A Deadpool a Megtorló ellen kötet értékelésekor már kitértem rá, hogy kifejezetten örülök az őrültebb, elvontabb, kevésbé mainstream történetek megjelenésének a magyar piacon, amelyek bár klasszikus karakterekkel operálnak, közel sem a szuperhősképregények megszokott kereteit követik. Aktuális cikkem alanyához képest azonban Frank Castle és Wade Wilson összecsapása kis túlzással komoly orosz szépirodalmi klasszikus – a Kozmikus Szellemlovas ugyanis a kreatív túlpörgés, az elborult ötletek és az alkotói szabadság olyan ékes példája, amellyel akár még keményvonalasabb Marvel-rajongókat is gond nélkül ki lehet égetni.
A kötet egyúttal folytatás/spinoff is, a Fumax egyik legkorábbi Marvel-kiadványához, a Thanos győzhöz kötődik, amelynek a rajzoló kivételével teljes alkotói gárdája is visszatért (az új rajzoló, Dylan Burnett stílusa tökéletesen illik a történethez), a fókusz azonban az őrült titán helyett a kötet cselekményének elborult katalizátorán, a Kozmikus Szellemlovason van. Hogy ki is ő? Frank Castle, a Megtorló élőhalott változata, aki eladta a lelkét az Ördögnek, hogy Szellemlovassá váljon, majd Galactus hírnöke lett, így kozmikus erőkre tett szert, végül Thanos szolgájává vált és meghalt, hogy aztán a kötet elején Odin kilakoltassa őt a Valhallából, mert hősünk bárhol is tartózkodik, az nyugodt hely sajnos nem lehet. A feltámadt és számára tetszőleges idősíkba helyezett Frank első feladata így megbosszulni saját halálát, és megtenni azt, amiről vélhetően a Marvel számos karaktere álmodozott már: a bölcsőjében megölni az újszülött Thanost. És mindezt csak a kötet első húsz oldalán.
A tervbe természetesen probléma csúszik, ugyanis bármennyire elvetemült, még Frank sem képes megölni egy újszülöttet, így inkább a leendő szörny fel- és átnevelésére vállalkozik, különböző alternatív, borzalmasabbnál borzalmasabb alternatív jövőket előidézve így, és magára vonja a Marvel bejáratott időutazó orgyilkosa, Kábel nemkívánatos figyelmét is. A koncepció a teljesen elborult, elmebeteg alapoktól robog iszonyatos sebességgel az egyre elvontabb pillanatok és összecsapások felé címszereplőnk rosszabbnál-rosszabb döntései mentén, amely kissé hasonlóan a Deadpool a Megtorló ellen történetéhez nem a legjelentősebb és legepikusabb a Marvel történetében, ugyanakkor még annál is zabolátlanabb és kaotikusabb stílusban prezentálja a rengeteg lehetőséget, amelyek a szuperhősökben és a komplex Marvel univerzumban rejlenek. Mármint akkor, ha az egyszeri író teljesen elrugaszkodik a valóságtól, a bevett szuperhős kliséktől és hagyja szabadon szárnyalni a legvadabb ötleteit. Cates ötletei mellé pedig tökéletesen illeszkednek Burnett rajzai és Fabela színei – olyan látványos, kifacsart, millió színben pompázó jeleneteket eredményezve, amelyhez hasonlókat emlékeim szerint utoljára a Black Science dimenzióugrálós sci-fi opuszában láttam.
A kötetbe kísérőtörténetként került a Thanos Legacy című one-shot, amely egyszerre epilógusa a kötetnek és a Thanos győznek is, valamint előkészülete a 2018-as Infinity Wars című Marvel eventnek (enyhén spoilerezve azt), megalapozva a következő fejezetet mind Thanos, mind a Kozmikus Lovas történetében. Amit remélhetőleg hasonló minőségben olvashatunk majd magyarul is, ugyanis a Kozmikus Szellemlovas igazi bűnös élvezet, az a fajta történet, amelyre egyszerűen időről időre szükség van, ha valaki már megcsömörlene a tipikus Marvel képregényektől, de még a Deadpool-féle elferdített, elpoénkodott akció- és humororgiáktól is. Könnyűsúlyú elmélkedés a megváltoztathatatlan sors, az időutazás elméletének számtalan buktatójáról olyan tálalásban, mintha Van Damme és Steven Seagal fénykorukban próbáltak volna filozófiai elemekkel átszőtt VHS-akciót összedobni, emberi ésszel felbecsülhetetlen büdzsé mellett – és ha másért nem, pusztán emiatt érdemes beruházni rá, még akkor is, ha esetleg a Thanos győz anno kimaradt a gyűjteményetekből.
