A Telltale Games fejlesztőcsapat ügyesen megtalálta azt a piaci rést és üzleti modellt, amelyben kalandjátékaikkal sokkal sikeresebbek lehetnek, mint ugyanebben a stílusban utazó versenytársaik. A recept egyszerű: végy egy nagyon sikeres filmet vagy sorozatot és készíts belőle úgy kalandjátékot, hogy ne sértsd meg vele a rajongókat, majd darabold fel kis részekre és egyenként add el minden értelmes platformon a PC-től a telefonig. Amikor ez a történetük elindult, nem nagyon hittem benne, de az idő őket igazolta, és nagyon sok játékost nyertek meg a kalandjátékoknak. Legutóbbi két ilyen alkotásukat kihagytam, mert sem a The Walking Dead, sem a The Wolf Among Us nem érte el az ingerküszöbömet, de korábbi filmfeldolgozásaik – Back to the Future és Jurassic Park – nagyon tetszettek. Úgyhogy amikor először hallottam róla, hogy az A Game of Thronest is előveszik, egyből hevesebben vert a szívem.
Aki picit is ismeri a Trónok harcát, az tudja, hogy nehéz róla írni anélkül, hogy ne áruljunk el valami olyat, amit esetleg nem mindenki ismer, elrontva ezzel neki az élményt. Úgyhogy nagyon óvatosan kell majd fogalmaznom ebben a cikkben is, hogy spoilermentes maradjak (és erre kérném az olvasókat is a cikk alatti kommentekben!). Ezért aztán néha nagyon homályosan tudok majd célozgatni dolgokra. Például ahogy az első epizód elkezdődik, már abban látszik a Telltale zsenialitása. Tíz perc sem telik el, és máris olyan sokkolóan és hangulatosan nyakunkba öntik a klasszikus – jónak semmiképp sem nevezhető – Trónok harca-érzést, hogy már ezért megérte játszani vele. Utána következik néhány laposabb elem, de újra és újra megkapjuk a figyelmeztetést a játék hangulatában: szorongjunk csak, mert itt semminek nem lesz jó vége.
A Game of Thrones játék kalandjátéknak van ugyan kikiáltva – mint a fejlesztők többi játéka –, de nem klasszikus értelemben az. Míg más kalandjátékokban – például ugyanezen fejlesztők Vissza a jövőbe játékában – a játékosnak van szabadsága (bejárható helyszínek vannak, szereplők, akikkel kommunikálni lehet és feladataink megoldásában segítenek, tárgyakat vehetünk fel és használhatunk), addig itt ez a szabadság mind nem áll rendelkezésünkre. Az első epizód legalábbis nem más, mint egy interaktív mozi: nincs szabadságunk, nincsenek megoldandó feladatok, haladunk előre a történetben és az éppen látható szereplőt igyekszünk átvinni a következő jelenetbe. Felvehetünk tárgyakat, de azokat semmire se használhatjuk. Beszélgethetünk szereplőkkel – sőt, a játékidő nagy részében beszélgetni fogunk –, de ezzel nem az előttünk álló feladatot oldjuk meg, hanem csak továbbgörgetjük a történetet.
Amiben azonban szabadságunk van, az a történetben elhelyezett rövid mellékszálak megtekintése. A fő történeti szál lineáris, nincsenek benne elágazások, de minden jelenetben vannak párhuzamos részek, amelyek rövid időn belül visszavisznek a fő sztoriba, de választásainkkal egyiket vagy másikat nézhetjük meg, vagyis élhetjük át. Így oldották meg a fejlesztők, hogy az egyes epizódok viszonylag rövid játékidejét úgy sokszorozzák meg, hogy értelmet adnak az újrajátszáshoz: egy-egy döntésünk után úgyis ott motoszkál bennünk a kíváncsiság, hogy mi történne, ha mást választanánk. Más hatását eddig egyelőre nem láttam a játék közbeni döntéseknek. Igaz, a Back to the Future játékban is volt olyan – lényegtelen – döntési helyzet, amely aztán a későbbi epizódokban köszönt vissza (úgy is, hogy addigra már töröltem a korábbi részeket), így lehet, hogy itt is van olyan választás, amely majd még visszaköszön egy későbbi epizódban. Annyit remélem elárulhatok spoilermentesen is – főleg, hogy inkább a sorozatot ismerők fognak játszani vele –, hogy nyugodtan megsérthetünk bárkit, mert úgyis meg fog halni. ;-)
A fejlesztők szerint olyanok is nyugodtan játszhatnak a Game of Thronesszal, akik nem ismerik a könyvet vagy az HBO sorozatot, de én nem hiszem, hogy ők élvezni fogják. Olyan szinten épít a játék a sorozat hangulatára, hogy a sorozatot nem ismerők nem fognak megélni ilyen szintű szorongást vagy félelmet, ezek nélkül pedig számukra még a tucatjátékok közé se férne be. Azonban pont ez a hangulat a szíve az egész játéknak, és ezért igazán jó. Így az is elnézhető, hogy egy viszonylag lineáris, de interaktív történetmesélésről van szó, nem igazi kalandjátékról. A hangulathoz ad hozzá, hogy a grafikát olajfesményszerűre effektelték. Tehát a klasszikus Telltale-es rajzfilmszerű figurákra – ami tényleg elütne a Trónok harca hangulattól – olyan effektet raktak, mintha mozgó olajfestményeket néznénk. Ez pedig szerintem remekül sikerült.
Az irányításra azt mondják a fejlesztők, hogy könnyű, és bár tényleg nem túl nehéz, azért tableten gondolom egyszerűbb az ujjunkat húzogatni a képernyőn a megfelelő pillanatban. PC-n ugyanis az akciójelenetek alatt gombok megfelelő nyomogatásával és a képen bizonyos pontok egérrel való eltalálásával kell túljutnunk a harcokon. Tehát vakon kell ismernünk a billentyűzetet, mert arra nincs idő, hogy kikeressük a megfelelőt. Ez persze tényleg nem túl nehéz, de azért akadt olyan helyzet, amikor sikerült félrenyomnom és ezért megfojtottak. A másik irányítási nehézség a párbeszédek alatti választás. Ehhez elég jól kell tudni angolul, ugyanis miközben beszél hozzánk valaki, megjelenik 4-5 választási lehetőség, amit majd válaszolhatunk neki. Ám épp annyi időnk van eldönteni, hogy mit is válaszolunk, amíg ő befejezi a mondatát. Ez pontosan azt jelenti, hogy párhuzamosan két dolgot kell megértenünk: egyrészt amit mondanak nekünk, másrészt, amit majd válaszolunk. Ez azért kicsit megizzasztott az elején. Illetve az sem könnyíti meg a dolgunk, ha épp egy olyan szereplővel kell beszélgetnünk, akiről a sorozatból tudjuk, hogy egy pszichopata szadista, így a kétfelé figyelés mellé még azon is izgulhatunk, mikor fog megkínozni minket vagy valaki mást.
Aki szereti a kalandjátékokat, de nem ismeri a Trónok harcát, az lehet, hogy csalódni fog ebben a Game of Thrones játékban. Viszont minden Trónok harca kedvelőnek nagyon ajánlom! Még azoknak is, akik máskor nem játszanának kalandjátékkal, hiszen valójában ez nem is az. Akik pedig olyanok, mint én, hogy szeretik a kalandjátékokat és tetszik nekik a Trónok harca is, meg fogják bocsátani a klasszikustól eltérő játékmenetet, mivel nagyon hangulatosan jelenik meg a légkör az HBO sorozatból. Persze könnyű dolguk volt a Telltale-es fiúknak, hiszen sok évadnyi kemény színészi munka segített megteremteni nekik ezt a nyomasztó, mégis bizsergető érzést. Úgyhogy kalandra fel! De ne túl lelkesen, mert... Winter is coming.
