Manapság igencsak divatossá vált a soulslike játékok fejlesztése, amin egyébként nem is csodálkozom, mert a műfajt elég népszerűvé tette a FromSoftware a Souls széria megteremtésével. Ami egyértelműen igaz erre a stílusra az az, hogy 100%-ban igényli a játékos reflexeit, időzítését és persze a türelmét.
Ezúttal a Moon Studios teszi próbára magát soulslike játékok terén, nekik az Ori and the Blind Forestet és annak folytatását, az Ori and the Will of the Wispset köszönhetjük. Ezek közül mindkettő kiváló program lett a platformerjátékok közt, amelyeknek nemcsak a grafikája és hangulata volt magával ragadó, de a története is szívbe markolóan hatott. Mivel személy szerint én nagyon szerettem a Moon Studios eddigi munkáit, plusz a játékfejlesztéshez való hozzáállásuk is szimpatikus, ezért alig vártam már a No Rest for the Wicked indulását, még ha az egyelőre csak korai hozzáférésben valósul is meg.
A srácok új kreálmánya alapvetően egy izometrikus nézetű soulslike akció-RPG, amely igyekszik meríteni a benne összegyúrt stílusok minden hasznos eleméből. Gondolok itt a Diablóra és a Souls-szériára elsősorban. A történet alapjait egy Sacra nevű sziget szolgáltatja, ahol a régóta elfeledettnek hitt pestis (vagy ha úgy tetszik, átok/járvány kombó) ütötte fel ismét a fejét, aminek következtében minden élőlény, amit megfertőz, groteszk, eszét vesztett szörnyeteggé avanzsál. Központi karakterünk, az általunk megalkotott néma hős egy cerim, amolyan szent harcos, akiknek a rendje felveszi a harcot a pestissel bármi áron.
A játék nagyon jól operál a történettel és az atmoszférával, amelyben az játszódik. Sacra világa igazán sötét, de itt nem csak a látványra, hanem a hangulatra is gondolok. Valahogy érződik rajta, hogy tényleg egy reményvesztett helyen járunk. Első blikkre a Path of Exile jutott róla eszembe, mert annak a környezete volt ennyire nyomasztó. Persze ezt mind pozitívumként említem.
Dicséretre méltó munkát végeztek a készítők a level designnal, amely a harcrendszer mellett a másik nagy erőssége a jó soulslike játékoknak. A tereptárgyak, sziklák, szintkülönbségek nem csak dísznek vannak a programban, érdemes alaposan körülnézni mindenhol, mert ezek segítségével mászhatunk fel és le is a különböző szintek közt, így akadva rá rejtett, értékes kincsekre. indemellett a táj viszonylag nyitott. Persze nem beszélhetünk sandbox élményről, mert a területek közti átvezetés korlátok közt valósul meg, akárcsak a Dark Soulsban, viszont pont annyi szabad mozgást biztosít, hogy fenntartsa a felfedező kedvet az emberben.
A harcrendszer, mint már említettem, meglehetősen skill-alapú, vagyis nagyon épít a megfelelő pillanatban elsütött félreugrások és hárítások használatára. Elemez, ugrik, hárít, visszatámad, és ha nem sikerült, akkor az ellenfél büntet. Szuperül illeszkedik mindez az izometrikus nézethez és a dinamikus kamerakezeléshez. De akárhogyan is nézzük, ezeket az elemeket már mind láttuk máshol, viszont ettől függetlenül nagyon jól működnek a No Rest for the Wicked esetében, ügyesen gyúrták össze őket, egy nagyon jól operáló eleggyé.
Amikor pedig éppen nem harcolunk, akkor ott van a főzés, a barkácsolás és a saját lak berendezésének lehetősége is, ami szintén egy tonnányi tennivalót tud biztosítani. Mindezt úgy, hogy az alapanyagokat is nekünk kell hozzájuk összegyűjtögetnünk kalandozásaink során. A biztonságos menedéket nyújtó Sacrament városát szintúgy segíthetünk fejleszteni, amennyiben elvisszük a megfelelő embernek a kért nyersanyagokat. Ezzel pedig a különféle kereskedőknél újabb tárgyakat, lehetőségeket, receptúrákat oldhatunk fel.
Megjelenés szempontból is egész egyedi dolgot láthat, aki esélyt ad az early access verziónak. A program grafikája kissé rajzfilmszerű, de valami fantasztikus érzékkel alakították ehhez a sötét világhoz. A karakterdesign, a szörnyek megjelenése és a környezet is mind pofásan festenek. Ráadásul mindezt úgy, hogy az induláskor tapasztalható teljesítményhibák egy jó részét a készítők egy-két napon belül orvosolták is. Az átvezető jelenetek és a bossok felvezetői is odateszik magukat. Szabályosan borsózott a hátam, amikor ezek jöttek, olyan érzékkel találták el őket.
Ugyanez vonatkozik az audióra is. Valami szuper, amit a Moon Studiosnál a srácok műveltek. Nagyon magyarázni nem is lehet, de mind a zene, mind pedig az effektek olyan erővel támogatják a világot és annak hangulatát, hogy azt AAA-stúdiók is megirigyelhetnék. Szorosan ehhez kapcsolódóan meg kell említsem a minőségi szinkronhangokat, ami nálam alapból kinyírja az élményt, ha elrontják, vagy összecsapják. Szerencsére ez esetben erről szó se lehet. Nemcsak a karakterhangok, hanem a színészi munka is kimagasló, amit tényleg nehéz néha elmondani egyik-másik nagyobb stúdió alkotásairól.
Ha már felhoztam a teljesítményproblémákat korábban, akkor illik megjegyezni, hogy a játék egyelőre korai hozzáférésben érhető el, tehát még erősen csiszolásra szorul, de – és ez egy nagy DE – a fejlesztők eddig szinte minden nap adtak ki patcheket, amivel az első napok legidegesítőbb hibáit kijavították, és még messze a vége. Az eddig beleölt 10+ órányi játék alkalmával azonban nem igazán találtam olyan hibát, ami a kedvemet szegte volna. Kisebb grafikai glitchek még imitt-amott akadnak, néha előfordul, hogy megmagyarázhatatlan módon rövid ideig megakad a játék, de túlnyomó részt inkább quality of life javítások várnak még a srácokra. Az biztos, hogy az általában megszokott korai hozzáférésű kínszenvedés a No rest for the Wickedet nem sújtja.
A végére pedig még megemlíteném az irányítást. Jelenleg egyelőre egyetlen billentyűkiosztás van a játékban, amit változtatni még nem lehet. Akik pedig kontrollert használnak, azoknak az xboxos kiosztás az, amit meg kell szokni. Én alapból ez utóbbival indultam neki, és igazából panasz nem érheti a ház elejét, mert kiválóan optimalizálták a játékot a kontrolleres irányításhoz, azonban a billentyű/egér kombinációval nem tudta napirendre térni.
A No Rest for the Wickedet fejlesztő stúdió hozzáállása mindenesetre nagyon pozitív. A látvány nagyon jól mutat és hangulatos, a hangok és zenék szintén kiválóak. A jelenlegi állapotában is játszható, igényes munkáról beszélünk, amit bárkinek merek ajánlani, aki szereti a soulslike stílust. Tehát hajrá és git gud!
