Néha elegendő egy viszonylag kézenfekvőnek tűnő ötlet is ahhoz, hogy egy játék felkeltse a nagyérdemű érdeklődését. A Runwild Entertainment csapata lényegében fogta a videojátékok talán legalapvetőbb szabályrendszerét: fedezz fel, vadássz, gyűjtögess, majd a zsákmányból fejlődj, erősödj, amíg végül te maradsz a legerősebb, legnagyobb és legfélelmetesebb harcos a vidéken – vagy akár a komplett játékvilágban. Az Almighty: Kill Your Gods keretein belül azonban a koncepció skálájával keltették fel számos játékos, köztük az én érdeklődésemet is.
Az Almightyban ugyanis nem egyszerű harcost alakítunk, hanem egy apexet, egy réges-régen saját isteneit megölő, ám azóta végtelenül elpuhult faj iszonyatos erejű harcosát, aki azonban utolsó esélyünk a világukat fenyegető, idegen dimenziókból elszabadult démoni szörnyistenek ellen. A játék kezdetén szó szerint a halálból térünk vissza, szigetünk lángokban, ám a minket megidéző ősi szellem vezetésével sikeresen visszaverjük a támadást – majd megkezdhetjük az újjáépitést, és a válaszcsapás tervezését a megszállók ellen. Ehhez szerencsére a játék egy igen hosszadalmas tutorial-küldetéslánc formájában nyújt segítséget, amire szükség is lesz, ugyanis a rendszer közel sem egyszerű.
Lényegében saját kis birodalmunk megtisztítását követően ellátogatunk különböző, az ősi istenek által leigázott szigetekre, ahol kisebb-nagyobb alattvalóik és machinációik levadászásával, illetve a szigeten csapdába esett kincsek, hívők és nyersanyagok kimentésével bővítjük saját szigetünk erőforrásait. Ügyelnünk kell mind arra, hogy a zsákmány kimenekítésekor megnyíló kapu zavartalanul átszippantson mindent, miközben ezalatt minden közeli ellenfél rohamot indít ellenünk, mind pedig arra, hogy látogatásunk során, amíg nem állunk rá készen, véletlenül se töltsük fel teljesen a sziget térképén, az ellenséges isten szentélye körül töltődő kört. Ha az ugyanis megtelik, hamarosan számíthatunk egy fosztogatócsapat érkezésére saját birodalmunkba. Eleve minél tovább ténykedünk az adott szigeten, a kör kiteljesedése mellett a sziget látványvilága és az ellenfelek mennyisége is változhat, főleg a játék elején érdemesebb így inkább gyors, rövid portyákat tervezni.
Saját szigetünkön aztán a begyűjtött erőforrásokból újjáépíthetjük az árusokat, a különböző őrtornyokat, bányákat és farmokat, amelyek a védelem mellett biztosítanak számunkra valamennyi folyamatos nyersanyagbevételt is, illetve, ami a legfontosabb, újabb szinteket húzhatunk fel a sziget közepén magasodó toronyra. A torony magasságától függenek ugyanis apexünk legfontosabb tulajdonságai, hogy az aktuális szintje által biztosított mennyiségen túl mennyi életereje van, mennyi erőnléte, illetve mennyire áll közel a félisteni státuszhoz, aki akár a kolosszális teremtményekkel is egymaga veheti fel a küzdelmet.
A játék kiemelt hangsúlyt helyez a multiplayerre is: ugyan apexünk páncéljait és amulettjeit teljes mértékben testreszabhatjuk a begyűjtött lootból, illetve az árusoktól vett darabokból, és könnyen alakíthatunk ki olyan karaktert, amely egyszerre képes durván sebezni és gyógyítani is különleges képességek egész tárháza mellett, a teljes hatékonysághoz nem árt, ha három barátunkkal közösen vághatunk bele a kalandba – barátaink szigeteire pedig el is látogathatunk, hogy hozzájáruljunk védelmükhöz és helyreállításukhoz.
Mindez rengeteg potenciállal kecsegtet, ám sajnos a végleges formáig vezető út az első benyomások alapján igencsak hosszú lesz még. Általános optimalizálatlanság, lassú töltési idők, grafikai glitchek, kisebb-nagyobb bugok, csiszolásra szoruló harc-, fejlődési- és városmenedzselési rendszer – hiába jók az alapok, az Almighty: Kill Your Gods bizony még olyan, mint a vasárnapi húsleves, amikor már belekerültek a lényeges elemek, csak épp még minden a legnagyobb jóindulattal is félig nyers, a fűszerek pedig hiányoznak. Jelen formájában inkább csak azoknak ajánlanám a kipróbálását, akik hozzám hasonlóan a tavalyi bejelentés óta várták, hogy végre elkezdhessék nyúzni az Early Accesst, visszajelzésekkel segíthessék a fejlesztőket, de még nekik is javaslom, hogy kicsit mérsékeljék az elvárásaikat.
Az érme egyik oldala, hogy az idei vagy a jövő év egyik nagy indie klasszikusa lesz az Almighty: Kill Your Gods – a másik, hogy egy bugos, csiszolatlan, kiegyensúlyozatlan, optimalizálatlan és barátok nélkül gyorsan feledésbe merülő eresztés, amely alig közelíti meg teljes potenciálját. Jelenleg minden adott ahhoz, hogy inkább az előbbi eset következzen majd be, a készítők pedig a jelek szerint lelkesek és elhivatottak – bízzunk hát benne, hogy már csak idő kell és türelem.
