Most induló videós retro sorozatunk első részében a közelgő Star Wars Battlefront megjelenés kapcsán a Star Wars Battlefront II kerül bemutatásra. Célunk nem egy-egy sima visszatekintés, inkább azt szeretnénk megvizsgálni, hogy mai szemmel mennyire állják meg a helyüket a bemutatásra kerülő játékok. Innentől pedig Sityié a szó.
Talán nem tudja mindenki, de az idei Star Wars Battlefront nem előzmény nélküli – 2004-ben indult el a sorozat a Pandemic Studios fejlesztésében, és 2005-ben jött a folytatás. Digitálisan csak ez utóbbi kapható, így már csak emiatt is veszem ezt most górcső alá.
Anno az első részt lehúzták kicsit a kritikusok az egyjátékos mód kvázi hiánya miatt, de szerencsére a fejlesztők hallgattak a kritikára, így itt van ez is – ami tulajdonképpen nem más, mint a többjátékos módban elérhető pályák egymásra fűzve, botokkal, és átvezető animációkkal. Nincs ezzel így ebben a formában semmi különösebb baj, legalább érezzük, hogy Darth Vader elit osztagában, az 501-es szakaszban harcolunk, és nem csak lövöldözünk bele a vakvilágba. Maga a történet 18 pályán ível át, és az eredeti trilógia és az előzmény-trilógia közötti eseményeket dolgozza fel leginkább – a vége pont a Hoth-i csata: azaz ahogy a kampány címe is sugallja, a Birodalom felemelkedését meséli el. Ja, és némi fricska az utódnak: itt vannak űrcsaták, sőt, az ellenséges hajókban is leszállhatunk, hogy aztán szabotáljuk. Ennyit arról, mit és hogyan lehetett megcsinálni 10 évvel ezelőtt és mit és hogyan lehet megcsinálni ma. ;) Persze a kampány mellett van lehetőségünk (még mindig egyjátékos módban!) egy kvázi Risk-szerű módban a Galaxist elfoglalni, természetesen a csatákat FPS módban lejátszani (ez a Galactic Conquest mód), illetve ott az Instant Action, ahol bármilyen csatába belepottyanhatunk akármelyik oldalon. A multiplayer viszont mostanra trükkössé vált: hivatalosan már nincs, hiszen a GameSpyt lelőtték tavaly, viszont olyan third-party megoldásokkal, mint a GameRanger vagy a GameMaster még működik – és persze mondanom se kell, milyen élményt ad egy 64 fős csata.
A grafika persze messze nem Frostbite motoros szintet hoz, sőt, mai szemmel nézve kifejezetten ronda. Ellenben simán feltekerhető akár fullHD-re is, bár a HUD már nem skálázódik túl jól ilyen magas felbontáson. A hangokkal viszont nincs gond, sőt – meg merem kockáztatni, hogy manapság főleg az audio miatt marad igazán „Csillagok Háborújás” a játék, és tudja magát az egyszeri játékos igazán beleélni.
A video készítésekor még fogalmam sincs, hogy sikerült az új Star Wars: Battlefront – a bétát technikai okok miatt kénytelen voltam kihagyni. Abban viszont biztos vagyok, hogy ez a 10 éves Battlefront még mindig megállja játékélmény szempontjából a helyét, és dacol az idővel. Eleve nem drága, ünnepekkor akciózni is szokták, Season Pass nincs hozzá, ellenben a modok révén tisztességes mennyiségű extra tartalom érhető el hozzá. A multiplayer összehozása lehet kicsit macerás, de ezt leszámítva azt hiszem bátran kijelenthetjük, hogy a Star Wars: Battlefront II egy igazi klasszikus.
