StarCraft Remastered

Lassan két éve már, hogy megkaptuk a StarCraft trilógiává szabdalt második részének záró fejezetét a Legacy of the Void képében, azonban a Blizzard nem hagyja pihenni méltán híres univerzumát. Igaz, egy folytatás bejelentése helyett idén egy sokkal kisebb, azonban mégis örvendetes hírt kaptunk tavasszal, mégpedig azt, hogy érkezik a széria első részének az újrakevert verziója, pont úgy, ahogy a rajongók is szeretnék. Modern körítésben, de a régi mechanikákkal.

Nehéz helyzetben van az egyszeri cikkíró, amikor egy akkora címről van szó, mint a StarCraft. Az 1998-ban megjelent RTS akkora siker lett – mind szakmailag, mind a közönség szemében –, hogy nehéz csak úgy önmagában megfogni ezt a már-már jelenséget. Emlékszem, 2010-ben, amikor a várva-várt második rész megérkezett, voltak olyan nyilatkozatok esportolók részéről, hogy őket annyira nem hozza lázba az új csilli-villi grafika, mert már az első részben olyan jól működtek a játékmenetbeli dolgok, hogy ők a bevált recepten való változtatásokból nem kérnek. Nos, most már ők is örülhetnek, hiszen ahogy azt említettem, örök kedvencük olyan formában került fel a Battle.net rendszerbe, ahogy azt már 1998-ban is megszerették, csak minden kicsit modernebb és szebb. Tehát a grafikai újítások azok, amelyek azonnal szemet szúrnak, és amelyekről a képek magukban annyira talán nem is árulkodnak, érdemes inkább egy összehasonlító videót is meglesni a végeredményről. Abban is biztos vagyok, hogy mai fiatal játékosok nem fogják az összehasonlítások nélkül látni, hogy mi ebben a remaster. Pedig higgyétek el nekem, a készítők újrarajzolták a régi modelleket, így most már olyan kis részleteket is látni fogunk, amiket eddig soha, többek között azért is, mert nagyon minimálisan ugyan, de most már zoomolni is fogunk tudni. A felbontást is fel tudjuk húzni akár 2160p-re, valamint a játék most már többek között támogatja a 16:9-es képarányú monitorokat is.

Az újdonságok listája itt azonban nem ér véget. Az átvezető videókat is 1080p-re húzták a készítők, az audioanyagokat is feljavították, és mint már említettem a játék szervesen bekerült a Battle.net applikációba, így most már a chatlista, a felhőmentések, a matchmaking és a streaming is ugyanolyan gördülékenyen működik, mint akármelyik másik Blizzard-játékban. Üröm az örömben, hogy az achievement-támogatás (egyelőre) kimaradt, így a pontvadászok hoppon maradtak. Minden más viszont maradt a régiben, így sajnos jó pár kényelmi újítás is lemaradt, amiket a StarCraft II-ben bevezettek. Gondolom, ezért most a hardcore réteg biztos megkövez, de legalább az egyjátékos részbe áthozhatták volna a több csapat gyorsgombra helyezésének a lehetőségét, valamint a problémás útvonalkeresés is a kódsorok között maradt, ami már annak idején is borzasztóan frusztráló volt.

Szívmelengetően nosztalgikus érzés volt az egyszemélyes hadjáratot újrajátszani, azonban akik esetleg most fognak először bele a terranok, zergek és protossok kalandjába, kössék fel rendesen a felkötnivalót! Valószínűleg a retroérzés kedvéért a nehézségi szint kiválasztásának a lehetősége kimaradt, így a StarCraft továbbra is egy bitang nehéz RTS, hát még a kiegészítője a Brood Wars, amely szintén a csomag részét képezi. A multiplayerről nem is beszélve, ahol ha zöldfülűek vagyunk, kemény veszteségek árán fogunk csak tudni tanulni és fejlődni. Félelemre azért persze semmi ok, nekem is sikerült kezdőknek való meccseket találnom, ahol legalább a csapattársakkal sikerült szép eredményeket elérnünk. A multi mérkőzések továbbra is roppant gyors tempójúak, feszültek, és nem hagynak egy pillanatra sem levegőt venni, de ezért szintén csak imádni lehet azokat.

Az egyjátékos módban a pazar történetet továbbra is párbeszédeken keresztül élhetjük át, amelyeket ezúttal már az újradolgozott portrékkal nézhetünk és hallgathatunk végig. Apró újítás, mégis figyelemre méltó apróság, hogy néhány pálya között immáron bekerült pár „összefoglaló képregény”, amelyek a hangulat fokozására szolgálnak, és a cselekmény lyukasabb részeit hivatottak betölteni. Jó volt látni, hogy a történet abszolút megállja a mai napig a helyét, sőt egy kis keserédesség is volt bennem, hogy a folytatásra ez a sötétebb tónus, amit a StarCraft első része képviselt, nagyobb részt kiveszett a játékból. A párbeszédek viszont továbbra is a jéghegy csúcsa, az indulatok néha úgy elszabadulnak az eligazítószobában, hogy csak úgy beleszegezik az embert a székébe. Megmosolyogtató, hogy ehhez nem kellenek dollármilliós CGI-videók, csak jó forgatókönyvírók és ügyes színészek.

A StarCraft Remastered olyan, akár egy találkozás egy régen látott, de nagyon jó baráttal, aki az évek alatt pont csak annyit változott, amennyi az előnyére vált neki. A régi rajongóknak egyértelmű, hogy a virtuális polcon a helye, de az újoncoknak is csak ajánlani tudom ezt a gyöngyszemet. Akár a második rész kipróbálása előtt, akár annak a befejezése után, hogy ha furdalja őket a kíváncsiság, hogy pontosan mi és hogyan történt annak szereplőivel az előzményben. Zárásként pedig csak annyit, hogy ezek után alig várjuk a Diablo és a Warcraft újrakevert részeit.