Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Monster Hunter: World

Monster Hunter: World

Szörnyvadászat reggeltől estig.

2018.02.14. 11:00 | szerző: TheHolyOne | Ismertető/teszt

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a Monster Hunter egy kevésbé ismert sorozat, különösen itthon, holott a Capcom egyik legrégebbi franchise-áról van szó. Ennek az lehet az oka, hogy elsősorban Japánban lett sikeres, és eddig még csak konzolokra jelent meg, amelyek itthon sokáig nem voltak annyira elterjedtek. Jelen játék fog elsőként PC-re is megjelenni, erre azonban őszig még várni kell. Jómagam a Monster Hunterről először a Dragon’s Dogma kapcsán hallottam, ami véletlenül szintén egy Capcom játék, és nagyban merített inspirációt a Monster Hunter sorozatból. Elég sokat is játszottam vele, három platformon is kimaxoltam, tehát talán nem túlzás azt állítani, hogy tetszett. Ezek után persze mindenképpen ki akartam próbálni a Monster Hunter Worldöt.

Monster Hunter: World

A „történet” szerint egy hajón tartunk az új világba, hogy szörnyekre vadásszunk, amikor beszédbe elegyedünk két másik vadásszal. Néhány órával később, amikor megalkottuk karakterünket, a hajó zátonyra fut egy tengerből kiemelkedő hegyen, ami nem is hegy, hanem... *dobpergés* egy sárkány! Mégpedig a nagyobb fajtából, és szintén az új világba tart. Legfőbb feladatunk pedig az lesz, hogy kiderítsük, miért. Na meg az, hogy megtaláljuk, mert a szörnyek követésével és levadászásával foglalkozó vadászoknak nem sikerül a nyomára bukkanniuk egy óriási, mozgó vulkánnak. A történet szót idézőjelben használtam, mert igazából csak ürügy, hogy óriási lényekre vadásszunk. A karakternek nincs is neve, hanem mindenkit a foglalkozásáról lehet megismerni. Ez vagy lustaság, vagy a híres japán munkaetika. De hogy a hivatás ennyire meghatározná az identitást? Csakhogy az egész kicsit visszaüt, amikor meg a cutscene-ekben megpróbálják a halálba karakterizálni a szereplőket, ami így ripacskodásba csap át. Sőt, ha már szóba került, a játék helyenként már-már túlságosan is japán. Meggyőződésem, hogy a jobb híján csak Handlerként ismert karakter motion capture színésze egy animált anime iskoláslány, csak a csíkká változó szem és az epilepsziát okozó villódzó háttér hiányzik mögüle. Sajnos vele töltjük a legtöbb időt, mivel tőle vehetjük fel a questeket, és néha még el is kísér a kalandokra. Az egyik ilyen alkalommal zokogva borult egy tök ismeretlen karakter nyakába, amikor kiderült, hogy életben maradt, amaz meg elkezdte megértően törölgetni a könnyeit. Nekem meg szemtengelyferdülésem lett, olyan erővel forgattam a szemeimet. „Ki a fene vagy te? (Ugye már eleve a kérdés is értelmetlen.) Eddig összesen kétszer találkoztunk, ebből egyszer eszméletlen voltam. Mi indokolja ezt a rögtönzött Sailor Moon epizódot!?”

Monster Hunter: World

A történet tehát egy mankó, nem ez fogja elvinni a hátán a játékot, marad tehát a játékmenet, a fegyverek, a szörnyek. Számos fegyverből lehet választani, vannak szokványosak, vannak egészen elborultak, de szinte mindegyik komikusan túl van méretezve. Először az íjat próbáltam ki, a Dragon’s Dogmában is az jött be a legjobban, de itt már nem annyira. Célzásnál lelassított, nevetségesen kicsi hatótávolsága volt és keveset is sebzett. Utána próbáltam a greatswordot, de rögtön kukáztam is, ugyanis csak lépésben lehet vele közlekedni. Ami mondjuk realisztikus, hiszen az egészet eleve csak egy villástargoncával lehetne megemelni. A szintén kétkezes longsword se jött be, valahogy nem volt olyan ereje. A pörölynek már igen. Nagyon jó érzés úgy fejbe vágni egy háznyi szörnyet, hogy az simán odébb repül, és nem tud felállni. Csak sajnos olyan rövid volt, hogy többször találtam el a saját lábujjamat, mint a szörny fejét. Végleges választásom a switchaxe volt, ami kard és fejsze kombinációja. Megvolt benne az erő, volt távolsága és le sem lassított.

Monster Hunter: World

A szörnyek is egész változatosak, annak ellenére, hogy mind a hüllő vonalon mozognak. Vannak sárkányok, amiket persze nem úgy hívnak, van T-rex, amit szintén nem úgy hívnak, de van olyan elborult teremtmény is, amelyik egy csirke, egy lepke és egy hernyó édeshármasának szerelemgyerekére hasonlít. A questekben főleg egy-egy ilyen szörnyet kell levadászni, hogy aztán különböző testrészeikből, csontjaikból jobb fegyvereket és páncélokat készítsünk magunknak. Mivel a játékban nincs karakterfejlődési rendszer, ez az egyetlen módja, hogy egyre erősebbé váljunk. Ekörül forog az egész játék. Elég pénzt és upgrade cuccot farmolni a következő fegyverhez vagy páncélhoz, hogy aztán azzal könnyebb legyen farmolni. Az egész elég hamar unalomba fulladna, ha maga a harc és a játékmenet nem lenne elég élvezetes, de szerencsére az. A questek általában időkorlátos szörnyvadászatok, ilyenkor nem nagyon van lehetőség a felfedezésre. A főhadiszállásról indulunk, és ide is térünk vissza, tehát a töltőképernyők egy kicsit megakasztják a játékmenetet. Hagyományosabb open world felfedezésre is lehetőség van, ilyenkor különösebb cél nélkül vágunk neki egy-egy területnek, hogy kedvünkre vadásszunk vagy nyersanyagot gyűjtsünk. Az egyes területek nem túl nagyok, de részletesen kidolgozottak, bőven van felfedeznivaló, és a méret sem hátrány, amikor egy szörnyet kell üldözni egyik végéből a másikba, miközben ketyeg az óra. Jellegükben jól elkülönülnek egymástól, van erdős-dzsungeles, sziklás sivatagos, mérgezős-barlangos és egy olyan pálya, ami úgy néz ki, mintha a Nagy korallzátony kiemelkedett volna a tengerből pár száz méter magasra.

Monster Hunter: World

A harc olyan, mint a Dragon’s Dogmában vagy a Dark Souls-ban, alapja az ellenség támadásainak memorizálása és gyenge pontjainak támadása. Csakúgy, mint az említett két játékban, a hitboxok itt is néha kicsit furcsán működnek. Egyszer egy sárkányfarok támadása úgy talált el, hogy a két lába között álltam, a hasa alatt, máskor meg olyan lehetetlen helyzetben kapott el egy hitbox, hogy az ütés irányába repültem. A Dragon’s Dogmával ellentétben a szörnyekre nem lehet felmászni, ellenben bizonyos részeiket támadva semlegesíthetjük egyes támadásaikat, és extra lootot is nyerhetünk, például egy farok levágásával. Amikor nem harcolnak velünk, a szörnyek élik világukat, róják köreiket a pályán, így egészen elképesztő szituációk is kialakulhatnak. Például, amikor a T-rexet vadásztam, és nagyon megizzasztott, már sikerült levágnom a farkát és az életéért futott, bele egyenesen egy sárkányba, aki nemes egyszerűséggel lábai közé fogta, felemelte és beleejtette egy szakadékba. Csináltam volna egy screenshotot erről az őrült jelenetről, de mire irányba állítottam a kamerát, már vége is volt. Egy másik alkalommal meg a frászt hozta rám a játék, amikor űztem egy szörnyet keresztül a korallos pályán, de aztán leugrott az egyik párkányról. Én meg sebesen utána, csakhogy a jump attackom egy másik, azelőtt soha nem látott, nagy, piros szörnyet kapott telibe, aki nem értékelte annyira a gesztust, és rögtön be is szállt a vadászatba.

Monster Hunter: World

A cikk megírásáig nagyjából pont a játék feléig jutottam el a történet szempontjából. Ekkor el akarta hitetni velem, hogy vége van, miközben tulajdonképpen csak egy új fejezet kezdődött. Ha ebben a második részben sem viszik túlzásba a farmolást, akkor azt hiszem, a szolid harcrendszer, az alapanyagok gyűjtögetése és az óriási szörnyek vadászata még jó ideig el fog szórakoztatni. ■

Monster Hunter: World
Monster Hunter: WorldMonster Hunter: WorldMonster Hunter: WorldMonster Hunter: WorldMonster Hunter: WorldMonster Hunter: WorldMonster Hunter: WorldMonster Hunter: WorldMonster Hunter: WorldMonster Hunter: WorldMonster Hunter: World

A Monster Hunter World PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg, a PC-s verzió később várható. A cikk a PS4-es verzió alapján készült, amelyet a játék hazai forgalmazója, a Cenega biztosított számunkra.

értékelés

Monster Hunter: World

Monster Hunter: World
Pozitívumok
  • Változatos felfedezhető területek.
  • Open world és lineáris játékmenet elegyítése.
  • Szolid harcrendszer.
  • Változatos fegyverek.
Negatívumok
  • Olykor pontatlan hitboxok.
  • Ripacs karakterek.
Monster Hunter: World
További hírekért és cikkekért ugorj a játék adatlapjára:
Monster Hunter: World

hozzászólások (5)

ivanova36
ivanova36 2018.02.14. 12:22
Egyelőre a koncepció nem győzött meg. Farmolás előbb utóbb unalomba fog fulladni.
WoW-ban is szakmától függően unalmas volt hogy be kell utazni a világot a kismillió hozzávalóhoz, és vagy előre kiszámolni miből mennyi kell és addig neki sem állni az adott szakmának, vagy adhoc jelleggel nyomni de akkor tuti el fogsz csúszni a karakterfejlődéshez képest. És akkor még a droprate-ről szó sem esett.
Jelenleg a Subnauticával játszok de már ott is kezdem unni, hogy ide-oda kell visszamennem, mert egy-egy újabb technológiához kell még hozzávaló. Ott sincs xp csík, se karakterfejlődés, tisztán a farmolástól függ az előrejutás, de ezek ellenére kezd unalmas lenni hogy a pálya másik felére kell átmennem 1, azaz egy darab hozzávalóért, amiből persze ha sokat szedek, sosem fog már kelleni, ha keveset, minden harmadik technológia igényelni fogja. A hangulat egyelőre viszi a történetet.

Kacérkodom a PS4Pro-val, és hogy valami game is kellene rá kezdésnek, nézegettem ezt is, de még nem vagy benne biztos, hogy ezzel kellene kezdenem a PS4et.

Ami kimaradt nekem: ez single only vagy multi, esetleg opcionálisan multi? Youtubeon nem nagyon néztem még utána.
TheHolyOne
TheHolyOne 2018.02.14. 12:42
Van multi, de teljesen opcionális. Mint a Dragon's Dogma, csak ténylegesen játékosokkal. Én pl végig single-ben toltam, nem akart senki sem játszani velem. :-(
ivanova36
ivanova36 2018.02.14. 13:03
Dragon's Dogma is kimaradt nekem így nem tudom ott hogy s mint van.

Azért kérdeztem a multit, mert pl a Subnauticával is van olyan "problémám" hogy remek hogy túlélek meg elérem amit lehet, meg közben szépen fejlődök, de nincs kivel ezt megosztani. Időkapszula nem kifejezetten olyan megosztásélmény amit szerettem volna, de kétségtelen hogy nagyot dob a hangulaton.

Itt pedig furcsa hogy a multi opcionális lett, feltételeztem, WoW-Division párosból kiindulva a "végjáték" során kell multizni, kell a többi játékos a legnagyobb lények és a legerősebb felszerelés összeszedéséhez.

Multi részt ha sikerül kipróbálni, egy élménybeszámoló erejéig még érdekelne, hogyan is van megoldva. Division jelleggel, hogy a host világába megy át a csapat és neki csinálják a feladatokat, vagy wow jellegűen, hogy közös világ csak instancelve, esetleg más módon.
TheHolyOne
TheHolyOne 2018.02.14. 13:58
Nekem a Subnautica maradt ki.

A DD multijában nem játékosokat hanem az npciket idézed meg, rajtuk keresztül kommunikáltok. Itt más játékosok csatlakozhatnak a játékodhoz. A lényeg ugyanaz amit írtál is, több játékos, nagyobb dps, a szörnyek hamarabb halnak. A questek még ugye időkorlátosak.
ivanova36
ivanova36 2018.02.14. 19:31
Kérdés még, hogy mennyi játékidő van benne, vagy mennyi játékidő lehet egy első "végigjátszás". Gondolok itt arra amikor még emberi időben ki lehet farmolni a geart és nem az összes bolygó együttállása kell ahhoz, hogy a szükséges kiscsillió darabból egy meglegyen.


Subnauticához még egy gondolat: egy ismertetőt megérne, rákeresve csak egy tavalyi ömlesztett hír van róla, mert barátságos ára mellé, 30+ óra az első végigjátszás, ami azért nem rossz arány. De persze ezen felül is vannak előnyei, na meg akadnak benne bugok is, de melyik játékban nincsenek. Mondjuk egy ME:A szintű bemutató :)
ajánlott olvasnivaló