Mint már többször említettem, nem vagyok túlontúl nagy barátja a „nagyon japán” játékoknak. Emiatt biztosan sokat veszítek játékélmény terén, de ismeritek a mondást: „kutyából nem lesz szalonna”. Azért persze akadnak kivételek, egyre nagyobb számban, amelyek valamiért megfogtak, megfognak időről időre. Egyik ilyen, mára a legnagyobb kedvenceim közé avanzsált sorozat a Nintendo The Legend of Zelda szériája, amely idén töltötte be a harmadik ikszet. Az eddigi rengeteg epizód összesen három párhuzamos idővonalra vált szét az Ocarina of Time alcímű részt követően, amelyek az említett epizód különböző végkifejletétől függően viszik tovább a történetet. A sorozat egyik jellegzetességeként az egymás után megjelenő játékok a franchise univerzumában teljesen véletlenszerű helyet foglalnak el az idősávban, így gyakorta érkezik egy-egy olyan epizód, amelyik egy több évtizeddel ezelőtti rész közvetlen folytatása. Az pedig a Nintendo specialitása, hogy régi sikerjátékait rendre újítja fel aktuális masináira, vagy teszi őket elérhetővé igen kedvező áron egy adott konzolon az azon megtalálható emulátor program (Virtual Console) jóvoltából. Most is egy ilyen alkotásról írnék, tényleg csak nagyon röviden – ezúttal sokkal inkább a megjelenés tényéről, mint magáról a játékról –, amikor a Majora’s Mask Wii U-ra kiadott eredeti, virtuális konzolon futtatható változatáról szólok.
A játék remekül operál az idővel, valamint a sorozattól már megszokott módon borzalmasan ötletes megoldásokkal.
Ez a rész az Ocarina of Time egyik egyenes ági folytatása, ami azt a felállást veszi alapul, hogy az Idő Hőse legyőzi Ganondorfot, de visszamegy az időben, hogy csírájában fojtsa el a gonosz ténykedését. A történet néhány hónappal játszódik az előzményepizód után, és abban Link a „Koponya Kölyök” világpusztító terveit akadályozhatja meg. Ehhez számos, őt különböző tulajdonságokkal, képességekkel és külsővel felruházó maszk, no meg régről már jól bevált eszköz és miegymás lesz a segítségére. A játék elején egy mindössze háromnapos ciklust kell valahogy túlélnünk, amit ha sikerrel megtettünk, akkor a Hold nem zúzza össze világunkat, és nekieredhetünk igazi küldetésünk teljesítésének. A program remekül operál az idővel, valamint a sorozattól már megszokott módon borzalmasan ötletes megoldásokkal egyaránt, amelyek, még ha számos ismerős is akad közöttük, minden esetben képesek elvarázsolni a játékost. A jövőre érkező, Wii U-ra és NX-re fejlesztett Breath of the Wild részt megelőzően, a Nintendo most ezt, a sorozat (és a játéktörténelem) egyik legsikeresebb darabjának számító epizódot tette elérhetővé a japán gyártó jelenlegi asztali konzoljainak tulajdonosai számára. A játékot eredeti pompájában (tizenhat esztendőről van szó, a játék 2000-ben még N64-re jelent meg!) tolhatják végig a játékosok, akár kizárólag a Wii U kontrollerének képernyőjét használva. Tizenhat év ide vagy oda, mindenképpen ajánlom a program beszerzését mindenkinek, aki még nem ismeri, és/vagy van kedve egy kis nosztalgiázáshoz. Higgyétek el, a nagybetűs játékélmény mindent felülír! Aki pedig egy felturbózott porttal játszana szívesebben, az szerezze be a játék tizenötödik évfordulója alkalmából tavaly, a New 3DS egyik nyitócímeként piacra dobott The Legend of Zelda: Majora’s Mask 3D-t.
