A Jay és Néma Bob visszavág (Jay and Silent Bob Strike Back) az egyik olyan kultfilm, amit a legtöbbször láttam, és bármikor bármit tudnék belőle idézni (és sokak szerencséjére – vagy bánatára – szoktam is). Kevin Smith legjobb, legérettebb alkotásából nem készült videojáték – egészen mostanáig. De vajon miért? Hiszen az alapanyag gazdagabb, mint egy kiadós vasárnapi ebéd, a poénok időtállóak, a karakterek pedig zseniálisan idióták. Pont ezen gondolkozhatott el a maroknyi tagot számláló Interabang fejlesztőcsapat is, akik egy nagyszabású bunyós alkotásra kalapoztak. A Jay and Silent Bob: Chronic Blunt Punch készülőben van, az előzetes anyagok is ígéretesek. A támogatók pedig ingyenesen élvezhetik jelen bemutatóm tárgyát, a Jay and Silent Bob: Mall Brawlt, ami egy ízig-vérig 8-bites NES game, annak minden hibájával és szemétségével. Egy kis kedvesség, amivel a várakozás lerövidülhet, PlayStation 4-en pedig már a tuningolt Arcade Edition került a piacra. Jó hír, hogy eme kikacsintás nem vett el időt és energiát a nagyobb, készülő projekttől, mert egy másik céggel kooperálva hozták tető alá. Hurrá!

Jay és Néma Bob, akik heteró élettársak, túl vannak pár rázós dolgon. Most épp egy plázából próbálnak kikeveredni, miközben üldözik őket a biztonsági szolgálatosok. Célunk, hogy lehetőleg egy darabban visszajuttassuk a két füves arcot kedvenc videotékájuk elé, ahol lényegében az életüket töltik. A szoftver vizualitása megidézi a ’80-as évek végi NES-alkotások egyszerű színvilágát. Az első perctől fogva látható – de ezt a készítők sem rejtik véka alá –, hogy a Double Dragon II és a River City Ransom inspirálta őket. Egy klasszikus oldalra haladós beat ’em up címet képzeljünk el, ahol a kezelés szintén a múltba varázsol bennünket a kétgombos akcióival. Hőseink tudnak ütni/rúgni és ugrani, illetve szökkenésből támadni. Az alap sétálás mellett előcsalható a futás is, lényegében ki is merült ennyiben a harcrendszer. Illetve az alaptámadások ütemes nyomkodásával egy látványos kombó is előcsalható. A mozdulatok karakterenként eltérőek, az ellenséges figurák pedig változatosak.
Elég sok a főellenség jellegű kreatúra, akik nagyrészt Kevin Smith filmjeiből léptek ki (gyorséttermi kabala, kulalény, Dákónvágó), vagy csupán egy mondatból kiragadva álmodtak meg valami baromságot (perecfejű ember). 8 pályán keresztül kell rongyolnunk az igencsak túlerőben lévő őrök, nindzsák, punkok, törpék, melltartóval csapkodó nők és egyéb emberkék kereszttüzében. Egyedül játszva váltogathatunk Jay és Néma Bob között, de akár nekiülhetünk a pláza hadműveletnek egy barátunkkal a kanapén is. Ilyenkor, ha egyikünk fűbe harapna, akkor nagyjából egy perc után fél élettel feltámadhatunk. Ennek feltétele, hogy legyen rosszarcú a képernyőn, máskülönben nem töltődik tovább a bajba jutott egyén energiája. Útközben pótolhatjuk kajákkal megtépázott párosunk elvesztett pontjait, természetesen a földről elfogyasztva, ahogy a zsáner megkívánja! Az elejtett dádázó tárgyakat is magunkhoz szólíthatjuk pár erősebb ütés erejéig.

Nagyjából hasonlóan épül fel a Jay and Silent Bob: Mall Brawl, mint korabeli fajtársai: el kell jutni A-ból B-be, majd a végén legyűrni egy boss figurát. Még egy olyan dolgot is visszahoztak az őskorból, amit már minden jóérzésű játékos a pokolba kíván. Történetesen az utolsó szint egy boss rush, ahol egymás után kéne legyűrnünk azokat a tagokat, akikkel pár perce/egy órája még vért izzadva csatároztunk. Mindezt egy élettel. És ha eljutunk az utolsó „pályára”, ami a főellenség, ahol vesztés esetén az előtte lévő sok harcos darálót is újráznunk kell. Mondjak jobbat? Sokan a 3. szint végén lévő bevásárlókocsis undorítóan mocskos szegmensen sem fognak átjutni, ahol kerülgetni kell a burgonyáskocsikat és a járókeretes öreglányokat, miközben egyéb akadályok gördülnek elénk. Ez egy cseppet sem izgalmas vagy élvezetes elem, amit nyugodtan kukázhattak volna. Ennél a résznél és a már említett 8-as pályánál lazán el lehet tölteni 1-1 órát a próbálkozásokkal. És akkor a sikeres végigjátszás után megnyílik rögtön a Hard mód, ahol már nem lehet használni a kétemberes feltámadós trükköt sem, az enemy erősebb, a rüves-nyüves kocsis rész pedig nagyobb, hosszabb és vágatlan...
Szeretem a retrót és az abban a szellemben készült programokat, de néha azért jó, ha találnak egy arany középutat a fejlesztők. Negatívumai ellenére vonzott a szemétkedés a Jay and Silent Bob: Mall Brawlban, továbbá ketten jó érzés volt szendvicsbe pofozni a nyomorultakat, de bármennyire is vagyok Jay és Néma Bob rajongó, nem biztos, hogy teljes áron magamhoz szólítottam volna a játékot. Továbbra is inkább a készülő Chronic Blunt Punchot várom, amellyel már most jobban tudok azonosulni, mint ezzel a túl jól sikerült NES-pótlékkal. Jay szavaival élve: ha sajnálod kiadni a game árát, akkor húzzál elfelé! Vagy Néma Bob szavaival élve...