Ha vannak játékkiadók, akiktől kifejezetten jó ötlet volt a HD kollekciók bevezetése, akkor a Square Enix mindenképp közéjük tartozik. Tucatnyi olyan híres játéka, szériája van, amelyek eredeti verzióit igen nehézkes beszerezni, futtatásuk pedig már nem is igazán támogatott a jelenlegi vagy előző generációs konzolokon. A sikereik is őket igazolják, a pár éve elindított HD kiadásaik olyan sikeresnek bizonyultak, hogy a PlayStation 3-ra megjelent, 2013-as Kingdom Hearts gyűjtemény után tavaly év végére meg is érkezett a folytatás, benne a széria második részével, a PSP-s Birth by Sleep nagykonzolos portjával, valamint a DS-re megjelent Re:coded HD mozifilm változatával (hasonlóan a 365/2 Days-hez az első gyűjteményből). A két játszható részből ráadásul a Japánon kívül eddig elérhetetlen, új jeleneteket, csatákat, nehézségi szinteket tartalmazó Final Mix verziókat kaptuk kézhez, míg a Re:coded is tartalmaz olyan új jeleneteket, amelyek nem szerepeltek az eredeti verzióban, és érthetőbbé, átláthatóbbá teszik a Kingdom Hearts mitológiát.
A Kingdom Hearts II a Re:Chain of Memories után egy évvel játszódik, és három órás bevezetésében Roxast irányítjuk, Sora nobody-ját, miután dezertált az Organization XIII-tól. A KH2 hatalmas játékteret, több tucatnyi ismerős és új Disney világot (Tron, Karib-tenger kalózai), a Final Mixnek köszönhetően pedig új átvezető jeleneteket és nehézségi szinteket tartogat a játékosoknak. A Kingdom Hearts II egy szóban értékelve egy remekmű, köszönhetően a fantasztikus történetnek, karaktereknek, valamint a készítők hozzáértésének, amelynek eredményeképp nemcsak megtartották az előző rész összes előnyét, de sikeresen javították a hibákat és még tovább csiszolták a játékélményt. Az egész sorozatban talán ebben a részben a legjobb a kamerakezelés, a harcokban a blokkolást, védekezést számos QTE elemmel egyszerűsítették, a harcba pedig bekerült egy új elem, a Drive Gauge, amely különböző speciális képességek használatát (például két Keyblade) és a csapattársak erőinek kölcsönvételét teszi lehetővé, ráadásul a szintén letisztultabb, kezelhetőbb Summon rendszernek is ez az alapja. A HD kiadás előnyeit is a KH2 élvezi ki a legjobban: a textúráknak, karaktereknek annyira jól áll a nagyobb felbontás, és olyan stabilan fut, mintha nem is PS2-re jött volna ki, hanem PS3-ra, mikor a konzol már kezdte megmutatni a benne rejlő hatalmas potenciált.
Bár a gyűjtemény csúcsa hangulatban és játékélményben is a Kingdom Hearts II, a Birth by Sleep sem marad el sokkal mellőle. Ez az eredetileg PSP-re megjelent epizód a sorozat előzménye, amely elmesélte, hogyan kerültek kapcsolatba egymással a különböző világok, és egyben végre bemutatta a sorozat valódi főgonoszát, az áruló Xehanort mestert, akinek ivadékai, heartlessei és nobody-jai még pusztulása után is folytatják a hatalomért vívott őrült harcát. A Birth by Sleep elején három kezdő Keyblade mester, Terra, Aqua és Ventus közül választhatunk, akik mind eltérő képességekkel rendelkeznek, ráadásul a végigjátszás során eltérő sorrendben, időpontokban látogatják meg a világokat, így a történet teljes átlátásához, illetve az utolsó fejezet megnyitásához mindhármukkal szükséges a végigjátszás. Ha pedig a Kingdom Hearts II a legszebb grafikát és legjobb kamerakezelést vonultatta fel a sorozatban, a Birth by Sleep érdeme a legkiválóbb harcrendszer. Ezúttal csapat helyett szinte végig egyedül kell átküzdenünk magunkat az új ellenfél, az Unversed seregein. Keyblade mesterünkkel, ha sokszor és eredményesen használunk egy adott támadást, képesek vagyunk Surge módba lépni, ahol az adott képesség típusának megfelelő új, erősebb támadások közül választhatunk. A többi csapattársat a D-Link helyettesíti, egy új opció, melynek segítségével a harc hevében kapcsolatba léphetünk bármelyik jelentősebb karakterrel, akivel a történetben már találkoztunk, és ideiglenesen használhatjuk az adott szereplő képességeit saját támadásaink helyett. A szintén PSP-re megjelent Final Fantasy VII előzményből, a Crisis Core-ból pedig a készítők kölcsönvették a különböző támadások (hivatalos nevükön parancsok) önálló szintlépéseinek és összeolvasztásainak lehetőségét, így ha kísérletező kedvünkben vagyunk, az alap képességeinknél sokkal durvább és hatásosabb kombókat is létrehozhatunk. A PSP-ről portolás pedig közel tökéletes: bár a grafika nincs a KH2 szintjén, szégyenkeznie sem kell miatta, ráadásul sem lassulásokkal, sem irányításbeli problémákkal nem kell küszködnünk, egyedül a PSP-n jelenlevő többjátékos módról kell lemondanunk.
A Re:codedet természetesen ismét nehéz értékelni, hiszen lényegében nem is játékról van szó. De még az alapjául szolgáló játék sem a sorozat fénypontja (rajongók szerint a Re:coded konkrétan a Kingdom Hearts franchise eddigi leggyengébb része). Viszont az új harcjelenetek nagyon sokat adnak az élményhez, az új átvezető jelenetek pedig elég sokat adnak hozzá az eredeti játékhoz, ráadásul sokkal szorosabban összekötik az eddigi részeket egymással, és a még készülő harmadikkal.
Összefoglalva: a Kingdom Hearts második gyűjteménye egy nagyon korrekt HD-kiadás lett, akkor járnánk a legjobban, ha minden hasonló gyűjtemény legalább ilyen színvonalat tartana. Nemcsak azoknak ajánlott, akik tavaly kezdtek barátkozni a szériával, és alig várták a folytatást, de azoknak is, akiknek esetleg mindhárom tartalmazott játék a polcán van már, ugyanis a legszebb, legteljesebb, legletisztultabb kiadás került a korongra mindegyikükből, a Re:coded játszhatatlansága pedig bár ismét érvágás, az új jelenetek legalább sikeresen kárpótolnak érte.
