Az Activision és az Infinity Ward tavaly szinte közellenséggé váltak a videojátékos-társadalom szemében, amikor „volt képük” a Call of Duty: Infinite Warfare képében egy újabb sci-fi akciójátékot elénk tenni. Az persze más kérdés, hogy ez jobban sikerült, mint a korábbi hasonló próbálkozásaik, de a játékosokat ez már pont nem érdekelte. Ők a Battlefield 1 példáját követve egy kicsit visszafelé akartak menni az időben, hogy újra a régi fegyvereket vegyék kézbe, és a kopott rohamsisakokat nyomják a fejükbe. A játékosok egy világháborús CoD-ért kiáltottak (ami már csak azért is vicces, mert néhány éve még a könyökükön jött ki a téma...). A kiadó idén végre meg is adja nekik, amit kértek, jön a Call of Duty WWII, amellyel a széria legelejére röppenhetünk vissza. Néhány héttel ezelőtt lezajlott a konzolos nyílt béta, ezen a hétvégén pedig a PC-s követte. Mivel én FPS-t szigorúan csak billentyűzettel és egérrel vagyok hajlandó játszani, türelmesen ki is vártam a soromat. És be kell valljam: nem csalódtam.
A CoD WWII nyílt bétáján kizárólag a multiplayer játékrészt lehetett kipróbálni. Vagyis a kiadó szokásainak megfelelően sem az egyszemélyes kampányból, sem a zombis játékmódból nem kaptunk ízelítőt. De hát a Call of Dutyt kezdettől fogva a többjátékos rész vitte el a hátán. Kaphattunk mi akármennyire is izgalmas, moziszerű egyszemélyes kalandot, sok játékos még csak ki sem próbálta (az ő bajuk), csakis a multira koncentráltak. Szóval a nyílt bétán is ezt a részt tesztelték a készítők, amire a jelek szerint azért szükség is volt. Nem szokásom negatívumokkal kezdeni egy élménybeszámolót (kivéve, ha az Octodadről van szó... ;-) ), de itt most azért meg kell említenem, hogy a szerverek nem mindig álltak a helyzet magaslatán. Rengeteg meccset tett tönkre a lag, amin a premierig jó lenne javítani. Na, de erről ennyit, nézzük inkább, mit kaptunk a bétától!
Négy pályát és öt játékmódot. Ami persze ha így nézzük, máris nem teljesen igaz. A négy pálya a három plusz egy standard játékmódban érhető el. Ezek a Gibraltar, az Aachen, az Ardennes Forest és a Pointe du Hoc. A Gibraltar egy trópust idéző erődítményben játszódik, míg a Pointe du Hoc egy partmenti bunker- és lövészárokrendszer. Az Ardennes Forest természetesen egy erdős pálya, az egyetlen a bétában, amely téli környezetet ad az öldökléshez. Az Aachen pedig az egyetlen pálya, amely egy város utcáin játszódik. Ezek a pályák érhetőek el (nem szabadon választott, hanem rotációs rendszerben) a team deathmatch, a domination, a hard point és a mosh pit játékmódokban, amelyből az utóbbi az első hármat kínálja a kill confirmeddel kiegészítve, összevissza. Vagyis minden körben más pályán más játékmódot kapunk.
Ezek mellett viszont van egy újabb játékmód is, az egyszerűen csak war, vagyis háború névre keresztelt miniküldetés. Ebben négy egymásra épülő feladatot kell teljesíteni a végső sikerhez. Az Operation Breakoutban a szövetségesek néhány légvédelmi ágyút készülnek megsemmisíteni, hogy a légierő berepülhessen a térségbe. Ehhez viszont először el kell foglalni a német erők által birtokolt és főhadiszállásként használt kúriát. Ha ez sikerül, mögötte fel kell építeni egy ideiglenes hidat egy árok felett, hogy aztán a túloldalon elpusztítsanak egy lőszerraktárt. Végül pedig meg kell védeni a páncélost, amely elpusztíthatja a légvédelmi ágyúkat. Mindegyik feladatra limitált időkeret áll rendelkezésre és bármelyiket is elbukják, az totális vereséget jelent. Ezzel szemben a védekező németek oldalán minden elbukott szakasz egy átmeneti visszavonulást jelent a következő megvédendő területig. Ők csak akkor buknak el, ha az utolsó szakaszt is elbukják. Nekik tehát mindössze adott ideig meg kell védeniük a területüket az ellenséggel szemben (de például a lőszerraktár felrobbantásakor az elhelyezett detonátort is hatástalanítaniuk kell).
Ez egy külön, erre dedikált pályán zajlik, és a béta egyik legszórakoztatóbb részét kínálta. Igaz, ez nem is röpke 10 perces menetet jelent, mint egy sima TDM, erre egy picit több időt kell szakítani.
A multiplayer mód egyébként a már jól ismert sémákat követi. Katonánk önmagában (vagyis lényegében a profilunk) is fejlődik, valamint az egyes hadosztályokon belül is, ahogy a fegyverek is. A karakter szintlépésével újabb fegyverek és scorestreakek válnak elérhetővé. A hadosztályon belüli fejlődéssel pedig újabb perköket (amik itt most basic training, vagyis alap képzettség néven futnak) érhetünk el. A hadosztályok egyébként a karakterosztályokat takarják: van infantry (vagyis mezei gyalogság), airborne (a kifejezetten közelharcra kiképzett légideszantosok), armored (nehézgépfegyvereket és páncéltörőket kezelő katonák), a mountain (azaz a mesterlövészek) és az expeditionary (vagyis a puskákkal felfegyverzett technikusok). Persze mindegyik hadosztályon belül elérhető az összes fegyver, így elsőre picit feleslegesnek tűnhet a külön besorolás. A hadosztályok fejlődésével viszont extra képességek és kiegészítők is megszerezhetőek. A gyalogság például bajonettet kap a fegyverre, vagy egy plusz kiegészítőt is szerelhet rá. Ezzel szemben a deszantos hangtompítót kap a géppisztolyára, hogy a lövéstől ne jelenjen meg a térképen.
A Call of Duty WWII multija tehát igazán nagy újdonságokat nem tartogat, ám a már ismert rendszert ötletesen ülteti át a világháborús témára. Így a veterán játékosok azonnal kiismerhetik magukat benne, az újoncoknak pedig gyorsan megtanulható a rendszer.
A grafika a béta során nem hagyott kívánnivalót maga után. Lehet, hogy effektek és részletesség terén nem veszi fel a Frostbite által hajtott Battlefield 1-gyel a versenyt (amely a szememben máig a legszebb piacon lévő FPS), de így is tökéletesen megállja a helyét. A pályák ötletesek, a karakterek és a fegyverek is részletesen kidolgozottak. Aztán persze könnyen lehet, hogy majd az egyszemélyes kampány során villant nagyot a játék látvány terén, ahogy érzésem szerint a BF1 is inkább ott mutatta meg a Frostbite erejét. Ez majd november elején kiderül.
A nyílt béta engem meggyőzött. Én is osztom azt a nézetet, hogy a Call of Duty már alig több egy futószalagon gyártott tucat-FPS-nél, ám valamiért én is azok közé tartozom, aki minden évben tesz vele egy próbát. A lelkesedésem pedig hol rövidebb, hol hosszabb ideig kitart. Mivel nekem a világháborús témával semmi bajom (sőt, évek óta hiányolom a piacról), így érzésem szerint idén jóval többet fogok eltölteni a Call of Duty WWII-vel, mint tettem mondjuk az Infinite Warfare-rel, a Black Ops III-mal vagy az Advanced Warfare-rel. Mint feljebb már említettem, technikai oldalról még azért egy picit kalapálni kellene a játékot, mert a lag sokszor megkeserítette az életemet, márpedig egy multi FPS-nél nincs is bosszantóbb, mint egy akadás miatt elbukni egy párbajt... Ha viszont a teljes kiadásban ezt orvosolni tudják, akkor a CoD WWII hosszú hónapokra jó szórakozást kínálhat. És úgyis jönni fog a szokásos négy DLC a következő egy évben...
