Kelet-Közép-Európa – értem ez alatt a volt szocialista blokkot – nem feltétlenül virágzó videojáték-iparáról híres, de azért találhatunk többé-kevésbé sikeres fejlesztőcsapatokat errefelé is szép számmal. A horvátok talán legismertebb gárdája, a Serious Sam agyament, leginkább az ős-Doomot idéző kalandjairól elhíresült Croteam ezúttal nem egy újabb lövöldével, hanem egy belső nézetes logikai játékkal lepte meg a tisztelt nagyérdeműt. A The Talos Principle első körben a PC-tulajdonosok számára vált nemrégiben elérhetővé, de valamikor később a PlayStation 4 és Android verzió is várható belőle. Mivel jómagam nagyon kedvelem a kicsi szürke agysejtjeimet is megdolgoztató programokat, nagy örömmel vetettem bele magam déli szomszédunk legfrissebb játékába, amellyel nagyon kellemes órákat töltöttem.
A játékos által belső nézetből vezérelt robot egyfajta antik, leginkább a mediterrán térség ókori romvárosaira emlékeztető környezetben tér magához a kaland elején, ahol egy magát Elohimnak („Isten” héber megfelelője) nevező, alaktalan entitás szólítja meg. Elmondja neki, hogy az általa megteremtett világok bejáratánál áll, amelyeknek számos kertje van, és amelyekben számtalan rejtvényt kell megoldjon, hogy összegyűjtse a továbbjutást – és egyben a titkok titkait, a tudást – felfedő pecséteket. Ezek a Tetrisből már jól ismert alakzatok, és kellő számút, illetve színűt bezsebelve a megfelelő kapu zárjánál kirakható egy síkidom, amely az adott átjárót nyitja. Utunk során egyre több számítógép-terminált és egyéb érdekességet (QR-kódokat, holografikus üzeneteket, más robotok sziluettjeit stb.) találunk, amelyekből arra a következtetésre jutunk, hogy bizony nem mi vagyunk vagy voltunk az egyetlen próbálkozók Elohim világainak titkai megfejtésére. A leginkább filozofikus jelzőkkel illethető történetről többet nem mondanék el, legyen elég ennyi, no meg még az, hogy döntéseink függvényében többféleképpen is végződhet.
A The Talos Principle egy eddig csak igen limitáltan kihasznált űrt próbál betölteni a logikai játékok palettáján, amelynek talán legismertebb képviselői a Portal két része. Jelen esetben nem átjárókat nyithatunk, hanem különféle szerkezeteket béníthatunk le egy erre alkalmas, engem a szintezőkre vagy egyéb geodéziai munkaállomásokra emlékeztető, háromlábú szerkezettel. Az egyes kapukon belépve a mögötte rejtőző labirintusban kell megszerezzük az ottani pecsétet. Ehhez különféle számú bénító masina (jammer) áll rendelkezésünkre, amelyeket itt-ott szedhetünk össze. Azokat ki nem vihetjük, minden pályán csak az ottaniakat használhatjuk. Eleinte nincs is nehéz dolgunk, de később kezdenek a feladatok igencsak eldurvulni. Gyakran elsőre lehetetlennek tűnik egy helyszín teljesítése, aztán szépen lassan felvillan az ember feje fölött az a bizonyos Heuréka névre keresztelt villanykörte, és akkor egyszerre minden pofonegyszerűvé válik. A kérdés az, mennyi idő alatt jutunk el ide. Kis szerkezeteinkkel ránk leső, meghatározott úton járőröző, a közelünkbe érve minket felrobbantó gömböket vagy falra szerelt, lézerirányzékos ágyúkat tehetünk ártalmatlanná, de egyéb mechanizmusok (kapcsolók stb.) is a segítségünkre vannak. A rejtvények megoldása pedig háromdimenziós gondolkodást kíván. A jammerrel nyithatunk meg egyébként átjárhatatlan erőtereket is, amelyeknél azonban az a sajnálatos tény nehezíti meg dolgunkat, hogy a túloldalára a blokkoló nem vihető át, tekintve, hogy kizárólag a földre téve tudja ellátni feladatát, az átvitelhez pedig föl kéne emelnünk.
Az egyes rejtvényeket tetszés szerinti sorrendben teljesíthetjük, így ha nem megy az egyik, a későbbiekben bármikor visszanézhetünk oda, miután az azt tartalmazó terület elérhetővé vált. Az egyes világrészeket és világokat központi terek kötik össze, amelyeken keresztül a már elérhetőkbe bármikor visszamehetünk. Elődeink sziluettjei aktiválásuk után egyszeri segítséget nyújtanak bizonyos helyszíneken, de a falakon található, QR-kódok formájában elrejtett üzenetek is segítő, ámde annál homályosabb szövegeket tartalmaznak. Néha más robotokba is belefutunk, akik szintén asszisztálnak nekünk például földre helyezett kapcsolók időszakos aktiválásával, és rajtuk kívül a függőleges magasságkülönbségek legyőzésében nélkülözhetetlen tárgyakat (dobozok, tömbök stb.) is találhatunk. Néhol csillagokat is felvehetünk, amelyek plusz rejtvényeket nyitnak meg számunkra, ha kellő mennyiségben rendelkezünk velük. A programban talán az a legnagyszerűbb, hogy a Portalhöz hasonlóan minimális felszereléssel operálhatunk gyakran legyűrhetetlennek tűnő problémák megoldása érdekében, vagyis nem kell elvesznünk a részletekben, pusztán józan eszünket kell használnunk mindvégig – némi nemű külső segítség, no és az alapvető mozgási lehetőségek mellett. Mindezt tetézi, hogy elhalálozásunk esetén a játék simán „visszateker” a pálya elejére, ahol újra kezdhetjük annak teljesítését, immár hibáink ismeretében. Ilyenkor a stopper – mert hogy az is van minden helyszínen – szerencsére újra indul, így csak a sikeres teljesítés ideje lesz feljegyezve a statisztikánkban.
A horvát srácok a játékot a Serious Sam 4 fejlesztése közben, egyfajta pályaszerkesztési és grafikus motor alkalmazási tanulmányként dobták össze, ám az sokkal jobban sikerült egy egyszerű kísérletnél. A program alatt mindezek tükrében az igen látványos, számos beállítási opcióval rendelkező Serious Engine 4 dübörög, amely mind külcsínét, mind pedig teljesítményét tekintve nagyon is ígéretes darabnak tűnik. A hanganyag nem kiemelkedő része az alkotásnak, de hozza azt, ami tőle ma elvárható. A vezérlés mind billentyűzet+egér kombóval, mind pedig kontrollerrel nagyon hamar megszokható, így azzal biztosan mindenki megbarátkozik kb. öt perc alatt. Kooperatív vagy más többjátékos mód nem került a játékba, így az ebből a szempontból eltér a műfaj eddigi egyik legjobbjától, a Portal 2-től.
A Croteam fő projektjük mellett kis lazításképpen valami olyan különlegeset alkotott, ami fontos űrt tölt be napjaink uralkodó játékstílusai mellett. A The Talos Principle különös, misztikus, ám annál többet boncolgatott kérdéseket vet fel, amelyre a játékosok döntéseik függvényében többféle választ is kaphatnak. Mindeközben rémesen egyszerű, de annál nagyszerűbb metódusok útján juthatnak tovább, és gyűjthetik be a százhúszat is meghaladó számú pálya végén az adott pecsétdarabot. A megoldások minden egyszerűségük ellenére nagyon meg tudják dolgoztatni az ember agytekervényeit, sőt, néha a reflexeit is, ami a teljesítési idő mérésével együtt garantálja a hosszan tartó kikapcsolódást és a számos újrajátszást. Részemről egy nagyon kellemes, hiánypótló alkotást ismerhettem meg a játékban, amelyet tiszta szívből ajánlok mindenkinek.
