdődik, hogy sok kellék nem érhető el alapból: ezeket vagy egyesével, vagy több kellékkel/szereplővel együtt csomagban lehet megvásárolni. Fizethetünk játékbeli Credittel, amit ingyen kapunk bizonyos célok teljesítésekor (a profilunkban tudjuk megnézni, milyen célokért mennyi Credit jár), vagy akár arannyal – amit csak valódi pénzért vehetünk. Na most, ha az egyszeri alkotó valami igazán egyedit szeretne létrehozni, akkor bizony vagy grindol, mint az őrült, vagy mélyen a zsebébe nyúl... Mindez még meg van tekerve egy tapasztalati szintrendszerrel is (mert nemcsak Creditet, de XP-t is kapunk a célok teljesítésekor), és bizonyos cuccok csak adott szint után érhetőek el. Hogy ennek mi értelme, ne tőlem kérdezzétek... De legalább a változatosságra nem lehet panasz, már most a fantasy mellett van többek között sci-fi, zombis, sivatagi, sarki környezet, és még jön több is.
Ami pedig a külsőségeket illeti, nem a Project Spark fogja az új grafikai mércét jelenteni. Rondának nem ronda, szó sincs róla – inkább aranyos, édi-bédi, illetve stilizált (merthogy ez azért játéktól is függ valahol). Teljes szinkron csak a hivatalos kalandmodulban van, de a többiek által készített játékokban is néha hallani néhány felkiáltást. Amúgy emellé jár pár hangeffekt (tervezéskor egész sok áll a rendelkezésünkre – amit persze tovább is lehet bővíteni a piactérről). Az irányítás meg szerencsére egyformán kézre áll, akár gamepaddel, akár billentyűzettel-egérrel toljuk.
Jópofa alkotás lett a Team Dakota műve, de sajna az anyagiak beárnyékolják kissé az örömöt. Az alapcsomagban található cuccokból is nagyon jó dolgokat lehet előhozni, de páran biztosan szűkösnek fogják találni – nekik viszont katonatisztként kell fizetni a további extrákért. És a szinthez kötöttséget sem értem, miért kellett... Emellett PC-n csak Windows 8.1 alatt érhető el a játék, máig tisztázatlan okok miatt (a hivatalos indoklás szerint sok, csak ott található funkciót használnak – de részletezve nincs egyik sem). Szerencsére ingyenes változat is elérhető, így kipróbálásra bátran tudom ajánlani – csak aztán vigyázni, nehogy a sörpénz bánja a nagy kreatívkodást! :D
