Tavaly októberben megtörtént az, amire már milliók vártak: a Battlefield sorozat szakított a modern idők hadviselésével és visszament az időben. Bár régen kifejezetten a második világháború volt a központi téma szinte minden FPS-ben (még annak idején a széria is ezzel nyitott a Battlefield 1942-ben), addig a Battlefield 1 ehelyett egy picit korábbra lépett vissza. Az első világháború ötlete első hallásra picit furának tűnt, de ahogy jöttek a képek és a videók, ahogy egyre több részletre derült fény, a rajongók is egyre izgatottabbak lettek. Aztán októberben megjelent a játék, és véleményem szerint az év legszebb FPS-ét kaptuk kézhez, amely ráadásul tartalom terén is korrektül helyt állt. Az egy nagy egyszemélyes kampány helyett több rövid sztorit élhettünk át, amelyek néhány küldetésen keresztül mesélték el a háború néhány szereplőjének olykor egész megindító történetét.
Az EA már tavaly decemberben elkezdte csepegtetni az első infókat a Battlefield 1 első kiegészítőjéről, amely nem sokkal később címet is kapott: They Shall Not Pass.
A They Shall Not Pass DLC egyik legfontosabb újdonsága, hogy a németek, oroszok, britek és olaszok mellé megérkeznek a franciák is a hadszíntérre. Persze ez a felsorolás nem teljes, hiszen mellettük az ottomán birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchia is szerepel. De térjünk vissza a franciákra, hiszen ők az új arcok. Nem csak a francia sereg érkezett meg a hadszíntérre, de általuk új helyszínekre is kiterjed a háború, egészen pontosan négy új térkép került a játékba.
A leghíresebb ütközet, amelyben a franciák is részt vettek, minden bizonnyal a verduni csata, amelyet 1916-ban vívtak (nagyjából egész évben...). A franciák minden erejükkel próbálták védeni a hazát a minden irányból támadó német seregekkel szemben. A készítők nem kis munkát fektettek a háború eme földi poklának reprodukálásába, és azt kell mondanom, hogy nagyon jól sikerült a végeredmény, a Verdun Heights pálya. A harcteret lángoló erdő veszi körbe, nekünk pedig romos kis falvak épületei közt kell előrenyomulnunk, hogy visszaszorítsuk az ellent szektorról szektorra. Ezen a pályán már csak a környezeti adottságok miatt sem használhatunk járműveket. A Soissons pályán viszont szó szerint mindent bevethetünk: a gyalogosok mellett fontos szerepet kapnak a tankok és a légi támogatás is, itt próbálhatjuk ki a francia sereg tankjait – köztük a Char 2C-t is. A Soissons szintén kis falvakból épül fel, de itt sokkal inkább tetten érhető az emberi civilizáció nyoma, hisz erdők helyett hatalmas termőföldek veszik körül a csatateret. Az egyik legszebb új pálya talán a Rupture, amelynek érdekességét a végeláthatatlan vörös pipacsmezők adják. Ha épp nem a német-francia csata kellős közepén lennénk, szinte kedvünk lenne leheveredni a virágmező kellős közepén, és élvezni a tavaszt. Persze, ha ezt a játékban próbáljuk ki, másodperceken belül gyilkos találat repít vissza minket a felülnézetes térképre... Míg a Rupture talán a legszebb, mindenképpen a Fort de Vaux az egyik leghangulatosabb új pálya. A hatalmas erődítményt mélyen a föld alá ásták be, kívülről pedig mély árkok veszik körül. A harc jelentős része az erődítmény számos bejárata körül, majd idővel a szűk folyosókon zajlik. Ez alapvetően eltér a Battlefield 1 többi pályájától, ahol a hatalmas nyílt terek dominálnak. Értelemszerűen ezen a pályán sem használhatunk járműveket.
A négy új pálya mellett egy sor új fegyver is érkezett, amelyek meglepő módon a francia sereghez kötődnek. Puskák, géppisztolyok, mesterlövészpuskák, lényegében minden fontosabb fegyvertípushoz érkeztek új darabok, de a közelharci fegyvertárunk is bővült egy új buzogánnyal, egy új szablyával és új késekkel. Szám szerint hat új lőfegyvert és hat új közelharci fegyvert szerezhetünk meg, ha kellő hatékonysággal osztjuk a halált a multiplayer mérkőzések során. Természetesen az új járművek sem maradhattak ki a DLC-ből, ilyenből kettőt találunk, mindkettőt a francia sereg oldalán. Kezdve a „kisebbikkel”, a St. Chamond egy ötfős páncélos, amely a kor tankjaihoz hasonlóan több ágyúval is fel van szerelve. Bár nem túl gyors, kimondottan vastag páncélja miatt nehéz likvidálni. Nála valamivel nagyobb, cserébe még sokkal lassabb és nehézkesebb a Char 2C, a játék eddigi legnagyobb páncélosa. Mivel egy új behemótról van szó, ezért csak két pályán találkozhatunk vele: a Soissons és a Rupture csatái során. A két páncélos mellett egy új rögzített fegyver is debütál a DLC-vel.
Az új pályák, fegyverek és járművek mellé minden magára valamit is adó DLC-ben illik lapulnia legalább egy új játékmódnak is. E téren nem vitték túlzásba a kreatívkodást a készítők, hiszen a Frontlines valójában nem több mint a Rush és a Conquest keveréke. A játékmód első szakaszában a két csatázó fél a szokásos területfoglalós játékmenetet követi, vagyis zászlókat kell foglalniuk. Ha viszont az egyik fél elér az ellenség leghátsó zászlójához is, akkor jöhet a Rush-ból ismert telegráfpusztítós móka. Két új Operations fejezet is érkezett: a Devil’s Anvil a Verdun Heights és a Fort de Vaux pályákat köti össze egy hatalmas ütközetben, míg a Beyond the Marne a másik két DLC-pályát, a Rupture-t és a Soissonst.
A Battlefield 1 első DLC-je kellemesen bő új tartalmat nyújt tehát. Lényegében minden fontosabb területen kínál valami újat: új pályák, új fegyverek (ezek mondjuk nem feltétlenül jobbak az alapjáték fegyvereinél), egy új játékmód és két új Operations fejezet bővítik a játékot. Emellett kapunk egy új elit karaktert, a trench raidert is, amely szöges buzogányával szakítja be az óvatlan ellenség koponyáját. Nem maradhatnak el az olyan apróságok sem, mint az új medálok és dögcédulák.
A They Shall Not Pass egyetlen hátránya (ha lehet egyáltalán annak nevezni), hogy új játékosok bevonzására aligha alkalmas. Azok, akik az elmúlt hónapokat is a virtuális első világháború kegyetlen harcaival töltötték, azoknak örömteli lehet az újdonságok nyújtotta izgalom. Akik viszont ki sem próbálták még a játékot, vagy már régen elfordultak tőle, azokat a kék egyenruhás francia katonák sem fogják meggyőzni.
