Assetto Corsa

Mindig dicséretes, ha egy kis fejlesztőcsapat mer nagyot álmodni. Sokszor olyan dolgok kerekedhetnek ki az ilyen álmokból, amit a nagykutyák nem mernek bevállalni, mert nem érzik eléggé jövedelmezőnek és/vagy túl kockázatosnak ítélik. A szimulátorokkal is ez a helyzet: viszonylag szűk rétegnek szólnak, a kezdők pedig sok kudarcnak vannak kitéve... Ámde a szűk szimulátoros közösségen belül is lehet hírnévre, elismertségre szert tenni, és úgy tűnik, a pénzzel se feltétlenül van gond. A Kunos Simulazioni úgy gondolta, itt az ideje, hogy a netKar Pro és a Ferrari Virtual Academy után szélesebb közönség felé is nyit: a Steam sok-sok milliós játékostábora számára hozták el legújabb művüket.

Egy ideje már elérhető volt korai hozzáférésű játékként a cím, még én is karcoltam róla egy előzetes tesztet, ahol érdemei elismerése mellett azért némi aggodalmamnak is hangot adtam. Decemberben végre eljött az 1.0-és verzió – én meg csak pislogtam, mint hal a szatyorban...
Azt továbbra is tartom, hogy vezetési élményben jelenleg csúcs az Assetto Corsa. Érezni az autó minden rezdülését, az erővisszacsatolás pedig pontosan tájékoztat arról, mi is történik épp a kocsival. Semmi olyat nem csinál egyik verda sem, amin meglepődhetnénk. Olyan apróságok is bekerültek, mint például a gumi kockásra fékezése – egy elrontott féktáv, és Szocsi Rosbergként küzdhetünk a vibrációval. Elképesztő... A lézerszkennelt pályák pedig abszolút visszaadnak minden apró repedést, huplit, egyenetlenséget. Pontosan emiatt ez a játék csak és kizárólag kormánnyal élvezhető – gamepaddel, pláne billentyűzettel képtelen megmutatni magát. Mindezek alapján egy kitűnőnek tűnő alkotással lehetne dolgunk...

...Ha nem volna úgy összecsapva! Szimulátornak lehet, hogy nagyszerű az Assetto Corsa, játéknak azonban már kevésbé. Hogy mi a gond? Kezdjük mindjárt a grafikával. Az autók nagyon szépen ki vannak dolgozva, a pálya sem rossz – de ami a pálya mellett van, az erősen lehangoló. Szoborrá dermedt pályamunkások, a ’90-es éveket idéző merev nyalókásember, totálisan statikus közönség – én elhiszem, hogy száguldozás közben nem ezeket nézi az ember, de visszajátszásoknál feltűnik, és onnantól zavaró lehet. A másik dolog pont maga a szimuláció! Amit megcsináltak, az nem rossz, de akadnak hiányosságok. Például ott a „törésmodell” – tíz évvel ezelőtt láthattunk utoljára olyat, hogy hátulról meglöknek, a szélvédő meg pókhálósra törik... Kifejeltem volna az ablakot? Nem emlékszem rá... Semmi nem szakad le, pár jelzésértékű horpadás, karc jelenik meg a karosszérián. Oké, ez nem egy roncsderbi, na de akkor is. És csak szikrázó napsütésben versenyezhetünk, különféle időjárási helyzetekre ne is számítsunk. Emellett, ahogy olvasom, a pillangóváltósok előnyben vannak a H-váltót és kuplungot használókkal szemben a valóságban hagyományos kézi váltós kocsikban, ugyanis a játék automata kuplungja irreálisan gyors váltáskor. Az MI ugyan tud kihívást is jelenteni, de versenybalesetnél valahogy mégis én húztam mindig a rövidebbet. Aztán ott a féklámpa-diszkó: keményebb féktávokon gyakorlatilag mindegyik MI vezette autó féklámája őrült stroboszkópként villog – gyakorlatilag ABS-sel megy mindegyik, és még csak nem is leplezi... De ami felteszi a pontot az i-re, az a büntetési rendszer. Ha bármilyen, ismétlem, bármilyen okból elhagyjuk négy kerékkel a pályát, akkor x másodpercig nem tudunk gázt adni, vagy opcionálisan le kell lassítani 50 km/órára. Tehát ha vétlen félként – mert épp fékezőbaknak használt minket valaki kipördülünk – még ilyen mesterséges lassításra is számíthatunk. Ráadásul ez veszélyes is lehet, mert a reumás csiga módjára visszaevickélő sporttársakba könnyen bele lehet szállni, főleg egy nem túl jól belátható kanyarban.

Ami a játékmódokat illeti, az alap dolgok megtalálhatóak. Van jó pár verseny/gyorskör/drift Challenge módban, gyakorolhatunk kedvünkre, ott a multi is, illetve adott egy elég sótlan karrier is. Jönnek egymás után a versenyek, feladatunk x érem (arany/ezüst/bronz kombinációja) beszerzése, egyik verseny sincs kihatással a többire, tehát bajnokság gyakorlatilag nincs. Autó szerencsére alapból is elég sok van (bár a Lotusok invázióját még mindig nem értem), a pályák száma viszont kevés. A karrier során orrvézésig megyünk az egyes pályákon és variációikon, és emiatt hamar unalmassá válhat az egész. Kunosék saját bevallása szerint 100 000 euró egy pálya lézeres letapogatása, és bár a minősége vitathatatlan, nem vagyok benne biztos, hogy megérte ennyire a minőségre hajtani. Főleg annak tükrében, hogy a modolás támogatott, és nekem úgy tűnik, nem sokan bánják, hogy azok a pályák nem ennyire rigolyásan precízek. És ha már a mod tartalmaknál tartunk: ha már egyszer Steamen jött ki, miért nincs Steam Workshop támogatás? Egyszerűbb lenne így telepíteni, egyszerűbb lenne az értékelések alapján kiválasztani a jól sikerülteket. Ehelyett marad a net túrása...

Elvileg nemsokára jön az első DLC, pár új autóval és a legendás Zöld Pokollal, a Nordschleifével – emellett ígéretet is kaptunk arra, hogy többek között rendes zászlószabályok is lesznek, jobb MI, törésmodell, és valamiféle korlátozottan változó időjárás is: eső nem, de borult ég, köd várható. A ködöt nem értem – én nem emlékszem, hogy láttam volna ködös versenyt, hacsak rally nem volt, na de itt pályaautózás folyik...

Minek nevezzelek, Assetto Corsa? Én nagyon szeretnélek szeretni, de a kisebb-nagyobb tövisek, amik kiállnak belőled, valahogy nagyon szúrnak, és nem tudok olyan felhőtlenül szórakozni veled, mint amilyen felhőtlen az ég a pályáid fölött. Remélem, a javításokkal sikerül ezeket a csorbákat kiköszörülni. Szigorúan csak a műfaj rajongóinak ajánlott.