Világéletemben PC-n játszottam, csak az utóbbi időben lopakodott be az életembe egy Wii U (annyira nem kedveltük meg egymást) és egy Switch (vele viszont nagyon jó barátok lettünk), így a konzolexkluzív sorozatokat legfeljebb fél szemmel figyeltem – és kicsit-picit azért irigykedtem a két legendára, a Gran Turismóra és a Forza Motorsportra, hogy ragaszkodnak a saját kis platformjukhoz. Aztán a Windows 10 és az Xbox One kapcsán a Microsoft változtatott a politikáján, így most már a PC-s tábor is élvezheti a Forza sorozat által nyújtott örömöket. Így a Motorsport 6. része még csak egy sajátos, ámde tartalomban meglepően gazdag techdemója után a 7. részt már teljes mértékben üdvözölhettük, akárcsak a Forza Horizon spinoff 3. és most már a 4. részét is. Ennek apropóján pedig először a karrierem során én írhtatok ennek a patinás játéknak a legújabb részéről.
Ahogy azt a rajongók már biztosan tudják, a Forza Horizon a Motorsport mellékágának indult, ahol a versenypályákról kiszabadulhattunk a szabadba. Az első részben Colorado, a másodikban a francia-olasz Riviéra, a harmadikban pedig Ausztrália útjain (és terepein) száguldozhattunk. A negyedik részben kvázi hazatér a játék, hiszen a fejlesztő Playground Games az Egyesült Királyságban székel (nem úgy ;) ). Itt van nekünk tehát Edinburgh és környéke (igen, a kastély is, amit ráadásul meg is vehetünk – a Ferrari gyűjteményünk jól fog mutatni a bálteremben), némiképp átalakítva és a játékhoz igazítva.
Mi nem változott? Mivel újonc vagyok a szériában (oké, bevallom, nem egészen – kicsit csapattam a Windows 10-es 6-tal), így tulajdonképpen én is csak gregmerch iménti telefonkonzultációja óta vagyok okos: adva van egy rahedli autó most is (ezúttal 450 fölött indul a számláló az ilyen-olyan kiegészítők előtt), ezeket kedvünkre tuningolhatjuk és pingálhatjuk; adva van a Horizon Festival; adva van jó pár rádióállomás (a brit akcentus simogatja a fülemet, a zenei felhozatal kevésbé – de van klasszikus zenei állomás is); és persze versenyek, feladatok dögivel. Mivel a Top Gear és a The Grand Tour hazája is Nagy-Britannia, volt kitől ihletet meríteni, így olyan extrém bemutatókat kell tartanunk, mint például egy benga nagy légpárnás legyőzése vagy a híres Flying Scotsman előtt beérni az állomásra. Ez utóbbinál kiszúrtam egy apró bakit: a vonat nem látszik az autónk visszapillantó tükrében... Sebaj, amúgy ez is változatlan: az elképesztő grafika, nyakon öntve a remek hangokkal és a kiváló irányítással.
Mi változott? Talán a legjelentősebb változás az, hogy immáron egy folyamatos online világban száguldozhatunk 71 másik autóbolonddal együtt. A gépi forgalom ennek megfeleően minimális (van azért mutatóba), hiszen az életet a többi játékos biztosítja, és persze bandázhatunk is együtt, ha épp kedvünk tartja. Ezen kívül bejöttek az évszakok: minden (valós, nem játékbeli) csütörtökön van évszakváltás, az ennek megfelelő időjárással és hatásaival a vezetésre: a tó télen befagy, és így a kis szigetekre is ellátogathatunk (érdemes, mert legalább egy csűrlelet ott van). Ezen felül nemsokára érkezik egy patch keretén belül a versenytervező, azaz saját útvonalakat is kreálhatunk. Illetve hát adott a még több, még jobb általános megfogalmazás, ami egy dologra nem feltétlen igaz, és ez a játéktér mérete – ez maradt körülbelül akkora, mint a harmadik részé.
Vannak netszerte viták arról mennyire árkád vagy szimulátor a Forza – nem vagyok benne teljesen biztos, hogy a két szélsőség megfelelő helyen keresi az igazságot, mint ahogyan nem csak fekete és fehér létezik. Messze nem árkád versenyjátékról van szó, még bekapcsolt segítségekkel is az alapvető fizikai törvények működnek (csúszós úton nincs tapadás, tömege és lendülete van az autóknak és így tovább), viszont gamepaddel is remekül vezethető minden verda, illetve a kezdők is némi ügyességgel és kitartással boldogulni fognak vele. A szimulátor klasszikus értelmezésében viszont ez a játék nem szim, mert nagyon sok paramétert nem, vagy csak egyszerűsítve számol (nincs például gumikopás). Valahol a kettő között lebeg a Forza Horizon 4, de inkább tendál a szimulátor felé, főleg, ha kormánnyal és kikapcsolt segítséggel toljuk. A Grid sorozatnál picit komolyabb, de a Project Cars 2-ig nem ér fel. Nincs is ezzel önmagában semmi baj: ha nem erre koncentrálunk, hogy mit nem csinál a cucc, akkor a vezetési élmény maga feledtet velünk mindent – csak mi vagyunk, a sofőr és a gép, meg az út, ami elsuhan alattunk-mellettünk.
A sok dicséret mellett essék szó persze pár zavaró apróságról is – nem kell félni, kevés lesz. Talán a legzavaróbb probléma PC fronton a játékkal az online kapcsolódási anomáliák. Olvastam valahol, hogy a Telekom hálózatáról egyáltalán nem lehetett csatlakozni a játékhoz, nekem Digin is akadtak problémáim, de némi erőltetés, esetlegesen router újraindítás megoldotta. Mindenesetre bosszantó, és nem csak Magyarországon van ezzel gond, ahogy olvasom. Ékes anyanyelvünkön szól hozzánk a Forza Horizon 4, a fordítás viszont sikít még egy lektorálásért, mert vannak benne furcsaságok: nem értem például, hogy a helyezést hogy lehetett állásnak fordítani. Szerencsére nincs sok ilyen, és sietek leszögezni: alapvetően örülök, hogy tud magyarul a játék. Mindemellett a pálya mérete nem nyerte el a tetszésem: nagyjából 10 perc alatt el lehet jutni egyik végéből a másikba. Nem kicsi ez sem, de egy Test Drive Unlimited 1-2, egy American Truck Simulator, egy The Crew 1-2 után már szűknek érződik egy ekkora darabka Skócia.
Összegezzünk! A jelek szerint egy igencsak impozáns és élvezetes játékkal gazdagodtunk, ami oly kevés hibát tartalmaz, hogy vétek lenne kihagynia egyetlen autószerető játékosnak. Még engem, a Forza-szüzet is képes volt teljesen rabul ejteni – szívem szerint játszanék most is vele, de hát cikket is kell írnom róla... A bőséges autóválaszték, a játéktér rengeteg tenni- és felfedeznivalója, a nagybetűs Vezetési Élmény mind-mind arra vár, hogy kicsi és nagy, hétvégi kalapos úrvezető és tuningb...olond streetracer nekikezdjen, belepattanjon egy neki tetsző járgányba, és társaival fedezze fel az Egyesült Királyság eme többé-kevésbé fiktív szeletét.
