Az 1997-ben megjelent Theme Hospital az adott érára jellemző szimulátor/menedzselős játékok egyik legjobb és legsikeresebb darabja lett. A SimCity, SimTower, Theme Park és mindenféle tycoon-játékok évtizede volt az az időszak, amikor egy egyszerű ötletből is rendkívül összetett, jól átgondolt, monitor elé tapasztó végeredmény született. Biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyetlen, akit akkoriban hosszú hónapokra kötött le egy-egy ilyen játék.
A Theme Hospital készítői annak idején olyan, mára már klasszikussá vált címeken is dolgoztak mint a Populous, a Black and White vagy a The Movies. Azok a stúdiók, amelyekben ezek a játékok készültek (Bullfrog, Lionhead), mostanra jórészt megszűntek vagy beolvadtak másikba. Két éve viszont ezen csapatok néhány fejlesztője – élükön Mark Webley-vel, a Theme Hospital producerével – összeállt, hogy alapítsanak egy új fejlesztőcéget Two Point Studios néven, azzal a céllal, hogy újra divatba hozzák a kilencvenes évek menedzselős játékait. Első próbálkozásuk augusztus végén jelent meg, és nem meglepő módon a Theme Hospital szolgáltatta hozzá az inspirációt.
A cím csalóka, mert leírhatjuk úgy is, hogy 2.Hospital, amiből rögtön arra asszociálhatunk, hogy ez bizony egy várva várt második rész az eredeti Theme Hospitalhoz. Sajnos – vagy szerencsére – ez nem igaz. A Two Point Hospitalt ahhoz tudnám leginkább hasonlítani, mint amikor új kórház építése helyett a meglévőt renoválják: nem járunk vele sokkal jobban, de legalább szebb és modernebb lesz. Az újítások mértéke pedig a játékban igencsak elenyésző.
Induljunk ki abból, hogy mit nyújtott annak idején a Theme Hospital, és mennyivel nyújt többet most, a 21 évvel később megjelent Two Point Hospital.
A ’97-es klasszikus esetében a játékos feladata az volt, hogy felépítsen egy kórházat (pontosabban, hogy megtöltsön egy üresen álló épületet), orvosokat vegyen fel, felszerelést vásároljon, szobákat, laborokat alakítson ki, gondoskodjon a karbantartásról, takarításról és az alapvető kórházi körülményekről, mint higiénia, ülőhelyek, étkezés stb. Magyarul elég összetett feladatot kellett ellátni, és még nem is beszéltem a pénzügyek, fizetések kezeléséről, kutatás fejlesztésről vagy épületünk bővítéséről.
Négyféle munkaerőre volt szükség: orvosra, nővérre, asszisztensre és karbantartóra. Ezen emberek különféle képességekkel rendelkeztek, amelyek segítségével egyrészt be tudtuk osztani őket a megfelelő szobába (pszichiátert a pszichiátriára például), másrészt növelték az elégedettséget vagy éppen a kezelés gyorsaságát. Nővéreket leginkább a betegszobában és a gyógyszertárban vettünk igénybe, a karbantartókat a takarításnál, viráglocsolásnál és a berendezés javításánál. Az asszisztens a recepciós feladatokat látta el.
Minden alkalmazottunknak ezen felül volt egy energiaszintje és elégedettségi szintje is, magyarul gondoskodnunk kellett arról is, hogy tudjanak hol pihenni embereink, és legyen helyettes is, aki be tud ugrani.
A páciensek igényeinek kielégítése legalább olyan kulcsfontosságú része volt a játéknak, mint a személyzeté. A fő cél ugyebár, hogy minél hamarabb, egészségesen hagyják el a kórházat. Így törekednünk kellett arra, hogy a várakozási idő minél kisebb legyen, de ha már van, akkor megfelelő körülmények között töltse azt a kedves beteg, tehát le tudjon ülni, tudjon vételezni ételt és italt, el tudja magát foglalni például egy újsággal stb. Minél elégedettebb volt a beteg, annál inkább nőtt kórházunk reputációja, még több pácienst oda csábítva.
A játék előrehaladtával egyre többféle betegséget fedeztünk fel, amelyeknek kezeléséhez új felszerelésre, szobára, munkaerőre volt szükségünk. Ahogy haladtunk előre a pályákon, úgy lett exponenciálisan egyre nehezebb a játék, a végén már igencsak megizzasztva a játékost.
A leírtak alapján gondolom egyetért velem abban az Olvasó, hogy valóban egy összetett, és hosszú időre lekötni képes, tisztességesen összerakott játék volt a Theme Hospital. A remek megvalósításon túl azonban volt még egy aspektusa a játéknak, ami miatt sokaknak emlékezetes maradt: a humor.
Maga a kinézet is nagyon színes-szagos, már-már gyermekien aranyos volt. Mindezt megspékelték azzal, hogy viccesebbnél viccesebb betegségeket kellett kezelnünk, úgy mint felfúvódott fej, láthatatlanság, Elvis Presley-szindróma stb. A gyógyítás is ennek megfelelően humoros köntösbe volt öltöztetve. A felfúvódott fejet például úgy kezelték, hogy egy tűvel kidurrantották, ami ettől teljesen leengedett, majd egy géppel újra felfújták, ezúttal normál méretűre.
Hiába kórházas játék, vérrel egyáltalán nem találkoztunk, maximum hányással, de abban is volt valami vicces, amikor egy-egy járvány miatt a betegek összehányták gyakorlatilag az egész épületet.
Még mielőtt feltenné magának a kérdést a kedves Olvasó, hogy most akkor Theme Hospital vagy Two Point Hospital bemutatót olvas-e, gyorsan meg is válaszolom: mindkettőt. A Theme Hospital játékmenetéről leírt fentebbi szösszenet ugyanis tökéletesen értelmezhető és ráhúzható a Two Point Hospitalre. Hogy mik a különbségek? Egyrészt a grafika, ami értelemszerűen igazodik a 2018-ban elvártakhoz, de a játékosság és az élénk színek használata továbbra is megmaradt. Ezúttal igazi 3D-t kapunk, forgatható és zoomolható kamerával, részletesen és akadásmentesen elénk tárva a kórházat és közvetlen környezetét.
A betegségek és a gyógyításukra felhúzható szobák is változtak, felfúvódott fej helyett most például villanykörte-fejűséget kell kezelnünk.
Kapunk ranglistát, ahol barátainkra, országra vagy akár az egész világra szűrve láthatjuk, ki hogyan teljesít, ki keresi a legtöbb pénzt, kinek a kórházában legnagyobb az elégedettség stb. Multiplayer nincs, csak annyit tudunk tenni, hogy barátainkat, akik szintén rendelkeznek a játékkal, kihívjuk egy online challenge-re, ahol a ranglistában is megtalálható statisztikák alapján mérhetjük össze tudásunkat. Győzelem esetén Kudosh-t kapunk, ami egyfajta jutalompont. Ezekkel a pontokkal oldhatunk fel berendezési tárgyakat, amiket elhelyezve kórházunkban növelhetjük a komfortfaktort és a reputációt.
Bizonyos mérföldkövek elérése során is kapunk jutalompontot, és úgy adagolja ezeket a játék, hogy hiányunk sose legyen belőle, de ne is tudjunk játszi könnyedséggel feloldani minden berendezést hamar.
Az egyetlen újítás ezen felül az, hogy most már részletesen, az épület minden pontjára vonatkozóan láthatjuk, hogy hol milyen a hangulat, a hőmérséklet, a komfortérzet stb. Láthatjuk, melyik alkalmazottunk fáradt, melyik beteg érzi rosszul magát és így tovább. Ez mindenképpen hasznos és fontos újítás.
Ezzel viszont az újdonságok végére is értünk. Semmilyen, az eredeti játékmenetet megváltoztató újítást nem kapunk. A frissített grafikán, a könnyebb kezelhetőségen és pár kisebb fejlesztésen kívül semmit nem ad hozzá a Two Point Hospital az eredeti játékhoz. Talán nem is kell. Talán pont elég lesz a sikerhez az, hogy azok, akik anno játszottak a Theme Hospitallel, most azért ruháznak be erre, hogy nosztalgiázzanak.
Én is ezek közé az emberek közé tartozom, de mégis van bennem hiányérzet. Egy picit csalódott vagyok, hogy lényegi újítás nincs, és mivel ismerem régről a játékot, emiatt hamar rá is unok.
A fejlesztők a Theme Hospital szellemi örökségeként tekintenek a Two Point Hospitalre, ami igaz is, de hiába állítják, hogy ez nem egy reskin vagy HD remake, sajnos mégis csak annak érződik. A kérdés, hogy elég-e ennyi ahhoz, hogy a fiatalabb generáció figyelmét is felkeltsék, és képes lesz-e a 20 éves koncepció megállni a helyét 2018-ban.
