Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Fallen Legion+

Fallen Legion+

Szemkápráztató látvány, kaotikus csaták két oldalról.

2018.02.05. 14:10 | szerző: Zoo_Lee | Ismertető/teszt

Bár alig néhány éve az érdeklődésem felkeltéséhez bőven elég volt, ha egy játék animés-mangás ihletettségű elemeket vonultatott fel, esetleg egyenesen Japánból származott, az ízlésem ilyen téren megváltozott. Nem pusztán arról van szó, hogy a játékipar nagy és független részei is olyan szinten túlhasználták ezt a fajta designt, mint a zombikat és a pixeles megjelenítést, de ezek a darabok jellemzően irgalmatlan mennyiségű játékórát követelnek élvezeti faktoruk kiteljesedéséhez – többet, mint amennyit egyre sokasodó hétköznapi elfoglaltságaim mellett általában biztosítani tudtam.
Ennek egyenes következménye, hogy számtalan jobbnál jobb darabról maradtam le mostanában: nemcsak az évek óta várt Final Fantasy XV-ről, a Persona V-ről vagy a Yakuza 0-ról, de számtalan kevésbé felfuttatott, üdítően újító kisebb darabról is. Így bízva a legjobbakban, úgy döntöttem legalább minimálisan pótlom ilyen jellegű elmaradásaimat, és elvállaltam a sokak által 2017 egyik legjobb, ám kevésbé ismert játékai közé sorolt Fallen Legion PC-s portjának tesztelését.

Fallen Legion+

Döntésemet pedig nem bántam meg, ugyanis bár a Fallen Legion egy jóval könnyedebb, casual játékosok számára fogyaszthatóbb darab, mint amire számítottam, több területen is kiválóan, egyenesen várakozásomon felül teljesített. Maga a tesztelt cím valójában két játék: az eredeti 2017-es megjelenéskor ugyanis két különböző verzió jelent meg, egy PlayStation 4-re, egy pedig PlayStation Vitára. Mindkettő ugyanazt a történetet járja körbe: Fenumia belviszályok sújtotta birodalmában az uralkodó halálát követően a hadsereg egy része a zseniális, ám ambiciózus és számító Laendur vezetésével puccsot kísérel meg a trónörökös Cecille hercegnő ellen. A különbség, hogy míg a Flames of Rebellion esetében a zendülést vezető Laendurt irányíthattuk, addig a Sins of an Empire-ben a trónörökös Cecille hercegnő szerepét ölthettük magunkra.

Fallen Legion+

A Fallen Legion+ pedig mindkét változatot tartalmazza; a játék indítását követően a főmenüből választhatunk, melyik kampánnyal akarunk játszani. És bár a játékelemek, az ellenfelek, a csaták terén nincs gyökeres különbség a két játék közt, a duális narratíva meglepően jól működik, és nem pusztán érdekes a két karakter szemszögét követni, ők maguk sem a klasszikus jó/rossz kétdimenziós tengelye mentén válnak el. Laendur, bár lényegében árulást követ el, a saját és emberei szemében hős, míg Cecille bár a birodalom védelmére esküdött fel, esze ágában sincs ezért a harcmezőn kívül is tenni, ráadásul legfőbb szövetségese az apjától megörökölt, fekete mágiával feltöltött grimoire, amely időről időre morálisan erősen kérdéses tanácsokat és igényeket támaszt.

Fallen Legion+

Maga a játékmenet lényegében taktikai beat’em-upként írható le a legjobban. A kétdimenziós csaták során karakterünk különböző ellenséges csapatokkal kerül szembe, akiket a rendelkezésére álló, a küldetés előtt összeválogatott ősi harcosszellemek, az examplarok, illetve saját mágikus képességeinek segítségével meg kell semmisítenie. Ez lényegében egy időzítésre és taktikára épülő, valós idejű rendszert takar (az irányítás billentyűzettel is lehetséges, ám a kontrollert sokkal kényelmesebbnek találtam), amelyben harcosaink és karakterünk is gombokra vannak kiosztva, amelyek lenyomásával – amennyiben az adott karakter/képesség készen áll – támadhatunk velük, továbbá a kiosztás többi gombjával védekezhetünk, megcserélhetjük sorrendjüket és változtathatjuk a karakterünk által betárolt, elsütésre készülő varázslatunkat is. A cél a támadások, a csapatszintű védekezések és az elsütött varázslatok megfelelő ritmusú váltogatása, minél hosszabb és látványosabb kombók elérése.

Fallen Legion+

A csatatéren előfordulnak még olyan helyzetek, amikor két összecsapás között hírt kapunk a birodalom valamilyen eseményéről, amellyel kapcsolatban döntést kell hoznunk véges határidőn belül – a lehetőségeket három kártya reprezentálja. Ezek nem pusztán szimpla, súlytalan választások: befolyásolhatják a csata kimenetelét, a végén kapott, csapatunk fejlesztésére fordítható jutalmakat, illetve végső soron a birodalom moráljának szintjét, ami meghatározza az ütközetekben rendelkezésünkre álló erőforrásokat, és így összességében a játék nehézségét is. (Kellően magabiztos mazochisták választhatják még a One Life módot is, ahol egy csata elvesztése automatikus game overt jelent.)

Fallen Legion+

Ez mind egy kellően egyedi, mégis könnyen elsajátítható rendszerré áll össze, ráadásul, ahogy az a képeken is azonnal szembeötlik, a prezentáció egyszerűen mesés, kézzel rajzolt, a Vanillaware játékait idéző grafikával, illetve csodálatos zenével.
És mégis, pont a prezentációban bukik ki a legtöbb probléma is, amelyek a tesztkör során belerondítottak az összképbe. A kézzel rajzolt karakterek esztétikai értéke sajnos nem bír túl nagy pozitív hatással, amikor azok egymás takarásába kerülnek, és lehetetlenné válik megállapítani, melyik fog támadni, mikor kell a védekezésre tenyerelni (maga a védekezés mechanizmusa – köszönhetően a megkövetelt precizitásnak és a művelet relatív lassúságának – eleve egy nehézkes elem).

Fallen Legion+

A kezelőfelület alapvetően túlságosan szétszórt, egy nagyobb összecsapás során egyszerűen képtelenség minden résztvevőre, minden információra folyamatosan fókuszálni. Szintén a gyengeségek közé tartozik a lore, illetve több fontos információ háttérbe szorítása is. Hiába rendelkezik egy játék jó háttértörténettel, ha értelmezéséhez és megértéséhez, illetve a mechanikák teljes elsajátításához több oldalnyi száraz szöveg átrágása szükséges a menüben. Szerencsémre technikai problémákba legalább nem ütköztem, bár több játékos is panaszkodott grafikai bugokról, például a menük és a UI egyes részeinek eltűnéséről. De a gépigény legalább kifejezetten baráti, még egy középkategóriás konfigon is megpróbálkozhatnak vele az érdeklődők.

Fallen Legion+

Ha a prezentáció, a történet és a harcrendszer a fent leírtak alapján elnyerte a tetszéseteket, érdemes egy esélyt adnotok a Fallen Legion+-nak (külön öröm, hogy a közeljövőben Nintendo Switchre is ellátogat majd a teljes kiadás). Ha viszont nem, vagy esetleg alapvetően nem szeretitek ezt a vizuális és narratív stílust, egyértelműen nem a ti játékotok. A tendencia mindenesetre, hogy ilyen darabok is eljutnak az asztali gépekre, mindenképp dicséretes. ■

Fallen Legion+

A tesztpéldányt a játék fejlesztője biztosította.

értékelés

Fallen Legion+

Pozitívumok
  • Látványos, csodaszép prezentáció.
  • Két játék egyben.
  • Érdekes rendszerek, játékelemek keveréke.
Negatívumok
  • Nagyon kaotikussá váló csaták.
  • Sok információt csak a menük és a kézikönyvek át.
Fallen Legion+
További hírekért és cikkekért ugorj a játék adatlapjára:
Fallen Legion+

hozzászólások (0)

ajánlott olvasnivaló