Sokat lehetne lamentálni azon, hogy hogyan tud egy fejlesztőcsapat évről évre több, gyakorlatilag egymáshoz borzasztóan hasonlító játékkal előrukkolni, amelyek ráadásul kivétel nélkül sikeresek is lesznek. A Traveller’s Tales idén nem kevesebb, mint négy új LEGO programot dob piacra különféle asztali és hordozható platformokra, amelyek között a már megszokott mozi- és könyvsikerek adaptációi mellett a saját, külön bejáratú figura-életrekeltős alkotásuk is szerepel. A nemrégiben a mozikba került Jurassic World filmmel egy időben természetesen a videojátékosok is belevethetik magukat a Steven Spielberg és Michael Crichton által megálmodott kréta kori világának kocka változatába, ami ismét kellemes szórakozást nyújthat a LEGO-széria kedvelőinek, de új rajongókat azért – nagy valószínűség szerint – csak limitált számban fog toborozni.
Évek óta tesztelem a sorra piacra kerülő virtuális kockulatokat, és egyre inkább motoszkál az a fejemben, hogy ezt bizony már láttam/hallottam/játszottam valahol. Hogy hol? Egy-kettő-három-x előző epizódban. Ezúttal is ugyanaz a lényeg: verjünk szét, amit csak lehet, építsünk belőle valami újat, kombináljuk az irányításunk alatt álló figurák különböző képességeit, és mindezek segítségével oldjuk meg a nem túl ördöngös fejtörőket a továbbjutáshoz. Ha van egy társunk, annál jobb, hiszen a program kooperatív módon való végigjátszása még nagyobb móka. Közben szedjünk össze amennyi virtuális pénzt csak tudunk, gyűjtsünk be minél több piros és arany kockát és találjunk meg mindent, amit csak lehet. Amikor végeztünk egy pályával, bármikor visszatérhetünk, akár teljesen új karakterekkel is, akiket az időközben megnyitottak közül választhatunk ki, és akikkel – sajátosságainak hála – olyan dolgokra is szert tehetünk, amelyekre a kampányban rendelkezésünkre álló emberkékkel nem volt módunk. Új begyűjtenivaló ebben a részben a borostyán (pályánként egy-egy darab), amelyből új dinókat nyerhetünk, és a „minikit set” névre keresztelt „csontvázkollekciók” (pályánként tíz-tíz darabos csomagok), amelyekből dinó csontvázak rakhatók össze. Sőt, azok kombinálhatók is, ily módon ki-ki megalkothatja a maga Gregmerchosaurusát. ;-) Az előbbieket aktiválásuk után irányíthatjuk az egyes pályákra visszatérve vagy akár a természetesen most is jelenlévő szabad játékmódban, míg az utóbbiakkal ugyanitt különböző kihívásokat tehetünk elérhetővé. Őshüllők mellett a Jurassic Park Látogatóközpontjában vagy a Jurassic World Felfedezőközpontjában akár új figurákat is alkothatunk a magunk kedvére. A már többször említett sztori mód, mint az talán az előzőekből már kiderült, nem csupán a legutóbbi filmet dolgozza föl, hanem az első három Jurassic Park mozit is, így a kampányok teljes játékideje megközelíti a tíz-tizenkét órát. Ez öt-öt pályát jelent epizódonként, pályánként négy-négy szinttel. A sorozat soha nem volt híres hihetetlen segítségdömpingjéről, ám ebben az iterációban egy DNS-fickó (Mr. DNA) ad időről időre tanácsot az új helyzetek megoldásához.
A megvalósításra ugyancsak a „variációk egy témára” című örökbecsű szlogen illeszthető. A képi világ ezúttal is csupa bűbáj, amelyet a széria egyik legfőbb védjegyének számító remek humor itat át. Nekem még mindig idegenül hat ugyan a LEGO és nem LEGO elemek keveredése, de lassan kezdem megszokni. A hangokra ugyanez igaz, mármint a jó hangulat és a humor, beleértve azt is, hogy a zenebonáért a filmek zenéit komponáló John Williams és Michael Giacchino, míg a szinkronért a filmekben szereplő világsztárok a „felelősek”. Gondolom, mondanom sem kell ezek után, hogy semmi panaszunk nem lehet az akusztikára, maximum a régi dünnyögés megszállott híveit bosszanthatja még mindig az emberi beszéd jelenléte. A vezérlés egyfelől gyakorlatilag szintén semmit nem változott, másfelől azért akad két nem túl szerencsés aspektusa. Ezek egyike a leginkább bunyós részeknél jelenlévő quick time eventek kvázi feleslegessége, hiszen ha már verekedés, akkor győzzön a jobbik, ne pedig az, aki gyorsabban és ügyesebben talál el egy-egy adott gombot időre. A másik az üldözéses jelenetek gyenge kamerakezelése, amikor a dinó szemszögéből látjuk a majdhogynem teljesen előre kijelölt útvonalon mozgó járművet, és gyakorlatilag esélyünk sincs komolyabban manőverezni azzal. Ezek persze szubjektív meglátások, de én jobban szeretem a rendes csihi-puhit, és a nem dróton vezetett autózást.
Mindezek után akkor végül is milyen játék lett a LEGO Jurassic World? Egy szóval: kellemes. Kicsit bővebb lére eresztve: aki eddig is szerette a Traveller’s Tales platformer-sorozatát, annak ez a rész is tetszeni fog. Akit azonban eddig sem győztek meg a különféle franchise-ok kockaváltozatai, azokat ez az epizód sem fogja – kivéve talán, ha hatalmas Jurassic Park rajongók. Nekem, személy szerint, most is nagyon tetszett a játékban rejlő báj és humor (még ha eddig az első két filmet láttam is csupán), és az, hogy (már nem is olyan) pici lánykáimmal remekül elszórakoztunk vele. És ez az, ami miatt még biztosan többször előveszem ezt az alkotást többi testvérével egyetemben.