Két év manapság már nem számít hosszú időnek, ha AAA kategóriájú játékról van szó – márpedig mindössze ennyi telt el a legutóbbi angol kalandunk – azaz a Forza Horizon 4 óta. Ezúttal Mexikóba vitt el minket a Playground Games, de hogy milyen eredménnyel...?

Fanyarnak tűnik a bevezetőm? Pedig alapvetően nincs okom a panaszra. A mexikói helyszín változatos, nem is kicsi (az eddigi legnagyobb – bár a The Crew 2 bármikor kitörölheti vele az orrát), és az időjárási viszonyok ezúttal lokálisak: tehát ha a táj egyik részén esik az eső vagy épp homokvihar tombol, akkor az messziről is látszik (főleg egy magaslatról szemlélve). A grafika továbbra is csodás, ezúttal megfelelő gépen akár sugárkövetéssel – de csak ForzaVista módban, amikor csak a mi autónkat bámuljuk. Kár érte, mert a Digital Foundry szerint simán működhetne a teljes játékban, és nem is vészes sebességvesztés árán – bár picit lehangoló, hogy megvannak a maga limitációi, de ezek szerencsére nem feltűnőek. A motorhangok is jobbak lettek, hála az átdolgozott audiórendszernek.

Ami pedig a játékmenetet illeti: most már saját eseményeket is készíthetünk az EventLab segítségével. Az irányításba is belenyúltak az angol srácok: ugyan megmaradt az árkád-simcade vonalon, de autószerűbben viselkednek a járgányaink, és nagy sebességnél jobban az uralmunk alatt tarthatjuk az elszabaduló lóerőket. A szimulátoros beállítás persze hangzatos túlzás – hogy ne menjek messzire, elővettem a Forza Motorsport 7-et, és csapattam vele egy-két kört: ott többek között nehezebbeknek bizonyultak a verdák, valamint a tapadás is végre teret nyert. Nem kell ezt túlgondolni, a Forza Horizon sorozat mindig is a könnyedségről, és nem a vérkomoly munkáról szólt... Pont emiatt bár remekül lehet kormánnyal is játszani, a gamepades irányítás is kiválóan teljesít.

Ha minden ennyire szép és csodás, mégis miért a már emlegetett fanyar hangnem? Én nagyra értékelem ezeket a finomhangolásokat, csak valahogy a játék lelke kezd elveszi ebben a kavalkádban. Mire gondolok? Folyamatosan bombáznak minket mindenféle tennivalóval, jutalmakkal, egyszerűen nincs nyugta az embernek – pedig a helyszín megérdemelné, hogy csak úgy autókázva felfedezzük. A rengeteg jutalom meg valahogy súlytalanná teszi magának a játéknak a lényegét: hogy bővítsük a gyűjteményünket. Emellett én nem érzem, hogy lényegi előrelépés történt volna a 4-hez képest – aki azt rongyosra játszotta, itt nem sok újdonságot fog találni.

A fentiek persze messze nem azt jelentik, hogy rossz játék lenne a Forza Horizon 5, sőt! Ez is egy isteni időrabló tud lenni minden autóbolond számára – csupán érződik, hogy a kreativitás kezd ellaposodni. Az új játékosokat biztos lenyűgözi ez a rész is, a veteránokban pedig érzésem szerint a fentiek fogalmazódnak be. Akárhogy is legyen, én megyek vissza Mexikóba!
Szolgálati közlemény így a végére: a laptopteszteknél az új rész váltja a régit, mert ahogy nézem, jobban megdolgoztatja az alá pakolt vasat.