Dark Souls III

Megvolt a második kör, befejeztem az aktuális végigjátszásom.

Gael végül hetedik vagy nyolcadik próbálkozásra jött csak össze, bár ebben benne van, hogy kipróbáltam ellene a ringed knight dual greatswordjét, a vordt hammert, sőt a gyorsabb, de Gaelt csak karcolgatni képes dark swordöt is. Persze a végén megmaradtam az Exile Greatswordnél. Ezzel a negyedik próbálkozásom lett sikeres, bár hajszál híján az is. Gaelt most valahogy nem éreztem annyira, bár a harc élvezetes ellene, így egyáltalán nem bántam a többszöri nekilendülést. (Gyakorlatilag emiatt próbálgattam a különféle fegyvereket is - egyáltalán nem bántam, ha elagyabugyált közben .)

A Lord of Cinder pont olyan volt, mint a múltkor. Csak tessék-lássék dodge-olgattam, és inkább erőből ütöttem, miközben az ütései nagyobb részébe simán beleálltam. Így is könnyedén lement valami három estusból. Egyszerűen túl erős az ember a két dlc után, mire odakerül.

Jó volt, élveztem! És menet közben meghozta a kedvem egy újabb ER körhöz, így már telepítem is a játékot (Samurai lesz, akivel dex/arcane irányba tervezek elmenni. Persze ott iszonyat könnyű akár teljesen átbuildelni is, tehát nincs kőbe vésve semmi.)

Endure. In enduring, grow strong.

Hát skacok, esküszöm, nem kamuzok, de Midir elsőre lement!!! (A hídon is, de az nem nehéz.)
Egyetlen estusom sem maradt, rengeteget csaptam mellé, beszoptam egyszer a grab attackját is, több pofozását, farokcsapását, viszont a tüzes támadásait mind el tudtam kerülni, mert azokra jól emlékeztem. Ráadásul amikor megtérdeltettem, akkor nem tudtam beütni neki kritikust, mert éppen a lila ködfigurás támadását idézte meg (már jöttek a figurák, amikor összerogyott), így azokat kellett kidodge-olnom, és nem értem vissza a fejéhez. De szerencsére meglett, lefaragtam a maradék kis hp-ját. (Még most is remeg kicsit a kezem.)

Óriási mumusom volt, tavaly ott is hagytam a fenébe! De úgy tűnik, hogy ez a törlesztések végigjátszása, mert a Lothric tesók (a másik mumus) is elsőre meglett a minap.

Cserébe Gael valószínűleg meg fog fektetni párszor (a múltkor ő másodikra lement), de nem bánom!

Sikerült screenshotolnom is még éppen időben katt

Szerk: Ja, ha esetleg Shadowguard megjegyezné, hogy mi az a rohadt hosszú healtbar, 35 vigor, 35 endurance, 35 vitality értékekkel szaladgálok. (Az erőm 50-es per pillanat, SL 120 vagyok.)

Endure. In enduring, grow strong.

Nekem a sunlight jött össze legkönnyebben, már két karakterrel is kifarmoltam. A gothmog által is említett +3-as gyűrű és a mimic sisak, egy darab lovagot kell csak farmolni, fegyvertől függően percenként 3-4 is megölhető belőle.
Még megvan a kis füzet, amiben jegyzeteltem a statisztikát a második karakterrel, mert érdekelt. A végeredmény szerint 37,4 lovag dobott egy medált. A silver knight rosszabb volt, ott érthető okok miatt nem tudtam hordani a ládasapkát és ott 48,1 lovag kellett.
Illetve a katakombában a csontvázaknál szintén volt rajtam láda, ott 41,1 csontváz kellett egy csigolyához. Megjegyzem, ott szemét volt a játék, mert az utolsó körben mind a két csonti dobott itemet.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Nem tudom, csak kérdezem: ha a The Ringed City DLC-ben található +3-as gyűrűt (Covetous Gold Serpent Ring - pont tegnap találtam meg, ezért van a fejemben), ami növeli az item find-ot (elég durva mértékben) felpattintod (meg esetleg egy-két hasonló cuccot, ha van még olyan, ami permanens buffot ad), az nem használhat/segíthet?

Endure. In enduring, grow strong.

Tudom, csináltam. Egy hiányzik, és nem az! A proof of concord meglett.
Hanem a sunlight medal. Megöltem a lovagot vagy 200x és 1 esett. Azt elengedtem.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Minden covenant itemet ki lehet farmolni offline is, csak türelem kell hozzá. Én is úgy csináltam, közben meg lehet hallgatni valami podcastet vagy hangoskönyvet, mert a sokadik kör után már motorikusan megy az egész

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Köszi! Rövid kis valamire készültem, de azután jól elnyúlt az élménybeszámoló. (Szerencsére pont volt egy kis üresjárat melóban, ezért is értem rá ennyire "lógni".)

Tegnap egy lendülettel kitakarítottam a tavat/nem mérgező mocsarat (mínusz Dragonslayer Armor, akire nem akartam 5 estus flaskával úgy rámenni, hogy a félig elsüllyedt templomrom is hátravolt még rajta a Ringed Knight-okkal). Ez a rész már újfent tetszik, és felüdülés a Dreg Heaphez/a tóig vezető részhez képest. A távolban már persze felüvöltött és megmutatta magát Midir, csak hogy emlékeztessen a múltkori kudarcomra

Én offline tolom, a covenantokkal alapból nem foglalkozom. (Ja, erről jutott eszembe, be is írom mindjárt az ER fórumba, hátha érdekli ricsi1976-ot: ER-hez van olyan mod, ami üdítő mennyiségben változtat/izgalmasít a játékon (állítólag mind-mind jó irányba), és legfőképpen állandó, teljes co-op módot tesz lehetővé, vagyis a teljes kaland letolható partiban, nem csak a bossharcokra lehet havert behívni. Bár azt hiszem, csak PC-n működik, neki meg talán PS-en van meg a játék.)

Endure. In enduring, grow strong.

De jó volt ezt olvasni.
Én úgy állok, hogy a mai napig nem álltam neki a NG+-nak, mert hiányoznak covenant itemek, és a haverommal egy éve képtelenek vagyunk leegyeztetni egy időpontot, amikor kifarmoljuk. Addig nem akarok elmenni NG+-ba, míg minden meg nincs az alapból.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Újrázom a DS3-at, már a The Ringed City közepe/második harmada táján járok, így gondoltam, beírok egy kis rövid összefoglalót, milyen így másodjára a játék (főleg bossok tekintetében).

Szóval, úgy indult, hogy több hónapnyi souls(like) kihagyás után újra megjött a kedvem egy kis megmártózáshoz Lothricban. Dex buildet terveztem (sellsword (t)winblades L1 spam fiesta), de 2-3 órányi játék után valahogy nem éreztem/nem élveztem. Így új karakter, akivel a pure str vonalat céloztam meg.
Lothric falánál (Vordt legyőzéséig) az alap hosszúkarddal (lovagot indítottam), azt követően Vordt fagyos koponyalapítójával, majd a Farron mocsár előtt az Exile Greatsword-öt megszerezve végül ez utóbbival mentem (megyek) végig a játékon. Az Exile Greatsword egyébként (heavy infusionnel persze), akkorákat üt, mint az állat, jó a move setje is (curved greatsword), bár egy előre kidöfős támadás sem lett volna rossz, ha elérhető vele, kenhető mindenféle státusz effektekre, és komoly poise damage-et tol. Hátránya, hogy meglepően kicsi a reach (ahhoz képest, hogy greatsword), ez főleg a dodge után azonnali R1 (gurulásból keresztbe vágás) esetén látszik, ahol háromból kétszer el sem érem vele az ellenfelet, még akkor sem, ha az orrom előtt áll...

Az elején izgultam kicsit, hogy milyen lesz, fogok-e esni/kelni, mennyi idő lesz visszarázódni. Nos, gyakorlatilag az a 2-3 óra, amit a mercenary-val beletettem, bőven elég volt, hogy feléledjen az izommemória, kiélesedjenek a reflexek. Így végül egészen a the Ring City elejéig tulajdonképpen különösebb átkozódások vagy emlékezetesebb szentségelés sorozat nélkül jutottam el...

Jól indult az egész: a tanulópályán a nagy kristálygyík, majd Iudex Gundyr és Vordt egyaránt rögtön no hitre ment le.
Az első boss, ahol haltam, az Wolnir papa volt. Nála viszont kétszer is. Az egyik legkönnyebb, legszánalmasabb boss lenne (anno elsőre meglett simán), de elfelejtettem a halálfelhőjét, és annyira a karkötőire koncentráltam, hogy az első két ráfutásnál nem vettem észre, hogy fújni készül, s már nem értem ki a felhőből élve. A vicc az, hogy a harmadik nekifutásnál fegyvert cseréltem (az Exile Greatsword helyett egy alap (+0) dark sword-öt fogtam kézre), mert valamiért azt gondoltam, hogy a karkötők ütésszám (és nem sebzés) alapon törnek, tehát gyors fegyverrel a győzelembe, előre! Hát, tévedtem... Annyit kellett ütögetnem, hogy volt már olyan fázis a csatában, amikor egyszerre három vörös szemű Carthus shotel/curved greatsword-ös csontváz kergetett, ami csak utólag mókás, ott az életemért futkároztam... Ilyenkor addig menekültem, míg Wolnir elő nem szedte a tömegoszlató támogatását (ez szerencsére a saját teremtményeire is hat), s volt szíves eltakarítani ezeket. Mindegy, meglett, de esküszöm, így az egyik legizgalmasabb bossharc keveredett ki a dologból. (Ami pedig alapból az egyik legbénább, legunalmasabb valami lenne különben.)

Smouldering Lake-nél az Old Demon King simán lement (elképesztően lomha volt most is), a Pontiff viszont háromszor megpadlóztatott. Igaz, volt olyan ráfutásom, ami majdnem, de hát az eredményen ez nem változtatott. Negyedikre viszont talán mindössze három estusból megoldottam. (Ő anno másodikra lement, pedig nagyon fostam tőle.) Ami viszont sikerélmény volt, hogy talán mindössze egyetlen (hülye) halállal jutottam el a főtisztelendőig, noha bejártam mindent a városban, amit lehetett.

Ezt követően jöhetett Aldrich, aki egy relatív mumus volt nekem az első végigjátszásnál, mert ő volt az első boss, aki egynél többször padlóztatott. (Talán ötször, esetleg négyszer? Mindegy, nála akadtam meg először kicsit hosszabban.) Ezúttal másodikra simán lement. Az elsőnél egyébként azon szívtam meg, hogy valószínűleg túl jó volt a sebzésem hozzá (első nekifutásból kb. fele hp-ra lepofoztam), és onnantól kezdve az íjas támadását spammelte csak (persze az alámerülés/felbukkanás kombókkal vegyítve). Az első kettő ilyet rendben kiszaladtam, de a harmadiknál elnéztem, azt hittem, hogy már vége, de amikor rákanyarodtam, kiderült, hogy még nem... kb. fél másodperc alatt bedarált vele, még estust sem tudtam inni. Másodiknál már figyeltem, és úgy sima ügy volt.

Az Irithyll dungeon ezúttal nem volt akkora szívás, mint elsőre. Igaz, a múltkori végigjátszásból alaposan az eszembe vésődtek a falon átszúró tüzes billogos életszívó nyanyák és a csuklósbusz jellegű gollam fejű akármik. Ezúttal nem volt velük gond. Hamar átmentem rajta (talán egyszer haltam egy hülye esésből az óriás mellett), és a Profaned city is egyszerű volt. (Emlékeztem, hogy az itteni gargoyle-ok csak ergya kisöccsei az ER dögjeinek, így nem szabad beijedni tőlük, csak szét kell csapni őket gyorsan, persze egy-egy jól időzített elvetődéssel, ha szükséges.)
Yhormnak ezúttal egymagamban mentem neki, mert Siegward valamiért nem jött el a bulira (már Irithyllben sem találkoztam vele - nem tudom, miért (bár nem néztem guide-okat játék közben), így a dungeonben sem volt ott, s itt sem jelent meg). Legközelebb se jöjjön, mert így legalább volt némi izgalom a harcban, noha nehéznek még így sem lehetett nevezni. A múltkor nem használtam a spéci fegyvert (nem is tudtam róla), de akkor Siegward szétütötte nekem az óriást. Most viszont úgy ment le a dolog, ahogy valószínűleg a tervezőasztalon elképzelték. Az elején bénáztam kicsit, mert nem tudtam, hogy adott ideig "tölteni" (a.k.a. charge-olni) kell a fegyvert, cserébe a feltöltést az elsütésig megőrzi. De amikor ez kiderült, onnantól kezdve csak szaladgálás, jó időzítéssel töltés, majd jó időzítéssel elsütés. Peace of cake.

A Dancer ezt követően egyszer megölt. Greed, szimplán csak greed. Odafigyelve, "önmegtartóztatva", második ráfutásnál röhejesen könnyen ment le. Szvsz nagyon könnyű boss. A múltkor is azt éreztem, most is ez volt a benyomásom.

A kastélyban rögtön elmentem balra. Oceiros ugyanolyan meh volt, mint annak idején. Elsőre, simán. Annyi volt a különbség, hogy anno az első fázisa volt wtf (csak beszélt, sétált, míg le nem faragtam a hp-ját fázisváltásig, majd onnantól hol menekültem előle, hol üldöztem, hogy egyáltalán meg tudjam ütni), most meg a második fázis lett röhejesen könnyű (rátapadtam, a hátsó lába környékén követtem, és vidáman szétütöttem), ellenben az első fázisban kétszer is olyan fagyos aoe-t pakolt ki magából, hogy nagyon sürgősen meg kellett hátrálnom előle. Így is kb. két estus volt az egész (a két fagyos támadása phase 1-ben).

Champion Gundyr: még mindig a kedvenc bossom a játékból. Rövid, de iszonyat intenzív és izzasztó/adrenalintól dús a harc vele mindig, feltéve, hogy nem parry-zik az ember, mert úgy nagyon könnyen ölhető. Nos, én nem parry-zek, béna is lennék, sosem gyakoroltam, így maradt a klasszikus bukfencezősdi. Féltem tőle, anno gyorsan meglett (3. vagy 4. ráfutásra, de tényleg mindegyik menet életveszély nála), nem tudtam, most mi lesz. Nos, elsőre egy ütésen múlt, hogy nem jött össze. Ha dodge-ból elérem a keresztvágással (persze nem értem el...), akkor vége. Hogy milyen veszélyes a peak Gundyr, azt jól mutatja, hogy ekkor szinte teljes estus készlettel és ilyen talán 70% körüli hp-n álltam, de úgy agyonvert innen kb. bő 5 mp alatt, hogy inni sem tudtam. Másodikra meglett viszont (Majd utána vagy háromszor meghaltam a black knight-oknál, abból kétszer zuhanásból, egyszer meg nagy ügyesen kettőt húztam magamra egyszere...)

Dragonslayer armor: tőle is tartottam kicsit, mert anno többször megszívtam nála ilyen már majdnem győzelemnél (lelökött a hídról, a bombázás elért, volt olyan támadása, amivel kb. 60% hp-ról oneshotolt...). Emlékszem, nála beidéztem végül a Carim lovagot, annyira felcseszett. Ezúttal könnyen túllendültem rajta, bár csak második próbálkozásra. Az elsőnél ugyanis nem támadtam le, hanem igyekeztem kifigyelni/felfrissíteni az emlékeimet, ráérezni a "mozgáskultúrájára". Kicsit kergetőztünk, azért fele hp alá levertem, majd a fázisváltás után valamivel lekapott egy kombóval, de addigra már felidéződtek a dolgai (pajzzsal csapás, ugrás, hosszú/messzire egyenes kivágás (ez durván tud sebezni!) stb.) Másodikra nem cicóztam, rámentem, és alig egy-két estusból, szinte pillanatok alatt megoldottam.

Nameless King: a korábbi végigjátszásomnál az egyik nagy sikerélményem volt, hogy másodikra lement (ráadásul az első fázisban haltam, tehát maga a király elsőre összejött... nem tudom, iszonyat éreztem, mikor kell dodge-olni nála, mikor lehet büntetni, minden öüsszejött). Ezúttal az első fázis elsőre röhejesen könnyen és gyorsan lett meg, majd jött a névtelen, és fél perc alatt feltörölte velem a padlót. Innentől hol az első, hol a második fázisban haltam, de közben igyekeztem ráérezni és nem felidegesíteni magam, így végül nagyjából a hatodik próbálkozásnál összejött a dolog.

Lothric tesók: anno többet haltam rajtuk, mint az alapjáték összes többi bossharcán együttvéve. Őszinte leszek, paráztam. Ráadásul pocsékul indult a harc, mert az első három támadást mind beszívtam, nem jó ütemben dodge-oltam. Úgyhogy lélekben kicsit el is engedtem, mondom, jó, ebből halál lesz, de csináljuk. Meglepetésemre lement az első fázis, és még megvolt az estusok több, mint fele (elég csúnyán csináltam, mert dodge és visszaütés helyett mint a répát, úgy ütöttem, és csak akkor menekültem, ha kb. egyharmadra lement a hp-m, plusz a kamehame támadására emlékeztem, így azt röhögve dodge-oltam mindig. Sebezni meg elég keményen tudtam, így hamar levittem a hp-ját.). Majd a második fázist is letoltam, talán ha két estus kellett összesen. (A varázslövedékeket előrefelé tök jól ki lehetett dodge-olni, egyúttal csökkentve a távolságot, ütni meg akkorákat ütök az exile greatsword-del, hogy a fal adja a másikat. Nagyon hamar és meglepően könnyen elfektettem a "hátast", miközben a "lovas" is kapott pár pofont, így nem volt újraélesztés, pillanatok alatt kivégeztem a kis gyökeret. Megvolt a revans a múltkoriért, elsőre lement!

Ashes of Ariandel DLC: Meglepett, hogy mennyire jól emlékszem a pályadizájnra, még az ellenfelek elhelyezkedését tekintve is! Nem csoda, mert elég szopatós részek vannak benne (a torony a millwood knightokkal, a földrengető millwood főnök, a dupla corvian knight stb.). Meglepetésemre a pályákon egyszer sem haltam. A Gravetender bossnál egyszer meghaltam: annak a nagy farkasnak esküszöm, hogy szar a hitboxa! Konkrétan az orra előtt állva, a testére ütve volt, hogy nem sebeztem, ő viszont olykor melléharapással is sebzett rajtam. De nem ezen haltam, hanem egy rossz időzítéssel elnyomott estus ivási kísérleten. (Elvetődtem egy nekifutása elől, majd inni próbáltam, de kiderült, hogy pont egy hosszabb ilyen nekiszaladgálós kombóba fogott bele). Másodikra már figyeltem, és úgy nagyon könnyű volt.
Friede: az egyik legjobb bossharc az egész játékban! Csak a fénykorát élő Gundyr papa übereli nálam. (Utóbbi persze nem olyan epikus, de intenzitásban szerintem verhetetlen.) A Friede/Ariandel páros anno harmadikra meglett. Most úgy voltam vele, hogy simán kinézhet egy hosszabb elidőzés. Azután legnagyobb meglepetésemre elsőre is eljutottam a harmadik fázisig. Az első fázistól nem tartottam: ehhez képest az eltűnését rendre beszívtam. A második fázistól tartottam, és mivel nem jól taktikáztam, ezért mindketten "akció rádiuszon belül" voltak tőlem a harc jó részében, így sajnos osztották is az áldást megállás nélkül. Megfagytam, megégtem, minden volt, de túléltem. Viszont alig maradt estusom Blackflame Friede-re. Talán emiatt is, hogy kicsit javítsam az esélyeket, ahogy lockolhatóvá vált (még fekszik ilyenkor), odarohantam, hogy üssem. Nos, ne tegyétek! A sebzésemet kijelezte a játék, de nem vonódott le a HP pooljából, ellenben k*rva nagyot robban, amikor feláll. A fele hp-m eltűnt, majd jött is blackflame támadós/kaszás kombóval, és ennyi volt...
A második nekifutásom viszont sikerült! Az első fázisban, noha még mindig nem tudom, hogy lehetne megtalálni, amikor eltűnik, immár jó ütemben dodge-oltam ki mindig az előtűnő/kaszára feltűzős támadását. (Abban a pillantban kell, ahogy kezd előtűnni. Ha hamarább csinálja az ember, már nincs meg az iframe, és elkap. Úgy viszont nem tud, sőt, be tudod büntetni, ha gyors vagy.) Sokat segít Friede ellen egyébként, hogy poise védelme úgyszólván nincs. Az Exile Greatsword-del, jó időzítéssel a kaszasuhogtatásait meg tudtam szakítani (persze mivel lassú vagy, kicsit hamarabb kell ütni, mint ahogy ő pont kezdené), sőt zsinórban hármas-négyes kombókat (R1 támadásokból) úgy be tudtam vinni neki mindig, hogy köpni-nyelni nem tudott közben, nem hogy visszaütni... És így biztonságos távolságba gurulni is maradt mindig stamina.
A második fázisban most sem pozicionáltam jól magam (mindkettő elég aktív volt, mert túl közel voltam hozzájuk), de gyorsan lement. Szerencsém is volt, mert kiszúrtam, hogy Friede éppen gyógyító módba menne, így megkapta a jól megérdemelt backstab-et, meg a rend kedvéért még két további suhintást, amikor feltápászkodott. Majd Ariandel papa is kapott egyet a s*eggére, és jöhetett is a harmadik fázis. Itt ezúttal nem követtem el ugyanazt a hibát, így biztos távolságból kezdtem. Szerencsére Blackflame Friede-ét is nuku poise és kevés hp jellemzi. Bár cserébe iszonyatosakat sebez, ha elér egy-egy támadással, de jó időzítéssel eléggé vissza lehet fogni az érvényesülésében. Ráadásul az itteni láthatatlanná válása szerintem ergyább, mint az első fázisban, mert két fagyszönyeget "gurít" ki, ami egyrészt könnyen dodge-olható, másrészt látod belőle, hogy merre tartózkodik. A lényeg: meglepő, de még annyi gond sem volt vele ezúttal, mint az első fázisban.

The Ringed City: Nos, itt az első kb. 20 percben többet haltam, mint az azt megelőző 20 órában összesen. Titkos fal mögül idézgető rohadékok, melléugrásból halál (vagy éppen szakadékba lelökés), fél hp-t leszedő (s mellé még jókorát lökő), tömegével átalakuló kis szarzsákok, minden volt itt. A gattlinggal lövöldöző angyalok már csak hab a tortán. (Ezúttal mindkettő "hernyóembert" megtaláltam a mocsárnál, de a másodikhoz nem jó helyen próbáltam sokáig leugrani, így ott is begyűjtöttem vagy öt zakózást, mire azt mondtam, hogy biztosan van egy másik kerülőút is.) Mindent beleadtak a fejlesztők, hogy érezze a játékos a "törődést".
Demon Prince: anno volt pár ráfutásom, most másodikra lement. Az elsőnél megtanultam, hogy a meteor full hp-ról is oneshot. De ennyi elég is volt, hogy a második ráfutásnál jobban figyeljek, s így nem volt olyan vészes. Ettől függetlenül ő az a boss, akitől szerintem mindig is tartani fogok kicsit, mert elég rohadék tud lenni a második fázisban.

Azután a folytatásban tovább fokozódott a szívatás. Jött a "karmester" (én csak úgy hívom az íjászokat idéző fószert), bár rá emlékeztem, így gyorsan lement. (Egyszer azért egy rossz ugrás miatt a halálba zuhantam, illetve fent nála nem jutottam el időben a sírkőhöz, így leterített egy lövéssorozat. Szerencsére, ha közel van az ember, akkor legtöbbször inkább a pörölyös komát idézte, akit röhejesen könnyű kikerülni...) Majd utána jöttek a jumpscare/lökdösős kis nyomorultak, de rájuk emlékeztem! Viszont attól a bonfire-től a következőig eljutni... Ringed knight-ok, átkozós és rejtekből támadó kis dögök, harald lovagok, életszívós teknős-szerzetesek (falon át, kilométeres távolságból is alád pakolják az életszívós fénygyűrűt, ha egyszer megláttak valahol). Bár "csak" kétszer haltam meg, míg bejártam ezt a részt (közben kitpasztalva/visszaidézve a múltkori élményeket), de mégis nagyon hosszúnak és fárasztónak éreztem. (Meg azt is éreztem, hogy itt kicsit már túltolták a biciklit...) Volt olyan, hogy kifogytam az estusból, és inkább visszaszaladtam a bonfire-höz, úgyhogy három ráfutásom volt a dologra.

Itt tartok most. Igazából csak a Gael harc miatt viszem végig, máskülönben ezúttal inkább "tehernek" érzem ezt a The Ringed City kiegészítőt. (Az alapjáték - aminek a main bossa még hátravan, bár a múltkor is csalódást keltően könnyű volt a két DLC után -, illetve az Ashes DLC hatalmas élmény volt most is, de a Ringed City most nem "gyerebe". Ráadásul folyamatosan az ER jár az eszemben, hogy inkább azt kellene feltenni.)
Jaí, meg becsületből Midirre is rá kellene néznem, mert őt anno elengedtem. Hátha most, hátha összejönne a legyűrése.

Endure. In enduring, grow strong.

Van. Erről szól a covenant system is. De nem baráti, nincs közös progress pl.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Na majd 2 év múlva, amikor befejezem az ER-t, kipróbáljuk.

Én csak boss-oknál emlékszem segítség behívásra. Nem tuti.

Ez tuti? Esküszöm, van ilyen emlékem, hogy sógorommal próbaképp megnéztük, és Firelink prológus után bejött a játékomba.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Igen, csak boss-okhoz. Nincs szabad közös kalandozás, mint ER-ben.

Én csak és kizárólag offline single player módban játszottam/játszom ezekkel.

Általánosságban a bossokat könnyebbnek éreztem, míg a bossok közötti részek nehezebbek valamivel, mint az ER volt.
Itt kötött pályákon mozogsz majd (persze vannak elágazások, shortcutok stb.), ahol gondosan megtervezett módon vannak az ellenfelek és nehezítések elhelyezve. Olyasmi az egész felépítése, mint mondjuk a legacy dungeonöké az ER-ben (pl. Shaded Castle, Castle Morne, Sacred Haligtree és benne Elphael stb.)

Peace szerintem ezt is coop módban játszotta, ha volt rá módja, szóval arról a részéről nálam biztosan többet tud mondani. (Nekem valmai olyasmi rémlik, hogy inkább bossokhoz lehet ott behívni mást. De nem vagyok biztos ebben.)

Endure. In enduring, grow strong.

ER után szemezgetek ezzel a játékkal is. 5K-ért láttam market place-en. Kérdés: gondolom nehezebb, mint a ER. Ebben is van multi? A neten össze vissza találok félinfókat. Úgy tudom gothmog Te vagy a téma szakértője.

Ja, tiszta Pierre Richard...

Endure. In enduring, grow strong.

Mi az, hogy gyakorolta? Látszik, hogy first try. Nézd meg alaposan, az alapvető mechanikákat sem érti, nem tud se rollolni, se futni. Meg még szintet se lépett, most kezdhette. Sima luck, kegyes volt a kamera

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Ja, még Midirhez azért itt hagyom ezt itt.
Nem tudom, meddig gyakorolta, de rohadjon meg... (Azért persze emelem a virtuális kalapomat.)

Endure. In enduring, grow strong.

Nyílpuskával, fejlövéssel?
Az nekem PC-n és PS-en is platinás, még a PS5-s verzió is ki lesz, ha még nekiállok egyszer.

Cyberpunk is, bár ott nem voltak nagyon rossz acsik, talán a "találj meg minden fast travel pontot" volt a legszarabb. Meg kellett előre készülni, mert pontokat kellett megtartanom, hogy kirakjam őket egy buildes acsihoz, aztán reloadolva egy másik buildeshez is.

Ja meg a kocsivásárlásra való pénz... Tényleg, azzal szarakodtam eleget.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Nekem 5 vagy 6 platinám van, és csak akkor húzok bele, ha már látom félúton, hogy a játék tetszik, szívesen hajkurászom benne az ácsikat, és nincs köztük olyan, amiért bosszantó lenne megküzdeni. De általában megállok 80-90%-nál, mert addigra elfogy az érdeklődésem. (A Witcher 3 és a Cyberpunk 2077 is ott állnak, hogy már csak pár lenne hátra, de azok tipikus "ölj meg 50 ellenfelet x módon" jellegű marhaságok, amikhez 200-500 óra után nem volt kedvem.)

Azért érdekes dolog ez, mert ez engem régen totál hidegen hagyott. És ott változott valami, hogy elkezdtem PS-ezni. Két dolog van nagyon jól kitalálva ott. Egyrészt a "platina", ami egy unique acsi, ami a többi felületen nincs. Illetve lehet, hogy van, de mivel máshol az acsiknak nincs "típusa", így ott nem annyira kirívó. Iszonyat jó érzés látni, hogy a játékaim végignézésénél ott van a kis jel. Másrészt, és ez a fontosabb, a Sony saját gyártású játékainál a platina általában(!) iszonyat fun. Nem túl sok grind, inkább a felfedezés meg a játék teljes kijátszása adja, nem az, hogy nyomd le max difficultyn meg keresd meg az összes galambot New Yorkban. És ezekkel álltam neki. GoW, Horizon, Spider-Man, Ghost of Tsushima, Days Gone, stb. Aztán ez így behúzott és jelenleg van 32 platinám. Ami nem egy nagy szám, de figyelembe véve (ahogyan te is látod) a koromat, meg a mai játékidőt összevetve a 15-25 éves korom idejével, ez igencsak komoly mégis. Én Diablo 1-2 idején még nem sokat játszhattam, erre szüleim figyeltek. 98-ban lett gépem, de a játékidőmet kimérték rendesen. Meg mellétéve azt, hogy a Steamen, ahol messze több időt töltöttem és sokkal régebb óta vagyok (bár Steam accom is csak 22 éves koromban lett, mert azelőtt az öbölben éltem), meg van összesen 13 kiacsizott játék, és ebben benne vannak olyanok, amiket vicc lenne számolni. Nyilván ilyenek vannak PS-en is, mégis egészen más az aránya a "tisztességes" platinázásaimnak ott. Nem tudom miért, talán mert ma már a WoW-on kívül (és azzal sem játszok igazándiból nem tudom mióta) nem vonz semmilyen multi game, a co-op nem ideértve. És egy ilyen játékban, mint a DS3, úgy érzem, hogy ez egy megoldható kis feladat, ami egyszerre hoz flowba, meg chillez is. Alig várom az NG+1-et meg a +2-t, csak ezeket a nyomorék covenantokat előtte kifarmolom már...

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Nekem még a ~90-es évek második felében, a Diablo 1-nél volt az, hogy mániákusan vittem ki újra és újra (nem ritkán ugyanazzal a karakterrel), mert meg akartam találni az összes unique tárgyat. (Egy füzetbe ki is írtam ezeket a tulajdonságaikkal egyetemben; a füzet még mindig megvan valahol.) Azt hiszem, sikerült is egyébként.

Meg annyi mániám volt (van még?), hogy ha nyílt világú játékkal játszottam (Morrowind, Skyriim, Fallout:New Vegas stb.), akkor addig nem nyugodtam, míg minden kazamatát (vaultot) be nem jártam, a térkép minden kis pontját fel nem fedeztem stb. Tehát ilyen szempontból bennem is van egy teljességre törekvés (oké, Midir otthagyása pont ellentmond ennek, de ezt én inkább az érett felnőttkori énemnek és jellemfejlődésemnek tudom be). Ugyanakkor az, hogy egy virtuális fiókban meglegyen x darab virtuális plecsni - ez olyan szinten nem vonzott soha, hogy a GoG-on (amit nagyon sokáig totálisan előnyben részesítettem a Steammel szemben) csak akkor léptem be játékba online (és így szereztem acsit is a játékkal játszva), ha nem figyeltem oda, és olyan ikonról indítottam a játékot, ami automatikusan indította a háttérben a GoG Galaxyt is.

Azt azért meg kell mondanom, hogy amióta inkább Steamen játszom, és ott már megszokásból is a Steammel együtt indítom a játékot, rá szoktam nézni, hogy milyen acsikat szerzek, és ha néha behúzok közülük olyat, ami mondjuk a játékosok 1 vagy 2%-ának van csak meg, akkor azért az nem tölt el rossz érzéssel, fogalmazzunk így (De belőlem hiányzik a motiváló erő az acsik tudatos gyűjtögetéséhez/összegyűjtéséhez.)

Endure. In enduring, grow strong.

Nekem valamiért fontos. Úgy, hogy 3 ember van a PS friendlistemen, a barátnőm, meg két haverom, akik egészen biztos hogy még soha nem nézték meg a profilom.

Steam más, ott sokan vannak, pedig tavaly egy hullámban letöröltem vagy 80 embert szerintem, de megint gyűlik. De valahogy a platina magamnak fontos, nem tudom megmagyarázni.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Ha eldöntötted, hogy platinázod, akkor sajnos nincs mit tenni, meg kell szenvedni érte. (A mai napi Coelho idézet is elhangzott ezennel...)

Nem trollkodásból, de én ilyenkor örülök magamnak, amiért ez a rész engem teljesen hidegen hagy.

Endure. In enduring, grow strong.

Ez elsősorban shadowguard számára értelmes, de elmesélem:

Én meg jelentem kifarmoltam a Proof of a Concord Kept-eket, de ne is beszéljünk róla. Soha.
Megnéztem a maradékot...
-Proof of a Concord Kept: Kezdek akkor ezzel, 2 db-om volt, 28-at kellett kifarmolni. 6-ot szereztem pvp-ből, a maradékot a lovagok dobták. Hát... 1000-et szerintem megöltem, nem annyit szerintem nem, de belekerült 5-6 óra farmba az biztos, léptem vagy 20 szinten, hagyjuk is inkább...
-Pale Tongues: Eleve csak 10 darab kell, már van vagy 4-5, és azt hiszem már ajánlottam is fel belőlük, nem aggódok.
-Human Dregs: Ez teljesen ugyanaz, csak 10 kell és már van asszem 5, nem vészes.
-Vertebrae Shackles: Ma felhívtam egy haverom, akinek megvan a game PS5-n, felteszi és segíteni fog, valamikor a hétvégén megcsináljuk, megölöm 30x és meglesz. Majd meg kell néznünk, hogyan is kell behozni az online módot meg egymás summolgatását, de így elvileg meglesz.
-Wolf's Blood Swordgrasses: Ez már nagyobb baj, 8 db van és kell 30, a három Ghru nem igazán akarja dobni, lassú és vontatott így nagyon. Átmentem Chaos Bladere, mert ezzel oneshotolom őket, így gyorsabb.
-Sunlight Medals: Na ez a nagyon nagy baj. 2 van belőle, kéne 30. A farmolandó lovagot megnéztem, 30-40 killből nem dobott egyet sem...

Az a fő baj, hogy nincs meg a mimic head... Átnéztem mindent, nem találtam mimic ládát, mégsincs meg. Megnéztem azt is, ahol elvileg akkor kellene lennie, ha egyik se dobta, de ott sincs. Az a 100 item discovery sokat segítene. Így 272-n vagyok Coinozva, anélkül 222. Már bánom, hogy nekikezdtem...

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Nem tudom, végig kitart-e majd a lendület vele, de kezdtem egy dexre és twinblade-re tervezett mercenaryt.
A twinblade (persze csakis duálban) egyelőre inkább "simogatja" az ellenfeleket (igen, L1-gyel is), legalábbis a warrior két kézre fogott kezdő fejszéjéhez képest, viszont cserébe igen gyors, így a páncélozatlan ellenfelekkel szemben nagyon jó "megelőző" csapásokat lehet bevinni.

Amit szoknom kell, az a claymore-hoz képest érezhetően rövidebb reach. Utóbbi fegyver már az "izommemóriámban" van, így nem ritkán luftot ütök elsőre a twinblade-del.

Ami viszont nagyon tetszik, egyelőre izgalmas és változatosságot hoz az előző végigjátszáshoz képest: más stílust, "táncolósabbat" igényel, itt nem lehet erőből szétküldeni egy Lothric knight pajzsát, hanem addig kell körözni, dodge-olni, míg meg nem nyílik a lehetőség. (Akkor viszont a sebesség miatt jól meg is lehet sorozni.) Magyarán kell a türelem, az óvatosság, taktikázás.

Egyelőre medium loaddal megyek, de célom, hogy idővel meglegyen a 30% alatti light load.

Halni még nem haltam vele (High wall fele táján fejeztem ma be a játékot), de azért a ravenous crystal lizardnál és Iudex Gundyrnál is lestem csak először, hogy azért a fejsze mintha határozottan jobban faragta anno az életerejüket. De tényleg nem baj, mert így mindkettőnél jobban odafigyeltem, tovább tartott ellenük a harc/hosszabban oda kellett koncentrálnom, és ez vszg. előnyösebb az ellenfelek megtanulásában is.

Endure. In enduring, grow strong.

Ó, türelmesebben mentem rá én is tegnap, mint tettem azt korábban. Direkt úgy játszottam, hogy nem durvulunk, sőt inkább csak egyet ütök, de legyen idő odébb gurulni stb.

Szerintem 6 ráfutásom volt tegnap.
Ebből egynél volt, hogy rendes lock és normál láthatóság mellett én rontottam el a dodge-ot (üvöltős támadás, amely után megpróbál a szájába kapni), nem jól időzítettem, felkapott, kivágott oldalra, és mivel fele HP-n voltam eleve, az be is kampóztatott.
Egy további volt, ahol Phase 2-ben beszívtam a giga-lézershowt. Azt kevéssé ismertem, kétszer tapasztaltam meg élőben előtte, annyit tudtam, hogy oda kell rohanni a közelébe, sőt, majdnem mögé, egyrészt, hogy túléld, másrészt, hogy több időd legyen utána ütni, míg piheg utána. Nagyon messziről indultam (kétszer is hátrébb röppent, mielőtt nekikezdett, és nem kezdtem el azonnal futni felé, hogy csökkentsem a távot), nem tudtam kidodge-olni az egyik lézersugarat, ami a földhöz vágott, ahogy felkeltem és mentem volna tovább, akkor még vagy az vagy egy másik sugara után pedig robbant is egyet valami, és ez a kettő full HP-ról simán lenullázott.

Ez a kettő volt, amire azt mondom, hogy egyértelműen csak és kizárólag user error volt a részemről.

Volt ezen kívül három olyan ráfutásom, ahol tényleg az történik, hogy lockkal dodge, közben veszted a jelet, és hirtelen bent állsz pl. a sárkány alatt, futnál valamerre, de már kapod is a tüzet (lefelé fújásból), vagy dodge-olsz, és közben olyat mozdul a sárkány feje, hogy egy nagyot fordul a kamera is, de mindeközben veszted a lockot, és hirtelen azt sem tudod, hogy most merre/hol a sárkány. Mire jobb stickkel belövöd (mondjuk fél másodperc), már le is gázol, vagy le is pofoz... És ezeknél volt olyan, amikor már bő öt perce kergetőztünk, mert tényleg óvatos voltam, sőt megtanultam, hogy egy idő után mindig hátrafelé érdemes dodge-olni például, ha csak nem volt muszáj oldalra, pont azért, hogy annyira távol legyek azért a fejtől, hogy hátha nem veszítem el a "kapaszkodót".

A kaput meg tényleg az tette be, amit írtam tegnap. Az is maratoni, türelemjátékos kergetőzésem volt. Ott is veszítettem közben lockot, többször is, de sikeresen kijöttem ezekből (persze sebződtem, de mindig türelmesen kivártam, mikor ihatok, addig kikerültem a támadásait stb.), és mire negyed hp környékére lement, még volt öt estusom. A kb. negyed hp pedig azt jelenti, hogy - papíron - kb. hármat (de lehet, hogy csak kettőt) beleverek még és elvileg be kell jönnie a staggernek, ami után kritikalozhatom óriási sebzésre, amiből elvileg már csak egy, maximum két ütés a padlóztatás (ráadásul azt be is tudod vinni rögtön a kritikal után, mielőtt még felkelne, ha nem cseszed el - megnéztem én is pár videót). És ekkor ledob tálcára, mire visszalépek, persze én kampózok. Itt el is ment a kedvem az egésztől. (Nem a DS3-tól, hanem ettől a Midir harctól.)
Úgy éreztem, hogy a kamera szívást, meg a saját időnkénti hibázásomat is belekalkulálva 5-10 újabb ráfutás, mire újra eljutok ide, és egyszerűen nem volt már kedvem hozzá. De semmi, de semmi az égadta világon. (Inkább azon járt az agyam, hogy itt indítsak-e egy új dexes (twinblade-es) karit, aki viszont ezúttal minimáls páncélban, 30% súlykorlátozás alatt fog baromi gyorsan szaladgálni és rollolgatni, vagy pedig az ER-t rakjam vissza egy STR (és némi Faith) alapú végigjátszáshoz. Persze a BG1 mellé, amit tegnap fel is telepítettem, és kitaláltam már, hogy egy elf fighter-mage lesz a karakterem.)

A Midir harc nyitja tényleg az valószínűleg, hogy ha veszíted a lockot, akkor is tud, hogy mi merre, hogyan - erre írtam, hogy legközelebb mire ide kerülök, talán jobb leszek, mert ez a része nekem nagyon nem megy egyelőre. De az igazságérzetemet piszkálja ez a kamera dolog, na... (Oké, az igazán profihoz pedig az, hogy egyáltalán ne használj lockot.)

Egyébként nem vagyok biztos benne, hogy ide a Claymore az ideális fegyver. Ezzel egyet, maximum kettőt tudsz ütni büntetlenül (nekem, ha kettőt ütöttem, sokszor már pont nem volt időm eldodge-olni a csapása vagy harapása elől), míg egy gyorsabb fegyverrel kettő mindig belemegy, olykor három is (még az első napon próbáltam egyszer 10-esre húzott dark swordöt is az egyik ráfutásnál. Csak ott nem éreztem a claymore-hoz képesti rövidebb ütőtávot, illetve az R2-es támadása nem döfés, míg a claymore-nál baromi jól sebzett és messzire elért a kidöfős R2). De összességében egy gyorsabb fegyverrel szerintem jobban lehet sebezni hosszú távon.

Mindegy, a DS3 egy óriási élmény volt, nincs keserű szájízem. Inkább úgy fogom fel, hogy van olyan DS boss, ami kifogott rajtam, bőven van hova fejlődnöm.
Meg legalább tanultam egy kis alázatot is, mert az igazat megvallva a DS1 bossai sem izzasztottak meg (Kalameet, Artorias vagy Manus is lement pl. elsőre, holott azzal biztattak máshol, amikor írtam, hogy az alapjáték bossai meglepően könnyűek az ER-hez képest, hogy na majd azokkal szívni fogok - így végül Quelaag volt az egyetlen, akinél megakadtam egy kb. félórára), és hát, olvashattad itt az élménybeszámolóimat: a DS3-nál a Lothric tesókon akadtam fel egy időre (náluk többet haltam, mint az alapjáték összes többi bossánál együttvéve), míg a többieken kb. mint kés a vajon, úgy mentem át. Így legalább van egy, Midir, aki még bevetetlen erődítményként/megmászatlan hegycsúcsként magasodik előttem.

Endure. In enduring, grow strong.

Hát sajnálom. Nekem a lockon ennyire nem volt probléma, mert eleve nem ritka, hogy a lockont fel-le rakom a szitu függvényében. Midir egyedi boss, mert tényleg nincs rajta kívül egyetlen olyan boss sem, amelyik ennyire hatalmasat sebezne gyakorlatilag mindennel, és mellé ilyen brutál HP-ja és deffje sincs másnak. Midir nem sprint, hanem maraton. Teljesen más hozzáállást kíván meg az egyszerű playertől. Természetesen a profik lerusholják őt is, de első killnél ez nem opció. Én is néztem kill-videókat miután párszor elfenekelt, de nála szerintem tényleg értelmetlen, mert nem arról van szó, hogy nem tudod, mit csinál, hanem hogy ha hibázol, meghalsz.

Nem akarok Shadowguard módjára git gudolni, de tényleg azon múlik, hogy ütsz kettőt, vársz és nézed mit csinál, aztán megint ütsz, ha ablak van. Vakon nem lehet harcolni, mindenre a claymore sem megoldás. Persze a kamerával könnyű szenvedni, de a lockot dinamikusan fel-levéve látni mindent. Meg nem is kell feltétlenül mindent látni, mert amiből tényleg fair harc, hogy az egész teste mozog és látni a hátsó lábából is, hogy mi következik.

Mindig mondtam, hogy hiba volt nem adni acsikat a DLC-khez, kevesebb a motiváció az emberekben.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

No, akkor én most hivatalosan is úgy döntöttem, hogy Midirt hagyom a francba...
Ez nem sárkány elleni, hanem kamera elleni küzdelem.
Midir támadásait már kívülről fújom - amivel nem tudok mit kezdeni, az a dodge vagy ütés vagy bármi egyéb közben hirtelen "jelet vesztő" lock, amely nyomán van, hogy már nem is abba az irányba mozgok, mint tettem azt, míg fent volt a lock, így meg törvényszerűen vagy ütésbe vagy tűzfújásba vagy más egyébbe szaladok bele.

Máshol azt a tanácsot kaptam, hogy "Midir lockonnal halál, nélküle kell megtanulni a harcot". De nekem ehhez nincs kedvem. (A Nameless King első fázison kívül minden boss tökéletesen játszható volt lockonnal - akkor már itt is megcsinálhatták volna a házi feladatot a kedves fejlesztők.)

Egyébként úgy voltam vele, hogy mindegy, már csak becsületből is lenyomom... a kaput az tette be imént, hogy amikor már kb. negyed hp-n volt, és nekem is volt még 5 estusom, tehát megvolt az esély, hogy hátha lemegy, akkor a játék csinált egy olyat (amit az eddigi összesen közel 60 órányi játék alatt talán 6-8 alkalommal játszott el, tehát nem egyedi, de azért elég ritka eset), hogy elsötétült a képernyő kb. egy másodpercre, majd visszajött a windows asztal, a progi pedig a tálcán. Ilyenkor, ha rákattintasz a tálcán az ikonra, egyből bent vagy újra a játékban. (Magyarán valamiért tálcára ledobódik a játék.) Mondanom sem kell, mire visszaléptem, még pont láttam, ahogy Midir az utolsó pofont betolja a karakteremnek.
Én viszont ezt most jelnek tekintettem, jelnek arra, hogy hagyjam ezt a "cameraeater" dögöt a fenébe.

Azért baromi jó játéknak tartom a DS3-at, nehogy valaki félreértsen! Csak éppen mostantól úgy veszem, hogy Midir nem létezik, soha nem is létezett
Majd egy következő karakterrel is rámegyek persze, ha lesz újrajátszásom, ha mást nem, kicsit szentségelni, meg hátha jobb leszek addigra. De ezt most passzolom. Kár, mert jó boss lenne, és az eddigi kb. 14-15 ráfutás alatt már tök jól felismerem, hogy mikor mit akar, csak ez a rohadt kamera dolog... ez az agyamra megy.

Endure. In enduring, grow strong.

Második próbálkozásra lement Gael.
Óvatosan kezdtem, igyekeztem visszafogni magam, így az első fázisban talán max. kétszer bírt megsebezni.
Utána mindketten belendültünk a második fázisnál, így megint történt olyan, hogy sebzett, én inni akartam, de rossz ütemben, szóval ami visszagyógyult, már ment is le újra, erre ittam, de leverte közben Azért igazi veszélyben nem éreztem magam - nem volt igazán meleg pillanat.

A harmadik fázisban aztán előjött belőlem a püfölős én, úgyhogy ha kidodge-oltam egy támadását, szinte reckless módban mentem rá. Ezt többször bebüntette, volt, hogy villám is eltalált, így itt már fogyott az estus rendesen. De egy pillanatig nem volt kétséges előttem, hogy ezúttal nem én fogok padlót a végén! Szerencsére így is lett.

Utána elnéztem az alapjáték végi bosshoz. Hát, a két dlc főellenfelei után ez igen harmatos volt. Nem ismertem, nem tudtam, mire számítsak, így benyeltem egy-két támadását. (Főleg, amikor láttam, hogy milyen gyorsan agyon lehet verni, mert HP-ja szinte semmi sincs pl. Gaelhez képest. Úgyhogy az óvatosságot sutba dobva támadtam, amit néha meg tudott bosszulni, ha nem maradt staminám a dodge-ra.)

Midirre azért ma már nem mentem rá. Ne úgy zárjam már a napot, hogy feltörlik velem a padlót!

Endure. In enduring, grow strong.

Így elsőre én azt éreztem, hogy azért nagyon jól összerakták ezt a Gael gyereket! Az első fázis még semmi extra, de a másodikban egy állat volt a rengeteg trükkjével (visszatérős fénychakramok, sorozatlövő nyílpuska, ugrásból/félfordulatból pördülve lecsapások sorozatban, a nyögős/ordítós akármilye után előtörő vörös koponyaizék pl.)!
Ugyanakkor én sem érzem, hogy ez lenne a csúcspont. Ha már fair, de monumentális és sz*patós harc, akkor sister friede, ha pedig szubjektíven nézem a kedvencemet, akkor Champion Gundyr. Mert ahogy írtad (VRPisti ordította), az tényleg egy nindzsa!

Most kutyasétáltatás, egyebek, azután visszalépek majd, hogy lerendezzem a slave knightot.

Endure. In enduring, grow strong.

amúgy igen, én is ezt éreztem. Nekem Gaelt nagyon felhypeolták ismerősök és a net is, hogy a legjobb, legdurvább bossharc a DS trilógiában, ehhez képest röhögve lement. Nem állítom, hogy nem volt jó fight, de semmi extrát nem éreztem bevallom. Inkább azt, hogy olyan jack of all trades, tehát igazából semmilyen, és nagyon barátságos ablakai vannak. Cserébe látványos és hangulatos, meg vannak egyedi attackjai.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Ez most kiderült. Egy nagyon könnyű bossharc (halflight), majd egy invader jellegű lovagnő (neki mondjuk a lövéseit rengetegszer félredodge-oltam), majd Gael a végén.

Gaelen még nem vagyok túl. Egyszer találkoztunk csak, így most ismerkedtem vele. Midirhez képest egy vicc, pedig ezt is alig lehet sebezni és durván sok életereje van érzésre. Ha jobb ütemben tudom inni az estusokat, akkor talán elsőre is lenyomom. Így nem sikerült, de azért nem maradt olyan nagyon sok HP-ja. Talán 4-6 ütésnyi. katt
(Zsinórban négyszer csinálta meg, hogy nekem ugrott, amikor gyógyulni akartam - pont teljesen bepörgött az ürge. Magyarán négy estusból tudtam végül felgyógyulni addig az állapotig, amelyikből gyógyulni szerettem volna eredetileg...)

Itt lehet, hogy érdemes lesz kicsit visszavennem a hiperagresszív stílusomból, mert rendre nulla stamináig ütöttem, és utána ő is rendre visszabüntetett.

Ha megvan Gael, szerintem feltelepítem a Baldur's Gate 1-et (nosztalgia run lesz a sorozat első két részével), és mellette visszajárogatok Midirre. Már csak becsületből is. (DS1-ben és DS3-ban is egyetlen boss volt, amihez négynél több próba kellett (Quelaag és a Lothric tesók), lehet, hogy Midirrel meglesz az első boss, amelyikhez már rögtön 20+ lesz majd! (Tegnap 8-nál fejeztem be.)

Endure. In enduring, grow strong.

A legvégén vagy. Konkrétan a legeslegvégén. Szó szerint nincs már enemy a bossokon kívül.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

No, végiggondoltam, és a következőre jutottam: ha lehet Midirt a legvégére hagyni, akkor letolom előbb a DLC maradékát (szerintem nem sok lehet már belőle), és visszamegyek majd akkor. Amennyi embert rá tudok szánni (amennyim lesz - most is 20+ van), annyiszor hajlandó vagyok nekifutni. Azután meglátjuk, hgy lemegy-e vagy sem.

Amúgy az a bosszantó, hogy baromi jó fight lehetne, mert sokféle támadása van, jók ezek a támadások, változatosak, jól telegrafáltak, élmény lenne ellene harcolni, de én ezen a szar kamerán nem tudom túltenni magam...

Endure. In enduring, grow strong.

Írtam, hogy betoltam ott egy embert a végén, hátha...
Egyébként 45 pont van vigoron. End 30, vit 25, str 36, dex 36, a többi default warrior, már ha jól emlékszem.
Eredetileg str és dex párost akartam 40/40-re, de 35/35-höz képest valami +24 körül lenne at AR R1-re, ezért inkább vigort és vitalityt toltam belőle.

ER-ben nekem a lichsárkány volt gennyedék (csak fejre lehetett lockolni), míg a többinél volt több fókuszpont is, és lábon egész jól bírta a kamera.

De Midir eddig a legalja ebből a szempontból.
Kameragondok nélkül szvsz kb. három ráfutásból ráérezhető, és onnan csak a türelmen (greed elnyomásán) múlik. Így viszont egy rohadt nagy lutri az egész harc. Persze "stabilabb", ha lock nélkül tanulod meg, de én nagyon megszoktam már itt a lockot, az (is) a baj. És ugye nem kötelező boss, így nehéz megerőszakolnom magam (nem jár érte acsi, xp már kevésbé érdekes, a lelkéből kinyerhető cuccokat sem használnám), mert ez a harc sajnos nem az élvezetesen nehéz kategória, hanem - mint írtam többször - szélmalomharc a kamerával...

Endure. In enduring, grow strong.

Nem tudom, nekem valahogy természetes, hogy a From játékaiban sárkányoknál és más óriás dögincéknél a kamera az ellenségem. Hétvégén ER-ben is volt szerencsém pár pikkelyeshez, meg se próbálok rájuk lockolni.
Mondjuk én itt lehet előnyben vagyok kamera tekintetében, mert eretnek módon én bill-egérrel tolom ezt is Gondolom kontrollerrel azért macerásebb a kamerát fogatni.

Azért az a HP-csík nem semmi. Nekem szemmel láthatóan kisebb volt mikor én öltem először és már így is azt éreztem, hogy pazaroltam a drága pontokat rá.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Oké, de gothmog... azért egy soulslikeban egy bosson (ráadásul egyetlen egyen!) tryolni mondjuk 20-at, az nem a világvége

Szerk: megnéztema videót, nekem ilyen lila szellemsereget nem is tolt szerintem.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Azóta három ráfutásom volt, még a feléig sem bírtam leütni ezeknél.
És mindig, de mindig az történt, hogy egy dodge vagy a sárkány hirtelen felröppenése/irányváltása után leesik a lock, és mire betájolom magam (pedig nem tart szinte semeddig), már vagy tüzet fúj rám, vagy lerohan, vagy pofán ver (utóbbinál az a legröhejesebb, amikor valahogy a teste alatt állok, mégis elér a keresztbe kaszálásával). És ez kb. teljesen általános, nincs fél perc, hogy rajta maradna a lock.

Most megnéztem újra a srác videóját (ezt), és bárcsak nálam is ilyen nyugiban lenne a sárkány! Nálam ritka, ha már egyetlen másodpercig is nyugiban van a feje egy támadása után. (Kivéve, amikor leütöttem második fázisba, és ott valahol elnyomott egy nagyon durva lézershowt. Na, ott pihengetett egy darabig utána.)

Ja, és az a vicc, hogy láttad a képernyőmentésemen: kb. 15% hp-ig leütöttem, de nálam valamiért nem adott be összecsuklást, amikor kritikusra beüthetném. A lézershow volt az egyetlen, ami után összecsuklott, de magától.

Mindegy, ma alszom rá egyet, azután holnap meglátom, hogy szenvedjek-e még vele, vagy hagyjam. Megmondom őszintén, most az utóbbi felé hajlok. Már a Nameless King első fázisában is felcseszte az agyamat a kamera, csak ott azért lényegesen kevesebbet kellett ütni a gyíkot.
Nem baj, ha nehéz egy boss, ha ugyanakkor korrekt. Na most Midir is korrekt lenne, de ezzel a kamerával, extra nehezítésként - az ilyesmi mindig is piszkálta az igazságérzetemet. És mivel opcionális boss, ráadásul a játék legvégéről... hát kicsi a csábítás, hogy én ezen vergődjek holnap, meg esetleg holnapután is. (Abban az egy-egy órában, amit rá tudok majd szánni kb. játékra.)

Endure. In enduring, grow strong.

Na, az nagyon jó!!
Nekem semmi progressem nem volt, kb 50%-ig nem vittem le egyszer se, és mikor meg igen, meg is lett. Annyit súgok, hogy ha kitartóan ütöd a fejét, be fog staggerelődni és akkor olyan negyed Hp-t le tudsz róla kapni egyből. Ez kb harmad-negyed HP körül történik, nekem is 2 ütés kellett már csak bele utána.

Annyit hadd reagáljak a végére, hogy én is ugyanezt éreztem az elején, hogy benne állok a fejében, és luftot üt az ikerpenge. Aztán valahogy utána már kapta.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Szerk: most nézem, a screenshotomon a tetemem felett még volt pofája belevigyorogni/belevicsorogni a kamerába is...

Endure. In enduring, grow strong.

Ötödik ráfutásban most eddig jutottam, de egyszerűen hányingerem van ettől a dögtől.
Az estusaim fele a kamerán ment el. Sokszor szinte benne vagyok a sárkányban, nem is látom, mi történik. (A végén kínomban betoltam egy embert is, hátha elég lesz, és le tudom csapni a maradékot, de hiú ábránd volt.)
Az a vicc, hogy tök jó támadásai vannak, tök jól lehetne csatázni vele. De egyszerűen az, hogy egyik pillanatban már nem is látom, mi történik, és nekem kell még a jobb stickkel keresgélni, hogy mi a f*szom van... ez kriminális és minden kedvet levesz. Illetve, hogy iszonyat mennyiségű hp-ja van, és nálam olyan idegbeteg módon mozgásban van ide-oda folyamatosan, hogy örülök, ha néha kettőt rá tudok tolni a fejére. (Megnéztem még belépés előtt egy videót, ahol egy magyar srác (Baka András) leüti Midirt (nyilván nem elsőre, ment mindent tud kívülről), és nála, kb. az enyém gyorsaságú fegyverrel, úgy is rá tud verni mindig legalább kettőt a sárkány fejére, hogy néha luftot is üt közben. Nála olyan a sárkány, mintha beszedálták volna. Legalábbis ahhoz képest, amit nálam művelt...)

Endure. In enduring, grow strong.

Teljesen más boss, mint akármelyik másik. Tényleg. Minden bossnál az a metódus, hogy tanulsz folyamatosan, és egyre jobban megy. Itt nem tudsz tanulni menet közben, mert a hiba death. Ennél fogva az van, hogy kicsit olyan, mint a biciklizés, egyszer majd bekattan, és akkor simán lemegy. Nekem ez baromi sok try volt, tényleg volt 30-40 szerintem biztosan, de amúgy ezekben nem vagyok jó, mikor benne vagyok mindig többnek tűnik. De neked lemegy ez 6-7-ből az előéleted alapján simán.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Ha a fejénél állsz és nem lockolsz, az kb. halál, mert a támadásai egy része jó eséllyel a látótereden kívülre kerül.
Én maradnék azért a fejénél, lehetőleg lockolva (úgy látom, mit akar csinálni - már ha a kamera is úgy akarja éppen). Amikor szaladtában rávágtam egyet-kettőt a farkára, meg amikor a hasa alatt állva csapkodtam a lábát... hát úgy egy év lenne leütni. Kb. a felét sebzem úgy, mint amit a fejére kap. (R1 lábra/farokra 200 körül üt, fejre 400 körül.)

Most lépek majd vissza mindjárt a játékba. Futok néhány kört - ha kiszámíthatatlan marad a kamera/nem tudom megszokni, akkor szarok a dögre. Ha megszokható, és igazából a támadásaira való ráhangolódás lesz a fő tényező, akkor persze lenyomom, kerüljön bármennyi próbába is. Bár mint írtam, a támadásait már egészen jól kezdtem érezni a harmadik (eddigi utolsó) ráfutásomnál. És annyit a javára írnék, hogy estust mindig volt idő inni. (Nem úgy, mint a dragonslayer armornál a mocsárban - elsőre lement, nem volt vészes, csak halovány mása volt egykori önmagának, de annál a csatánál konkrétan belekiabáltam egyszer a monitorba, hogy hagyjál már inni, te tetves állat! Ugyanis három estusomba került egyetlen estusnyi gyógyulás, mert folyamatosan jött, és mindig olyan ütemben ütött.)
Mindegy, ha begyakoroltam Midirt (ha a kamera nem veszi el a kedvem), akkor rámegyek majd "beemberezve", fegyverre villámsebzéses gyantát felkenve - addig viszont nem akarom ezeket pazarolni.

A Ringed Citynél egyébként több helyen ott vannak szobrokként a Frampt és Kaathe fajtájú lények is. (A nyúlfülű kukacok (a.k.a. primordial serpents) a DS1-ből.)

Endure. In enduring, grow strong.

Én Midirnél sosem lockoltam rá Mondjuk én nem is álltam ki vele szemtől szembe, simán el lehet futni a farkához és azt csapdosni. Kicsit tovább tart, mert a feje kivételével mindenhol hatalmas armor van rajta, de szórakoztató.
És egy kis érdekesség, ha megölted akkor nézd meg a barlangját és a DS1 intróját alaposan

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Most harmadik nekifutásra levertem már fél HP-ra (csinált is egy lilás robbantást maga körül, azután valami lila lelkekkel hirtelen megkínált, amibe bele is haltam), de ez a harc egyszerűen nem élvezetes.
Folyamatosan, végig a kamerával küzdök. A lock állandóan leesik a sárkányról, és mire egyáltalán felfogom, hogy hol vagyok, valamivel már büntet is.
A támadásai különben jól telegrafáltak: pl. ha üvölt, akkor harapni fog, ha emeli a mancsát, keresztbe fog suhintani, ha tűzfújáshoz felemeli a nyakát, akkor lefelé fog fújni (majd lézershow) stb.. A gond ez a k*rva kamera. Mert ha látom, mi történik, ki tudom kerülni. (Másodiknál faroksuhintásba haltam bele - már tudom azóta, hogy ilyet is tud fordulásnál.) De ha nem, úgy nehéz. És Midir bizony elég nagyokat sebez: ha kettőt bekap az ember estus ivás nélkül, az halál.

Majd este még ráfutok négyet-ötöt, de mint írtam, ha mindig a kamera szívat (hiába érzem egyre jobban a harcot, mert így a harmadiknál már elég jól éreztem egy idő, hogy mi fog történni), akkor hagyom a fenébe. (Szerencsére opcionális boss.) Több tucatnyit biztosan nem fogok ráfutni, hogy legyen esetleg egy szerencsés, ahol éppen én sem hibázok és a kamera is megkímél.
Ha nehéz egy ellenfél, mert olyan a mechanika, meg olyan piszkos (de tanulható) trükköket tud, az nem gond: annyiszor megyek neki, amennyi kell a győzelemhez. És valószínűleg élvezem is az egészet (ahogy belerázódik az ember). De azt nem szeretem, amikor azért szívok, mert pl. a kamera nem tudja lekövetni, hogy mi történik... (És ezért mondjuk én is kénytelen lennék trükközni: pl. folyamatosan a sárkány hasa alatt héderelni, és apránként farigcsálni a HP-ját, így kerülve el a támadásai többségét. Ez amúgy az ER-ben sokszor működött - és a második ráfutásomnál úgy vettem észre, hogy itt is ellehetne az ember a hátsó lábak közelében, persze folyamat együtt mozogva a sárkánnyal. De én itt nem így akarok megharcolni.)

Endure. In enduring, grow strong.

Hát, megérkeztem Midir pajtáshoz. (Walkthroughra kellett ránéznem, mert én ezt magamtól az életben nem találtam volna meg. Mármint az illúziófalat.)

Elsőre megsz*patott, még megütni is alig bírtam néhányszor. (Viszont a kergetőzésünk tartott vagy három percig, tehát elég sok támadását láttam: tűzfújás csóvában, tűzfújás terülve lézerbemutatóval egybekötve, harapás, mancssuhogtatás, lerohanás stb.)

De már látom: ez is azon harcok közé fog tartozni, ahol a nehézség kb. 40%-át adja csak a boss, a 60%-ot meg a kamera teszi ki. (Ha nem lockolok, rengetegszer ütök luftot, míg ha lockolok, akkor néha dodge közben fordul egyet a kamera és azt sem tudom már, hol vagyok. No meg magától leesik a lock, és már az sem tudod, hol van éppen a sárkány veszélyesebb része.)

Most megyek neki még csak másodszorra, de ha a sokadik után is mindig a kamera miatt fogok halni, akkor lehet, hogy hagyom majd a p*csába.

A hídnál egyébként harmadikra lett meg. MIndkét halálom esésből következett be. (A legjobb, amikor tűzfújással is lelökött a hídról. Igaz, a legszélés álltam, és pont annyit "reccentem meg" a tűztől, hogy a mélybe vágódtam hanyatt.)

Shadowguardnak üzenem, hogy megvolt a kétkardos ringes knight. És baromi kemény volt. Háromszor szaladtam el előle harc közben, de csak meglett.
A rohadéknak gusztustalan hyperarmorja van. Ha nem csinál éppen semmit és megütöd, akkor staggerelődik, de ha csak gondol már arra, hogy ütni fog, akkor nincs az az isten, hogy meg tudd akasztani a támadását. Ha meg kombóban üt, akkor az a kombó végig is fog menni, ha fene fenét eszik is. (Mellé meg van egy tonnányi hp-ja. Szerintem 20% alatt volt, amikor egy sikeres dodge után kapásból hátbaszúrtam, de még ez sem volt elég ahhoz, hogy megpadlózzon.)

Endure. In enduring, grow strong.

Visszautasítom, első alkalommal mindent dex builddel toltam végig. DS1-2-ben csak katanával toltam (elsőben csináltam egy mage-et, de egy ponton elvéreztem vele), DS3 pedig uchi és spellsword volt a 100%, amit NG+1ben kicsit megbolondítottam a Midirből készült katanával is.

Egyébként megéri próbát tenni vele, teljesen más stílus és más bossok lesznek nehezek. Eldenben az oroszlánokat utáltam ucihval feldarabolni, cserébe Elemért és az össze bellbearinget (az első után) röhögve daraboltam. Str builden ő sokkal nehezebb. Meg kb. minden boss, ami gyors. Az előbb öltem egy vörös farkast, a csapásaim 90%-a a levegőbe ment.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Kikérem magamnak: kérem, én quality buildet tolok! (Eggyel van több pontom str-en per pillanat, mint dex-en)

Endure. In enduring, grow strong.