Mivel a kalandjátékokat a legtöbb esetben egyszer lehet maximális élvezettel végigjátszani, ezért ha valami különlegeset szeretnének adni a fejlesztők, akkor csavarniuk kell az egészen valamit. Vagy nagyon hosszú játékot kell készíteniük, hogy igazán megérje a játékosoknak a beruházást. Az Overboard! márpedig nagyon rövid, mármint ami az alaptörténetet illeti. Azonban ezt a pár órát (valós időben 20 percet) nagyon sokszor kell végigjátszanunk ahhoz, hogy elérjük céljainkat, és mélységében átjárjuk a történetet.
Úgy indul az egész, hogy egy holdvilágos romantikus estén behajítjuk a férjünket egy óceánjáró sétafedélzetéről a mélybe. Majd másnap kopog az inas, hogy már délelőtt van, lekéstük a reggelit. Innentől mi irányítjuk Veronicát, a főhősnőt (vagy főgonoszt – nézőpont kérdése, hiszen mi vagyunk a gyilkosok). És ellentétben a klasszikus Poirot kalandjátékokkal, ahol a mi feladatunk kideríteni, hogy ki volt a gyilkos, itt most el kell terelnünk a gyanút magunkról.
Persze nem csak ennyi a játék. Bár már ez sem olyan egyszerű, hogy elsőre sikerülne. De ha sikerül elkerülnünk a börtönt, akkor más feladatokat is kapunk: például hogy szerezzünk pénzt is életünk hátralévő részére, mint özvegy. A lényeg, hogy valamilyen végkifejlettel elég hamar letudjuk a történetet, és ekkor kezdődik minden elölről: holdvilág, sétafedélzet, zuhanás és a reggel kopogó inas. Azonban valamit tanultunk az előző végigjátszásból, és ezt kihasználva alakíthatjuk a történetet. Még segítséget is kapunk néha azzal, hogy lesz egy „teendők” listánk, amit érdemes kipipálni, mert ezzel újabb felhasználható tudást kapunk.
Olyan az egész, mint az Idétlen időkig (Groundhog Day) című film: a játékidőt kitöltő pár órát mindig le kell játszanunk, de hiába szerzünk meg valamit egy végigjátszás során, az nem lesz meg nekünk a következőben – csak a tudás. És ezzel a szép lassan összegyűjtött tudással kell optimalizálnunk, hogy mit csináljunk ahhoz, hogy a legjobb eredményt elérhessük. Például ha elcsábítunk valakit azért, hogy segítsen, ő nem fog minket ismerni a következő végigjátszáskor, és nem fog segíteni.
Ha ennyit tudnék az Overboard!-ról, azt hinném, hogy egy pár óra alatt kipörgethető minijátékról van szó, de nem az. Három óra után például még a szereplők felének sem ismerem a titkos múltját, és még csak azt tudtam, hogyan kerülhető el a börtön, de a vagyont addig még nem sikerült megszereznem. És az achivementek listájából is látható, hogy még ha sikerül is minden, akkor is lehet még optimalizálni lépéseinken. Arra például nem sikerült magamtól rájönnöm, hogy a „Money, man and murderer in 2 hours or less” achit hogyan lehetne teljesíteni. A 2 óra a játékon belüli időben ugyanis kb. két lépést jelent... De ezek szerint van olyan tudás, amellyel így is megoldható.
Eléggé zavart a játékban, hogy azért eléggé kötött a pálya. Az egyik feladatom az, hogy kenjem rá a gyilkosságot valakire. Ismerem a célszemélyt, ismerem a titkait, simán van nálam bizonyíték ellene, de a játék szerint nem ez a megoldás, mert amikor a végső szembesítés van, akkor nincs olyan opció, hogy a bizonyítékaimat előadhassam. Egyszerűen azért, mert a játék készítői szerint „nem így kell”. És ennél lehetne rugalmasabb is a játék. Mert így inkább olyan, mint a sakk: pontosan kell követni bizonyos lépéssort ahhoz, hogy a kívánt végkifejletet elérhessük. De a lehetséges döntések nem fekete-fehérek. Általában 2-3 opció majdnem ugyanazt jelenti, csak leheletnyi különbség van. De mégis, ha a rossz utat választjuk, akkor nem érhetjük el a célunk. Pedig józan paraszti ésszel a másik jelentés is vezethetne oda. De mégsem.
Értem persze, hogy az Overboard!-nak pont ez a lényege, hogy nem csak úgy érzésre, hanem nagyon pontosan betartott lépéssorozattal lehessen elérni egyre jobb eredményt. Csak ebben a formában ez nem annyira az én szájízemnek való kalandjáték. Ettől függetlenül a hangulat és a kivitelezés olyan jóra sikerült, hogy folyamatosan hajtott engem az újrajátszásra: megismerni még több részletet, és esetleg jó végkifejlettel befejezni. Tudom, hogy ha elolvasnám a megfelelő guide-ot a Steamen, akkor egész pontosan meglenne, hogy mit hogyan kell csinálni. Csak akkor meg nem lenne értelme a játéknak.
