Amikor legutóbb megkaptam az aktuálisan tesztelendő játékok listáját, egyből megakadt a szemem a STATIONflow nevű produktumon. Letisztult design, gondosan kidolgozott építkezési lehetőség és több száz dühös utas, akiket folyamatosan el kell navigálni a megfelelő irányba. Már az első pillanatban megtetszett és nem eresztett el ez a szuper, régi időket idéző tycoon.
Az alapkoncepció szerint, bármely pályán is indulunk, kapunk néhány ki- és bejáratot, valamint egy metróállomást. Ezek között kell a kedves utasközönséget a leggyorsabb és a legegyszerűbb módon terelgetni. Ha feleslegesen kanyargós folyosókat pakolunk le, vagy nem informáljuk őket megfelelően, akkor dühösek lesznek, ez pedig senkinek sem jó (ugye, kedves BKK?). A lehetőségek tárháza mondhatni végtelen, igaz, a legtöbb eszköz szinthez van kötve. Ahogy fejlődünk és növekedik a napi forgalom, úgy válnak elérhetővé az újabb eszközök, amelyek meggyorsítják a tájékoztatást vagy az utasok mozgatását A pontból B-be. Ennek következménye, hogy idővel egyre nagyobb lesz a zsúfoltság, és az embertípusok mellett még az igények is megnőnek. Egy idő után nem csak opcionális lehetőség lesz a mosdó lehelyezése vagy a nagy információs térkép használata. És amikor már úgy érezzük, hogy tényleg valami jól működő rendszert hoztunk létre, akkor jön az igazi slusszpoén: egyik napról a másikra a gép hajlamos megnyitni egy teljesen új metróvonalat, ráadásul két szinttel lejjebb, mint ahol a korábbi vágány volt.
Egyszerűnek nem mondható a STATIONflow, sőt néha egészen katyvaszos is tud lenni, viszont a működő káoszt nézni eszméletlen jó érzés. Az érzés már-már művészi, mint amikor valami szépet alkot az ember. Egymástól teljesen független metróvonalak fognak összhangban üzemelni, professzionális utastájékoztató rendszerek ömlesztik az infókat az emberekre, Michelin-csillagos éttermek várják az éhes utazókat, mozgólépcsők és liftek tömkelege pedig szállítja a lusta népet. Kérem szépen, mi ez, ha nem gyönyörű? Az idáig vezető út persze egy bonyolult menedzserjátékhoz méltó módon nehéz. Hiszen egy új épülettípus vagy kijárat megjelenése majdhogynem teljes újratervezést igényel egyes esetekben. Az önfeledt építés mellett a pénzre is oda kell figyelni, mert az egész állomásrendszer fenntartása is költségeket von maga után. Ennek okán még fontosabb, hogy a jegy- és kávéautomaták forgalmas helyekre legyenek kipakolva, és rendszeres legyen a bevétel, ugyanis minden forint számít, ha dinamikusan akarunk fejleszteni.
Ahogy azt a képek alapján is láthatjátok, a grafika inkább szükségszerű, mintsem szép, viszont az átláthatóság összességében rendben van. A kamera kezelése is felhasználóbarát, ráadásul teljes mértékben 3D-s, ez pedig az építések során sokat segített. Ami viszont külön kiemelendő, azok a zenék. Elképesztően hangulatos dallamokkal operáltak a készítők, ha pedig valakinek hasonló módon megtetszett, mint nekem, még soundtrack formájában is meg tudja vásárolni a zenéket. Annyi apróság még felmerült bennem, hogy egy extra mód formájában egy konkurens cég is elterelhetné az utasokat a saját kijáratai és üzletei felé. Tulajdonképpen az utasok bizalmáért és kiszolgálásáért kellene harcolni. Remélem, egy frissítés formájában érkezni fog valami hasonló játékmód, addig is rendelkezésünkre áll megannyi térképtípus, és egy remekül összerakott tutorial, amit ha tehetnék, kötelezővé tennék.
Ha már idáig elolvastad a tesztet, akkor valószínűleg egy kicsit felkeltette a fantáziádat, hogy milyen lehet egy metrókomplexum üzemeltetése és megtervezése. Ezek után én csak ajánlani tudom neked a játékot, hiszen megannyi remek órát el lehet ütni ezzel a remek állomásszimulátorral.
