Van az akció-szerepjátékoknak egy kifejezetten a hardcore játékosokat megcélzó irányvonala, amelyet a „mezei” gamerek leginkább messze elkerülnek. Ezekben az alkotásokban gyakorlatilag már az első velünk szembejövő, leggyengébb ellenfél is simán lenyom minket, így nem kevés újratöltésre kell felkészülnünk, ha belevágunk egy ilyen programba. A Souls-szériáról és a Bloodborne-ról ismert FromSoftware mellett a régebben főleg kalandjátékokat fejlesztő Deck13 Interactive csapata vett egy éles fordulatot az ilyen stílusú alkotások irányába, amikor 2014-ben piacra dobta Lords of the Fallen névre keresztelt virtuális gyermekét, amely összességében kellemes fogadtatásra lelt, mind a szakma, mind pedig a játékosok körében. Nos, nemrégiben megjelent legújabb programjuk, a The Surge szintén ezt a kőkemény irányvonalat képviseli, ám ezúttal nem fantasy, hanem sci-fi környezetben.
A klisékkel tűzdelt, nem agyonbonyolított sztori szerint valamikor a jövőben a Föld a megsemmisülés szélén áll. A túlnépesedett emberiség, és persze a gigacégek teljes mértékben kizsákmányolták anyabolygónkat, ami környezeti katasztrófákhoz, fajunk nagymértékű pusztulásához és a társadalmi rendszeren belüli feszültségekhez vezetett. Közben a brutálisan meggazdagodott konglomerátumok rohamos léptekkel fejlesztették ki saját technológiáikat, így a tudomány és a technika chimborazoi magasságokba hágott. A megmaradt lakosság a jobb életet reményében adja el a lelkét is ezeknek a vállalatoknak, akik az általuk fejlesztett technológiáért és termékekért cserébe kőkemény munkát várnak el a delikvensektől. Főhősünk, Warren, egy kerekesszékbe kényszerült mozgáskorlátozott férfi is a jobb és teljesebb élet reményében jelentkezik a CREO nevű, gyógyászati csúcstermékeket kínáló cég egyik munkafelvételi állomásán, ahol a szép és hangzatos reklámszöveget követően egy igen brutális beavatkozás közepette applikálják fel testére szakavatott robotkezek az áhított könnyű, avagy nehéz külső vázat. Igen ám, de valami félresiklik a horrorisztikus művelet közben, így a vállalat HR-részlege nemes egyszerűséggel kihajítja Warrent a semmi közepére, és sorsára hagyja hasonlóan szerencsétlenül járt, ellenben igen agresszív társaival együtt. Ezen a „szeméttelepen” veszi kezdetét bő harminc-negyven órás kalandunk, amely során „selejtes” termékből válhatunk az igazság csillogó külső vázú bajnokává.
A játék hangulata és menete engem az első perctől kezdve egy Deus Exbe oltott Dark Soulsra emlékeztetett, amit egyébként a fejlesztők szándékosan ilyenre is terveztek, így elmondhatom, hogy koncepciójuk ezen része remekül sikerült. A The Surge legfontosabb eleme a harc, amibe igyekeztek a német srácok nem kevés vérfrissítést plántálni a stíluson belül, így ezúttal nem az állandó védekezésen és félreugráson van a hangsúly. Helyette be kell céloznunk ellenfelünket – egyszerre csak egyet –, és meg kell keressük a leggyengébb pontját, amelyet támadva a legnagyobb sebzést tudjuk neki okozni. Ha nem találunk ilyet, akkor magunknak kell legyengítenünk a védelmét valahol, hogy eredményesek legyünk – ami persze nagyon nem egyszerű feladat. Amikor már kellően legyengítettük az ellent, elindíthatunk egy lassítva prezentált, igen látványos és brutális kivégző mozdulatsort. Kis szépséghiba, hogy az adott célpontunkra fókuszálás közben csak a kiszemelt áldozatot tudjuk figyelemmel kísérni, így gyakran megesik, hogy közben egy arra tévedt társa kezd el minket meglepetésszerűen csépelni, aminek rendszerint igen szomorú vége lesz. Az sem szerencsés, ha mindennemű célzás nélkül kezdünk el valakit agyonütni, mert ilyenkor nem a legvédtelenebb pontját vesszük kezelésbe célzottan, hanem amit érünk, ő viszont azonnal megtalálja a mi résünket a pajzson, és két csapással leterít. A sikeres harcok után – főleg, ha ki is végezzük áldozatunkat – különböző lootokat kapunk, amelyekkel fejleszthetjük karakterünk tartozékait – leginkább külső vázát. Minél többet használunk valamit, adott képességünk annál magasabb szintű lesz – például ha sokat hadakozunk egykezes cuccokkal, akkor az egykezes harci készségünk lép szintet kellő tapasztalat megszerzése után.
Megfelelő helyeken a bezsebelt alkatrészekből bütykölhetünk magunknak mindenfélét, illetve az összegyűjtött energiakészletünk terhére fejleszthetjük védelmünket és energiaszintünket. Különböző módosítókkal, implantátumokkal és egyéb adalékokkal is elláthatjuk vázunkat és szerkónkat, amelyek hatással lehetnek energiafogyasztásunkra, egészségünk szintjére, képességeinkre és számos egyébre is, felhasználhatóságukat pedig energiakészletünk szabályozza. Szépen lassan előrehaladva a játék során végül darabról darabra építjük fel és erősítjük meg vázunkat, és alkalmazunk egyre jobb felszerelési tárgyakat, használunk mind több és hasznosabb módosítót, így már egy váratlan támadás sem jelent feltétlenül azonnali halált. A HUD jelzi életerőnket, erőnlétünket és energiaszintünket. Ez utóbbi terhére tudunk például zárakat és számítógépeket is feltörni. A mentési pontok (amelyek a már említett fejlesztési és barkácsolási automaták) bizony nincsenek túl közel egymáshoz, és ha meghalunk – vagy visszamegyünk kis tápolásra –, kilépve az automatából ugyanazokat az ellenfeleket ugyanott találjuk, mint korábban, épen és egészségesen. A továbbjutáshoz újra le kell győzzük őket, ami sajnos nagyon el tudja venni az ember kedvét a játéktól kb. a tízedik újratöltés után.
A képi világra nem lehet sok panaszunk. Az effektek, a fények, az árnyékok és általában minden kellemes összképet mutat. Egyedül az átvezető videók minősége, azok felbontása nem érte el a szememben a mai színvonalat, de ez szubjektív vélemény. Szerencsére orbitális bakikkal nem találkoztam, ami ritka jelenség a legdurvább címek esetében is. A brutális kivégző mozdulatok eleinte nagyon látványosak, a sokadik alkalommal azonban már csak egy ásítást csalnak az ember arcára – szerencsére megjelenítésük gyakorisága a menüben állítható. Az imitt-amott felcsendülő muzsika nekem bejött, de a fülbemászó tónusok és dalok a sok elbukás és újrakezdés miatt egy idő után unalmassá váltak. A vezérlés egér és billentyű kombóval nekem kevésbé állt kézre, mint kontrollerrel, de ez szintén szubjektív vélemény. A váratlan támadáskor, vagy több ellenfél esetén közöttük váltva való gyors célzás és támadási felület keresés sajnos nem kivitelezhető egyszerűen, és – főleg amíg gyengébbek vagyunk – az ilyen nehézségek igen nagy valószínűséggel azonnali halálhoz vezetnek. Ez a vezérlésbeli anomália, amelyhez az egyébként tetemes játékidő során is nehéz hozzászokni, sajnos csírájában képes mindvégig elfojtani az egyébként jól átgondolt és kialakított harcrendszerben rejlő lehetőségeket. Az irányítás másik gyenge pontja az ugrás, amelyet csak nekifutva tudunk végrehajtani, ami egy amúgy is keskeny peremről indítva igen gyakran lezuhanáshoz vezet.
A Deck13 legújabb, igazi keménylegényeknek készült programja bizony nem való mindenkinek! A The Surge ezúttal egy, a kihalás szélén lévő, de technikailag roppant fejlett emberiség által lakott, pusztuló Földre kalauzolja el a FromSoftware által megteremtett, hajtépően nehéz akció-szerepjátékok rajongóit. Aki túl tud lendülni a rengeteg elbukáson és repetitív elemen, az egy remek harcrendszerrel megspékelt, ötletes alkotással lehet gazdagabb, ami ha nem is eget rengető, de stabilan hozza azt, amit a fejlesztők előélete – gondolok itt elsősorban a Lords of the Fallenre – alapján tőlük elvárhatunk. Aki azonban nem bírja a frusztrációt, és a könnyedén teljesíthető játékokat preferálja, az nem ebben a programban fogja megtalálni legújabb kedvencét.
