Rajtam kívül emlékszik még valaki a Rúna magazinra, kis hazánk első szerepjátékos magazinjára? A Warhammer világokat ezen újságok Games Workshop rovata ismertette meg velem, és tett a Vérfoci, valamint a Warhammer 40K kedvelőjévé. Azóta eltelt mintegy 20 év, én pedig sorra veszem az olyan, mára klasszikussá vált társasjátékok számítógépes adaptációit, mint a már emlegetett Vérfocié, a Space Hulké, vagy a most bemutatásra kerülő Battlefleet Gothicé.
És ami a legmeglepőbb: a Battlefleet Gothic: Armada egyáltalán nem érződik társasjáték-adaptációnak, hanem egy rendes, jól végiggondolt és összerakott videojáték benyomását kelti. A francia fejlesztők (a Tindalos Interactive) ugyanis nem azt az utat választották, hogy hogy lehetne a társasjátékot minél pontosabban átültetni számítógépre, hanem azt nézték, hogy lehet a platform sajátosságaihoz a legjobban igazítani – így lett a körökre osztott taktikai játékból valós idejű taktikai játék. Persze sok elem megmaradt így is, de az új dolgok is remekül működnek.
A kampány során a Gothic szektort kell megvédjük Abaddon, a Pusztító támadásától, aki egy Káoszflotta élén próbál a Császár ellen vonulni. Persze az ork űrkalózok sem teszik egyszerűvé a dolgunkat, emellett szokás szerint árulókkal is el kell bánnunk, valamint az eldák is pont ekkor teszik tiszteletüket a szektorban, nehogy túl egyszerű dolgunk legyen. A játékmenet két fő fázisra tagolódik: először a fő térképen tudjuk megnézni, mi az aktuális helyzet a szektorban, illetve innen juthatunk el a fő bázisra, ahol a hajóinkat és annak legénységét turbózhatjuk fel. Ha valamelyik bolygónál balhé van, akkor odabökve indulhat maga a csata. A rendelkezésre álló keretből kell kisakkoznunk, kiket viszünk magunkkal, majd indulhat az „ereszd el a hajamat”! Az egyes küldetéstípusok is eléggé változatosak; nem csak a másik fél teljes megsemmisítése lesz a feladat, hanem alkalmasint szállítmányokat kell védeni vagy megtámadni, adott hajótól kell elvenni valamit, védeni kell adott ideig az állásainkat, ilyesmik. Ha elbukunk egy küldetést, a játék nem ér véget, viszont az elveszett bolygók miatti utánpótlás-kiesés eléggé érzékenyen érinthet minket. És ha újratöltjük az állást, meglepődve tapasztalhatjuk, hogy nemcsak a csatatér kinézete változik meg, hanem valamilyen szinten az ellenfél flottája is. Ez akár meg is könnyítheti a dolgunkat, de simán nehezebbé is teheti, így normál nehézségi szinten eleinte szenvedni fogunk egészen addig, amíg nem lesz egy-két nagyobb hajónk, illetve a meglévőket fel nem turbózzuk egy kicsit. Onnantól bár még mindig nem lesz sétagalopp, de egyszerűsödik a helyzet, ugyanis egyrészt nagyobb tűzerő áll a rendelkezésünkre, másrészt pedig specializálhatjuk a hajóinkat, így kiszélesítve a taktikai palettánkat.
Az Unreal Engine 4 pedig szépen teszi a dolgát. Ugyan nem nagyon hallottam még olyat, hogy ezt a motort valós idejű stratégiában használták volna fel, de itt szépen működik és látványos. Két dolog miatt van némi morgoncság bennem: egyrészt a csaták előtti bevezető animációk, ahogy felvonulnak a flották, túlnyomhatatlan; másrészt némileg szélesebb látószöget is engedhetne a játék, amikor eltávolodunk a csatatér fölé a kamerával… Az MI is korrekt kihívást nyújt, de ahogy már említettem, a mázlifaktor alaposan be tud kavarni, emiatt néha elég fura dolgokat is tud csinálni.
Mindent összegezve roppant szórakoztató lett a Battlefleet Gothic: Armada. A kampány mód 5 fejezete több tíz órára leköti a foteladmirálisokat, utána még mindig ott a skirmish lehetősége, na és persze a multi. A tartalom is bővülni fog az ígéretek szerint: hamarosan jön a Tau flotta és az Űrgárdisták. Száz szónak is egy a vége: én kellemesen meglepődtem a játékon és bátran tudom ajánlani mindenkinek, aki szereti a műfajt és/vagy kedveli a Warhammer 40K világát.
