Bevallom, rég néztem be ennyire egy játék stílusát. A közzétett képek és videók alapján a Northgardot afféle Settlers-klónnak képzeltem el, ami amúgy pont időszerű lett volna, hiszen a sorozat leginkább kultikus része, a Settlers 2 tízéves évfordulójára készített remake, a Settlers 2: 10th Anniversary bizony már elmúlt 11 éves. A Northgard azonban nem az, hanem egy igencsak leegyszerűsített Settlers-klón, keverve egy leegyszerűsített Banisheddel, megszórva némi Warcrafttal. És ami már az early access verzió alapján elmondható: ez a mix remekül működik a gyakorlatban. A francia Shiro Gamesnek amúgy nem jelen cikkünk tárgya az első próbálkozása, ők készítették az Evolandet is, mely a zseniális alapötlet dacára középszerűre sikerült.
A Northgard lényegében egy valós idejű stratégiai játék, amelyben egy viking törzset kell irányítanunk egy félig-meddig fantasy környezetben, és a célunk nagyon egyszerű: legyőzni a többi törzset. Ahogy a Civilization sorozatban is, itt sem kizárólag fegyveres erővel lehet diadalmaskodni, hiszen a győzelmet elérhetjük akár kereskedelemmel, akár vallási alapon, de még akár hírnevünk révén is. Persze fegyveres erőre mindegyikhez szükségünk lesz, viszont nem muszáj rögtön kiirtani az összes szomszédot. Az eddigiek valószínűleg senkit nem hoztak lázba különösebben, viszont a Northgardban van egy csavar: az egész játék kapott egy Banished-szerű, túlélésre alapozott játékelemet. Az évszakok folyamatosan váltják egymást, és amíg vikingjeink az élettel teli nyári erdőkben rengeteg magot, gyümölcsöt tudnak összegyűjteni, vadászaink tucatjával ejtik el a szarvasokat, a parasztok pedig vidáman serénykednek a búzatáblában, addig télen ezek a források majdnem teljesen kimerülnek, és többnyire csak azt tudjuk enni, amiből szorgos hangyaként nyáron bespájzoltunk. Ugyanez igaz a másik alapvető nyersanyagra, a fára, amely nyáron csak az építkezésekhez kell, télen viszont nem árt néhány hasábbal a tűzre is dobni. Ha ez nem lenne elég, időnként természeti katasztrófák (hóviharok, földrengések) is megnehezítik az életünket. Ha pedig vikingjeink se ételt, se tűzifát nem kapnak, akkor irány a Valhalla.
Amikor nem a túléléssel vagyunk elfoglalva, akkor terjeszkedni kell. A térkép nagyjából hatszög alakú területekre van felosztva, amelyeket előbb meg kell tisztítani az ellenséges egységektől (ezek lehetnek más törzsek egységei, de akár farkasok, medvék, sőt fantasy lények: óriások, orkok is), majd ezután bizonyos mennyiségű kajáért cserébe gyarmatosíthatjuk azokat. Ezután derék telepeseinkkel már rögtön építkezhetünk is. Nem minden terület egyforma: valahol halászni, vadászni vagy bányászni lehet, máshol a fakitermelés kap bónuszt, de előfordulhat, hogy a területen csupán egy kőkör van, amelynél derék vikingjeink valamelyik északi istenséget imádhatják. Apropó, istenek: a játékban egy mini tech tree is van, amelyen az imádkozással összeszedett „tudást” tudjuk különböző bónuszokra beváltani. Az ételen, fán és a „tudáson” kívül még van arany is, amely folyamatosan fogy (naná), némi bevételt pedig piaccal és kereskedőházakkal tudunk generálni. A maradék két nyersanyag, a kő és a vas az épületek, illetve a szerszámok és fegyverek fejlesztéséhez használható. Mindkettő elég ritka, úgyhogy ésszel kell velük bánni. Mint ahogy az se mindegy, hogy hová mit építünk: minden területen legfeljebb 2-5 épület lehet, és figyelni kell a bónuszokra is, úgyhogy néha lehet jobb ötlet ledózerolni egy favágókunyhót, és inkább oda felhúzni, ahol tényleg van fa is.
Maga a játékmenet a fentiek alapján sejthető: terjeszkedni kell, harcolni, figyelni az utánpótlásra és a nyersanyagkészletre. Egyelőre még sajnos csak két-, illetve az egyik törzsnél háromféle katonai egység található, és sajnos termelési láncok sincsenek, a fenti hat nyersanyag kell mindenhez. Ettől függetlenül nem válik unalmassá a játék, hiszen folyamatosan történik valami, portyákat kell indítani (vagy épp minket próbálnak kifosztani), új területeket kell meghódítani, miközben folyamatosan allokálni kell az embereket a különböző feladatokra, hogy mindenből legyen elég.
Nos, első körben ennyit a Northgardról. A fejlesztők egyelőre nagyon aktívak, két-háromnaponta jönnek ki kisebb-nagyobb javítások. Ami még nincs, de lesz: egyszemélyes hadjárat, újabb törzsek, nagyobb pályák és természetesen a legfontosabb: többszemélyes játék. Ez utóbbi lehet amúgy a Northgard legnagyobb erőssége, és hosszú életet biztosíthat a játéknak. A Steamen már egyszer felkerült az eladási toplistára, ami indie játékként szép teljesítmény. Várjuk a folytatást!
