Elden Ring

Pedig egyszerű, ha saját magadnak nem nehezíted meg a játékot* akkor az ER csak souls light Megjelenéskor Radahn durván erős boss volt, főleg, ha alulszintezve mentél rá (mint én), mostanra olyan nerfet kapott, hogy szerencsétlen körberöhögtem a második végigjátszásban. Bár oda is igaz, hogy ha használod az odatervezett mechanikát akkor úgyis le lehet ölni, hogy egyszer sem ütöd meg.
Kis túlzással az egyetlen kihívást jelentő boss Malenia, de str karakterrel, próbaképpen leidéztem a mimicet és direkt kellett meghalnom, mert az egész P1 alatt stunlockban volt szerencsétlen.
Meg a platinában az is nagy könnyebbség, hogy ha trükközöl a mentéssel akkor egy végigjátszás elég a platinához, nem kell New Game köröket futni. DS1-2ben ehhez két és fél, DS3-ban 3, Sekiroban 4 végigjátszás kellett.

* Én például elsőre csak pár helyen, másodjára soha, sehol nem használtam semmiféle summont. De néztem egy streamert, aki direkt nem használta a Jump attackot.

Félreértés ne essék, szerintem is jó játék és jó, hogy sok embert bevonzott, de nekem a DS3 sokkal jobban tetszett minden téren. a souls és az openworld (ismét csak szerintem) nem fér össze.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Sokan ráfüggtek. Szerencsére sikerült olyanokat is bevonzani, akik nagy ívben kerülték ezt a műfajt. És jól sikerült a kísérlet, mert a legtöbben maradtak is és a rabjává váltak. Teljesen joggal.

Fú, mintha csak én írtam volna ezt a hozzászólást, szóról szóra ugyanezek a benyomásaim. Három évvel ezelőtt lett olyan gépem, ami elbírta az (akkor) újabb játékokat, az egyik első választásom a Witcher 3. lett, ami olyan élményt nyújtott, amit azóta semmi. Ezer meg egy játék, de a legtöbbet egyszerűen eluntam, mert tizedannyit sem nyújtott, mint Geralt harmadik kalandja. Eddig.

Sosem jött be a soulslike műfaj, pedig tettem próbát a DS-ekkel, Sekiro-val, és habár a világ mindig érdekelt, de a játékmenetet nem tudtam a magaménak érezni. De az Elden Ring... Nem is írom le újra, megtetted, csak címszavakban: a harcok, a lore, a karakterek sztorija, a világ felépítése, minden a helyén van, egyszerűen nem ereszt. Igaz, be kellett iktassak egy Arkham Knight-nyi szünetet a The Batman után, de most visszatérek.

' forever blue !

Nagyon nehezen lehet lejönni róla, elképesztően játszatja magát a változatosságával, ami ezekben a dögunalmas, totál kaptafa nyílt világú játékokkal terhelt időkben ellenállhatatlan.

Respect is not given. It's taken.

Ugyanez

PSen 9.3% a platina. Durván soknak tűnik, nem is értem.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Végül el sem jutottam oda, hogy játsszak vele, pedig nagy volt a hype. De még idén tuti sorra fog kerülni.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Ezt a játékot játszani kell, nem írogatni róla. De igen, nem nagyon pörgött a topik. Mondjuk vagyunk itt max 7-8-an, akik játékélményekről szoktak beszámolni, abból nem is rossz arány ahányan játszottuk. Tuti lesz majd valami jó kis DLC-s idővel!

Érdekes, hogy húsz kommentet sem élt meg ez a játék itt. Számomra a legnagyobb élmény a The Witcher 3 óta, amihez talán hozzájárul, hogy az első Souls játék, amire rá bírtam venni magam. Az elején rettenetesen kifeszített, de annyira tökéletesen van megalkotva a világ, annyira logikus és közben ámulatba ejtő (80+ óra után is) a pályaszerkesztés, annyi lehetőségünk van bármelyik pillanatban, hogy végül egy szinte tükörsima élménnyé vált az egész.

A legjobb: a harc és a lore. Előbbibe bele sem kezdek, soha nem láttam még hasonlót sem, egyszerűen minden körülmény és paraméter számít, a lehetőségek és azok kombinálása úgy tűnik végtelennek, hogy közben mégis pofonegyszerű, és ha nem akarsz benne nagyon elmerülni, akkor sem fogod azt érezni, hogy kimarad a játék fele. Közelharcos karakterem van, egy szamuráj. Nem csak az eredettörténete, hanem a harcstílusa is, hiszen ennyi lehetőség már valódi szerepjátékra is lehetőséget biztosít: némi lopakodás, íj és szamurájkardok használata, bombák, dobókések, zéró mágia. De erre semmi nem kényszerít, csak a kényem kedve, és ilyen módon a lehetőségek rendkívül szerteágazóak, lehetnék nehézvértes lovag vagy selymekbe csavart varázsló is... majd talán legközelebb.

A lore észveszejtő, egyszerre rettenetesen meta és szövevényes, és mégsem érződik soknak: mint a jobban eltalált David Lynch filmek, hogy úgy nagyjából érted, mi történik, és apránként boncolgatva a részletek is összeállnak! Aki nem ismerné: nem menetrendszerűen érkező átvezetőkben továbbrugdalt sztori van, hanem egy világ, amit tárgyleírásokból, emlékművekből, párbeszédekből és a saját megfigyeléseinken keresztül ismerünk meg. Nincs semmi a szánkba rágva, de amikor összeáll ez-az, az azért tartogat meglepetéseket. Még csak a felénél járok, de egy csodálatosan komplex metaforát látok kibontakozni a halálról és az élet körforgásáról, egy balladát, aminek tényleg a főszereplőjévé növöm lassan magam úgy, hogy egy pillanatig sem érzem, amit más játékokban: hogy a sok pályaelem közül csak egy vagyok én is.

Nem húzom tovább, pedig tudnám ragozni. Nagyon bátran ajánlom a játékot mindenkinek, aki nem riad vissza egy kis nehézségtől. Rengetegszer meg fogtok halni közben, de ez nem csak a játék rendszerének és kihívásának, hanem a világának, történetének és a mondanivalójának is a része. A legtöbb nehéz szituáció elkerülhető, legalább annyi időre, míg megerősödve már magabiztosabban térhetünk vissza hozzájuk. Mindez annyira tökéletesen van adagolva és felépítve, hogy bár a bőrömből majd' kiugrottam az új Witcher játék bejelentésekor, számomra már most az Elden Ring potenciális folytatása az, ami ennek a műfajnak a jövőjét jelenti.

Respect is not given. It's taken.

Jó az STR-build, végre sikerült annyi endurance-t összeszedni (plusz a nagy köcsög talizmánja), hogy egyszerre két colossal weapon legyen a karakternél. Mellé a jump attack talizmán, a draconic tree sentinelt kétszer vágtam be staggerbe. Plusz az egyik fegyver még véreztet is, kegyetlen. A dual katanával ellentétben a két colossal weapont együtt forgatja, szinte egyszerre csap le velük a karakter És ezeknek van ereje

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Én annyira megkönnyebbültem, hogy végigvittem és felhőtlenül élveztem a GTA5-öt végre! Aztán tegnap délután csak csináltam egy STR-es új karit. Jó, nem toltam sokat!!! 20 percre belekóstoltam. Csak nem ereszt ez a rohadt játék!

Ha új karakterre adod a fejed akkor szerintem próbáld ki az str buildet, valami kétkezes colossal fegyverrel Én is mindig agilis, dex build-es karaktert indítok az ilyen játékokban, de ez most nagyon megtetszett. Teljesen más játékstílust igényel és volt olyan boss, akit teljesen újra is kellett tanulni, de cserébe hatalmas átütő erő jár a fegyver mellé és vicces, hogy némelyik miniboss konkrétan végig stunlockban van A lóról indított charge attack meg képes elrepíteni a legtöbb kis és közepes ellenfelet.

Én most felváltva használom a Vastrón kardot és a pizzavágót, de ha sikerül elég endurance-t összeszedni akkor utóbbi mellé dualban beteszek még valamit. És akkor semmi nem áll meg előttem.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Tegnap este véget ért nálam is a történet. Nem egész 90 óra és 155-ös szint.
Nem indult felhőtlenül a kapcsolatunk. Én ugye rühelltem ezt a stílust egészen tavalyig. Akkor viszont belekóstoltam a Nioh-ba és rákaptam. Lenyomtam a második részét is, majd jött egy Demon's Souls és végül egy Dartk Souls 3 végigjátszás. Szóval nem volt hatalmas múltam, de egészen megszerettem a hangulatukat és a játékmenetet. Az Elden Ringet kicsit félve vártam. Izgatott is voltam, de picit tartottam is az open wolrd megvalósítástól. Első nap szuperül elkalandoztam, de másnap már kicsit elveszettnek éreztem magamat. Bármerre indultam, mindig lecsaptak. Kicsit túl soknak éreztem túl hirtelen és nem találtam a helyemet. Viszont sikerült egy random embert behívnom co-opra és együtt kalandoztunk vagy 1,5 órán át. Felfedeztünk egy jó nagy területet és rengeteget gyilkolásztunk. Én ezt a részét baromira élveztem és titkon végig ebben reménykedtem. Mármint abban, hogy egy sokkal szabadabb co-op lehetőséget kapunk ebben a játékban és valóban megkaptuk! Szóval a kezdeti lehangoltság és elveszettség érzés után kimondottan hamar összeszedtem magam és rákaptam az ízére. Totálisan ráfüggtem és teljesen a rabjává váltam. Egyszerűen egészen elképesztő az egész art design-ja és az atmoszféra, amit teremtettek. Már-már művészien lenyűgöző! Ráadásul valami brutális mennyiségű tartalmat gyártottak számunkra. Mindig képes voltam valami újdonságot felfedezni, amikor visszatértem egyes területekre. Szerintem ezzel a nem egész 90 órámmal is kimaradtak olyan részek, amiket öröm lesz felfedezni egy esetleges újrajátszás során. Irgalmatlan méretű bejárható terület, félelmetes mennyiségű legyőzendő boss, megannyi rejtély és titok, küldetések garmadája és megoldandó logikai feladványok sokasága várja a vállalkozó kedvű játékosokat. A lovaglás és az ugrás lehetőségének behozása remek újítás, én legalábbis nagyon élveztem. Lóhátról gyilkolni az ellent különösen kellemes érzés bizonyos helyzetekben. Fogtak mindent, ami jó volt a DS3-ban, kicsit csiszoltak rajta és felbuffolták, majd átültették egy csodálatos OW világba. Számtalanszor azon kaptam magamat, hogy csak ámulok és sorra készítem a fotókat. Rengeteg lehetőség van kísérletezésre a build-ekkel. A kis szamurájom rengeteg ideig egy katanát használt, aztán rákaptam a dual uchigatana ízére, de csak nem volt az igazi a sebzés. Akkor kérdezték meg tőlem, hogy miért nem próbálom ki a véreztetős kasztot. Áttalenteltem és olyan brutális mészárlást vitt végbe, hogy csak pislogtam. Szóval lehet próbálkozni mindennel is, a lehetőségek száma igencsak magas. Én főként két ismerősömmel nyomultam, valószínűleg így lett ilyen kevés játékórám benne a végére. De ha valaki szép komótosan halad és totál egyedül, akkor szerintem simán eltölthet vele 180-200 órát is. Technikai szempontból kicsit húzta ma számat a PS5 verziónál, mert a Forbidden West után azért kicsit döcögősnek érződött a framerate. Viszont vagy megszoktam, vagy javítottak rajta, mert ez az érzés a 3. vagy 4. napon teljesen megszűnt. Bugokkal nem találkoztam.
Egyelőre még nem léptem át a New Game pluszba, mert azért csak meglesem a kimaradt területeket is majd egyszer. Jelenleg kicsit más vizekre evezek és nem folytatom a játékot. De nincs kizárva, hogy hamarosan visszatérek. És még egy teljesen új karakter elindításának lehetőségét sem zárom ki. A stílus kedvelői számára abszolút kötelező, majdhogynem hibátlan alkotás. Akik most szeretnének belekóstolni, azok számára sem lehet rossz választás. Vannak szívatós részei, de valóban az eddigi legkönnyebb játékuk. Viszont az open world részétől könnyen be lehet sokallni az elején. Én szívesebben ajánlanék egy Demon's Souls-t, de ha nincs PS5 a háztartásban, akkor lehet simán ezzel is kezdeni.

Én tegnap a végére értem, 107 óra a főkarakter, 173 óra maga a játék az újrakezdés miatt. De lesz még egy karakterem, más builddel is. Maradjunk annyiban, sok bajom volt a játékkal, de voltak jó pillanatai. Bővebben majd később, a másik topicban

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Még kalandozok a világban, pedig szívesen mennék már a story végére! De addig nem nyugszom, amíg nem lesz meg mindkét Katana +25ös!!!

Nézőpont kérdése minden, nekem elég hullámvasút a játék, de ebben benne van az, hogy nagyon készültem rá és ennél többet vártam. Viszont ha még nem játszottál From játékkal akkor egyrészt a hibák nem feltűnőek, másrészt én direkt nem használok bizonyos könnyítéseket: például lehet NPC segítőket idézni a játékba, amik egész szépen elterelik az ellenfél figyelmét. Előző karakterrel még használtam, de ez is elég nagy könnyebbséget jelent. Persze megölni nem fognak egy bosst, de elterelik a figyelmét, oda lehet menni, megsorozni, aztán akár ezt ismételgetni.
Másik dolog, hogy az openworldnek "hála" a szívatósabb főbossok előtt akár lehet direkt farmolni is szinteket, vagy csak elmenni másfelé, felderíteni a kisebb dungeon-öket, a világot, fejleszteni a fegyvereket. És akkor máris megfordulnak az erőviszonyok.
Egyébként meg ami direkt szívatós, az többnyire opcionális dolog is. Ha nem vagy maximalista akkor sokszor az ilyen minibossokat ott is lehet hagyni, nem adnak annyi XP-t meg olyan lootot, hogy muszáj legyen velük foglalkozni. Vagy vissza lehet menni később oda is. Én például szívesen visszamennék most az első dungeonbe megnézni, hogy a boss 1 vagy 2 ütés lenne.
De az is lehet, hogy csak kísérletezni kell, például megéri két fegyvert használni, mert akármilyen jó a katana a játékban, de van olyan ellenfél ami elég jól ellenáll a vágó támadásoknak. Na rájuk kell elővenni a zúzó fegyvereket. De van olyan miniboss is, aki a mérget imádja
Meg ha nem annyit játszol vele, mint én (129 óra megjelenés óta, a mostani karakterben van 67) akkor gyanítom az sem annyira zavaró, hogy sokszor ismétlődnek a kisebb bossok. Ami kis adagokban nem annyira feltűnő, mint amikor egy nap alatt háromszor sikerül belefutni ugyanabba.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Semmi direktgecizős nincs benne. El kell fogadni a világ szabályait és megismerni a rendszerét. Rá kell szánni pár órát. Nem co-op-ra van kitalálva!!! Csak az ilyen hozzám hasonló béna játékosok szeretnek +2 fővel játszani, mert egyedül félnek. De az igazi élvezet és sikerélmény természetesen akkor lesz meg, ha egyedül nyomsz le nagy dögöket. Én biztosan nem ezzel kezdeném az ismerkedést, hanem egy Demon's Souls-al vagy Dark Souls 3-al. Az OW ebben a stílusban ijesztő lehet és könnyen kedvét szegheti a kezdő játékosnak.

Meló mellett szoktam nézni TheVR videókat róla, marhára tetszik/undorító/izgalmas/kreatív/okádék a látványvilága és az egész design, meg úgy minden, tetszik, de még sosem játszottam ezekkel a direktgecizős játékokkal és félek így beruházni rá. Plusz ha elvileg coopra van kitalálva, gondolom úgy az igazi, bár ezek is egyedül nyomják végig.

A kibaszás társas játék, sose feledd.

Ahhoz képest, hogy alig 6 napja még teljesen elveszettnek éreztem magam, rettentő hamar rákaptam az ízére és totálisan beszippantott ez a játék! Ez főként annak köszönhető, hogy vasárnapig betegállományban voltam és 3 különböző társasággal is tudtam rengeteget co-op-ozni. Én ezt a részét hihetetlenül élvezem és nagyon örülök, hogy kaptunk ennyi szabadságot, ha már egyszer OW a játék. Amikor épp nem volt online senki, akkor pedig csapattam egyedül. Valahol a 80. szint környékén járok, de van egy olyan érzésem, hogy szinte még semmit nem láttam az egészből. Folyamatosan bukkannak fel olyan eldugott kis helyszínek egyes területekre visszatérve, hogy csak pislogok. Nem beszélve a küldetésekről, amikre rájönni embert próbáló feladat. Nekem nem is megy sokszor. Az biztos, hogy még jó sok játékóra bele fog menni, mert 140-es boss dobja a kardot, amit szeretnék.

Hát, vannak fenntartásaim továbbra is. Vannak komoly fenntartásaim egész pontosan.
Persze azért saját magamat nem hazudtolom meg, közel 74 órám van a játékban megjelenés óta, kezdtem egy új karaktert, célirányosan, megtervezve haladok vele és térképen is ellenőrzöm nehogy kimaradjon valami.
Az eleje jó, de a bajok legutóbb is az akadémián és utána jelentkeztek. Nem kellett volna ennek a játéknak ez a fajta openworld. Meg papíron jól hangzik, hogy (elvileg) 83 boss van a játékban. Csak teszem azt találkoztam eddig 3 éjféli lovassal, így könnyű. És nem is belőlük van a legtöbb.

Szóval el lehet azért lenni ezzel, hétvégén esélyesen feltornázom magam 100 óra fölé, de az értékelések szerintem azért kicsit túlzóak voltak. Aztán reménykedek benne, hogy azokon a részeken, amit nem láttam kapok végre néhány jó értelemben emlékezetes bosst.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Délelőtt kicsit elveszettnek éreztem magamat és csöppet el is ment a kedvem. Ez az OW megvalósítás valahogy nem jött át, nem tudtam merre haladjak vagy mit kezdjek magammal. Aztán délután lementem délre és ott egész jól haladtam. És sikerült egy arcot behívnom, akivel 1 órán át mentünk és kipucoltuk az egész déli félszigetet!!! Ezt rohadtul élveztem, mindvégig ebben reménykedtem, hogy lehet ilyen free roam coop-ot tolni benne. Annyi, hogy a déli részéről nem engedett ki minket, áthatolhatatlan fehér köd volt, de így is hatalmas területen mozoghattunk. Léptem is 4 szintet! Teljesen visszatért a lelkesedésem.

Én azt utálom hogy bemegyek valami barlangba és ha leesek egy ponton akkor nincs visszaút csak a főgenya leölésén keresztül! Főleg mert szokásom 5-10000 pontokat elköltetlenül magammal cipelni!

Bág nekem is előjött:
Tegnap valami robotmacska szerű izé kente el majdnem a számat mert valamiért nem tudtam rá sebezni egyáltalán percekig, hiába kaszaboltam és volt meg a találat animáció...

„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”

Nekem egyre inkább csalódás a játék. Aki követi a fórumot az tudja mennyire voltam rápörögve, de egyre nehezebb lelkesednem. Pedig napközben még tényleg azt terveztem, hogy én milyen karaktert indítok majd, milyen úton, hogy fejlődök vele.
Csak azért ránéztem még a harmadik Lord-ra is... Ez volt este nyolckor. Már a második sztoribossnál is felhúztam a szemöldököm, mert az első fázis egy scriptelt szutyok volt, a második meg... Egyrészt minimálisan szórakoztató, másrészt bugos. Olyan érzés volt, mintha a videó alatt elkezdene varázsolni és ha nem nyomkodtam elég bőszen az escape-et, hogy átugorja akkor meghaltam. Instant, mire átlépte a videót kint volt a "You Died".
És akkor ez a mai szórakozás, aminél az a taktika, úgy van tervezve, hogy neked NPC-t KELL beidézni. Különben sz*pni fogsz. Sokat. És ha mégis meg akarod oldani kvázi becsületesen, egyedül, a boss minimális HP-n előhúz a se**éből egy új move-ot. Úgy, hogy két órája minden try-on megvolt a P2...
Arról, hogy egyébként hogy öltem meg inkább ne beszéljünk... Nem idéztem segítséget, de nem vagyok büszke rá. Maradjunk annyiban, hogy két Krisztus van
De attól függetlenül valahogy minden lelkesedés elveszett belőlem... Se az új karakter nem csábít most, se a folytatás gondolata... Alszok rá egyet, aztán holnap este meglátom. Most azt érzem inkább a DS-t szeretném visszatenni.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Most toltam megint pár órácskát, egész jól ment. Nem voltak szaggatások. Fogalmam sincs mi történik. Margitot kinyirtam, de inkább visszafordultam kezdő területet pucolgatni.

Igen igen, említettem másik topikban én is, hogy részben emiatt is tettem egyelőre pihenőre. XSX is optimalizálatlan.

Plusz nagy volt nagyon amúgy a hype eredetileg egy új soulslike-ra, de aztán vesztemre belekezdtem HZD-be a megjelenése előtt, és nagyon megfogott... No nem baj, még legalább a forint teljes megsemmisülése előtt vettem meg Elden Ringet.

Pacsi amúgy a topikért, belegondolva nem volt sok értelme két másikat spamelni.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Figyelembevéve a PC port állapotát ( hardvertól függetlenül vannak fixen framedropok amikor új, még nem használt shadereket tölti be a háttérben, nézz rá digital foundry videójára youtubeon) könnyen lehet, hogy maradt bőőven abban a PS5 hardverben tartalék hozzá.

Na ma reggel én is belevágtam. Megcsináltam a szamurájomat és kalandozok. Kicsit fura az irányítás, de majd megszokom. PS5-ön annyira nem vagyok kibékülve az optimalizálással, de csak javítanak rajta menet közben...