Érdekes, hogy húsz kommentet sem élt meg ez a játék itt. Számomra a legnagyobb élmény a The Witcher 3 óta, amihez talán hozzájárul, hogy az első Souls játék, amire rá bírtam venni magam. Az elején rettenetesen kifeszített, de annyira tökéletesen van megalkotva a világ, annyira logikus és közben ámulatba ejtő (80+ óra után is) a pályaszerkesztés, annyi lehetőségünk van bármelyik pillanatban, hogy végül egy szinte tükörsima élménnyé vált az egész.
A legjobb: a harc és a lore. Előbbibe bele sem kezdek, soha nem láttam még hasonlót sem, egyszerűen minden körülmény és paraméter számít, a lehetőségek és azok kombinálása úgy tűnik végtelennek, hogy közben mégis pofonegyszerű, és ha nem akarsz benne nagyon elmerülni, akkor sem fogod azt érezni, hogy kimarad a játék fele. Közelharcos karakterem van, egy szamuráj. Nem csak az eredettörténete, hanem a harcstílusa is, hiszen ennyi lehetőség már valódi szerepjátékra is lehetőséget biztosít: némi lopakodás, íj és szamurájkardok használata, bombák, dobókések, zéró mágia. De erre semmi nem kényszerít, csak a kényem kedve, és ilyen módon a lehetőségek rendkívül szerteágazóak, lehetnék nehézvértes lovag vagy selymekbe csavart varázsló is... majd talán legközelebb.
A lore észveszejtő, egyszerre rettenetesen meta és szövevényes, és mégsem érződik soknak: mint a jobban eltalált David Lynch filmek, hogy úgy nagyjából érted, mi történik, és apránként boncolgatva a részletek is összeállnak! Aki nem ismerné: nem menetrendszerűen érkező átvezetőkben továbbrugdalt sztori van, hanem egy világ, amit tárgyleírásokból, emlékművekből, párbeszédekből és a saját megfigyeléseinken keresztül ismerünk meg. Nincs semmi a szánkba rágva, de amikor összeáll ez-az, az azért tartogat meglepetéseket. Még csak a felénél járok, de egy csodálatosan komplex metaforát látok kibontakozni a halálról és az élet körforgásáról, egy balladát, aminek tényleg a főszereplőjévé növöm lassan magam úgy, hogy egy pillanatig sem érzem, amit más játékokban: hogy a sok pályaelem közül csak egy vagyok én is.
Nem húzom tovább, pedig tudnám ragozni. Nagyon bátran ajánlom a játékot mindenkinek, aki nem riad vissza egy kis nehézségtől. Rengetegszer meg fogtok halni közben, de ez nem csak a játék rendszerének és kihívásának, hanem a világának, történetének és a mondanivalójának is a része. A legtöbb nehéz szituáció elkerülhető, legalább annyi időre, míg megerősödve már magabiztosabban térhetünk vissza hozzájuk. Mindez annyira tökéletesen van adagolva és felépítve, hogy bár a bőrömből majd' kiugrottam az új Witcher játék bejelentésekor, számomra már most az Elden Ring potenciális folytatása az, ami ennek a műfajnak a jövőjét jelenti.
Respect is not given. It's taken.