Bő egy éve lelkendeztem egy nagyot a Rage Squid MTB downhill őrületéről félkész állapotban, és az azóta eltelt időt nem lazsálással töltötték holland barátaink (és persze a közönség). A Descenders 1.0-s változata és a korai hozzáférésből történt kijövetele bizony fontos mérföldkő, és abszolút megérdemelt. Mielőtt belecsapnék a lecsóba, fussátok át az early access próbakörös cikkemet, mert ismételni nem nagyon szeretném magam (maximum a nagyon alapdolgokat a kontextus miatt), inkább az újdonságokra koncentrálnék.
Hol is kezdjem? Az alapok természetesen maradtak, azaz továbbra is egy bringa nyergében kell lezúznunk a domb-/hegyoldalról, procedurálisan generált keretek között. Kaptunk négy új helyszínt, amiből kettőt sikerült meglátnom: az egyik a brazil favelákat idéző terep, a másik a havas hegyoldal durvább változata, a fjordok világa. Az előzőnél a kihívást a relatíve szűk „utcák” jelentik: nem sok helyünk van manőverezni, viszont az erdővel ellentétben van alternatív menekülési útvonalunk: a házak tetejein is remekül lehet ugrálni... A fjord meg a havas hegyoldal szteroidon: tapadás nincs, irgalmatlan mélységek és jégfalak mindenütt, csak egy helyes út, amit nehéz követni – ínyenceknek és mazochistáknak mesés. A maradék kettő feloldásához pedáloznom kell még keményen, ugyanakkor jelen cikkel is el kéne számolnom, szóval maradjunk annyiban, hogy legyenek meglepetések nektek is (és ahogy a Trellós roadmapet nézem, lesz még itt minimum két extra szint is: egy credits alatt játszható és egy épített triálpályáról is akad egy screenshot).
A térkép is átdolgozásra került egy kicsit: több pont, ezáltal több pálya és választható „útvonal” van. Újdonság, hogy speciális pályák is megjelentek: néhányon a három csapatnak (Kinetic, Enemy, Aborreal) versenyezhetünk – amihez persze előbb felvételt kell nyerjünk, így ilyenkor a „kémeik” előtt produkálhatjuk magunkat, hogy aztán méltónak találtathassunk a csatlakozásra; vagy akadnak olyan pályák is, amelyeknél csak a belső nézet engedélyezett, de legalább dupla RP-t kapunk; és így tovább. Külön említést érdemel az, hogy az egy session alatt kapott RP-gyűjtéssel csapattagokat is toborozhatunk, akik különféle bónuszokat adnak: szélesebb út, több checkpoint a pályán, ilyesmik. Persze továbbra is a boss jumpot kell teljesíteni a következő terepre haladáshoz…
Bejött a multiplayer is, már a menüt jelképező „játszótéren” is lehet együtt csapatni, de az igazi móka a pályán való tandem tekerés. Ugyan jelenleg még nincs különösebb tétje a dolognak, de erőfitogtatásnak, összemérésnek már jó a jelenlegi rendszer is: a beérkezési sorrend látszik, a szerzett RP-k száma látszik, a taknyolások száma úgyszintén... A publicolás ilyen szempontból annyira nem adja, viszont ha a haveri kör verődik össze, jókat lehet egymáson röhögni és persze kakaskodni.
Az irányítás is változott, szerencsére az előnyére: megjelentek a trükkök. Persze a sima 180/360/stb. forgások eddig is megvoltak, de most már tudunk különféle figurákat is tolni (Superman, Candy Bar, Nac Nac és így tovább). A látvány mellett természetesen ezek is RP-t érnek, így az ugratókkal gazdagon megszórt pályákon döngetés extra hálás feladat lehet, ha belejövünk ebbe. Sőt, mivel a visszajátszások elmentése is megoldott dolog, az Extreme Sports Channel vagy a Red Bull TV jobb klipjeit megidéző kisfilmek előállítása sem lehetetlen most már.
Anno morogtam egy kicsit a hangok miatt – nos, ez továbbra is változatlan. A zene viszont bőségesen kárpótol érte, így a morgásom tényleg csak szőrszálhasogatás. A másik pici szájhúzásom a grafika volt, igazából itt sincs különösebb fejlődés... Persze nem rossz az, amit kapunk, sőt – csak hát van ennél jobb is, ugyanúgy Unity alapokon. Sebaj... Azt viszont nagyon remélem, hogy az NVIDIA Ansel támogatást kireszelik, mert jelenleg nálam ez bugos (szerettem volna 360 fokos panorámaképeket készíteni jelen cikkhez, de a föld és az ég valahogy nem rajzolódik ki rendesen...).
Száz szónak is egy a vége, a Descenders egy igencsak remekbeszabott játék lett, amit mindenkinek érdemes nemhogy kipróbálnia, hanem megvennie. A legszebb benne az, hogy nem kötnek minket a szabályok, így nem vagyunk rákényszerítve igazából semmire sem – nyugodtan bringázhatunk úgy és addig, ahogy és amíg jólesik. Oké, egy kicsi pressing azért van: új helyszínt csak teljesítménnyel (RP-gyűjtögetéssel) tudunk nyitni, de ennyi azért kell. Én rendkívül élveztem a tesztbe belecsavart órákat, és az tuti, hogy ez a játék is simán az „állandóan telepített” kategóriába esik nálam. Adjatok neki egy esélyt, nem fogtok csalódni. ;-)
