Tablet? Notebook? Mindkettő! Röviden így foglalhatnánk össze a nemrég tesztre érkezett ASUS VivoBook Slate 13-at, amely egy érdekes öszvér megoldás lett. Alapnak ugyanis egy Windows 11-et futtató tabletet kapunk, amely azonban az alapcsomag kiegészítői segítségével hagyományos(hoz közeli) noteszgéppé változtatható. Lelövöm előre: a teljesítmény az, amivel kapcsolatban kompromisszumra kényszerülünk.
A kb. 800 grammos, 13,3 hüvelykes kijelzőjű tabletre mágnesesen rögzíthetünk egy műanyag lapot, amely egy zsanér segítségével kihajlítható, így kapunk támaszt, amelynek segítségével szinte tetszőleges szögben az asztalra állíthatjuk a kütyüt. Igaz, ez az extra plusz 200 grammot jelent. A csomagban még egy billentyűzetet is kapunk, amely mágnesesen cuppan fel a speciális csatlakozásnál. Így kb. teljes értékű laptopunk van, igaz, a mérleg mutatója ezzel együtt már 1,4 kg-nál járt (kíváncsiságból összehasonlítottam, a munkára használt VivoBook S14-ünk 1,65 kg-os masina). Viszont használhatóságban nem teljesen veszi fel a versenyt a hagyományos notebookokkal, mivel a billentyűzet nem fix zsanérral csatlakozik, így ha például ölbe vesszük a gépet, elég nehéz rendesen elhelyezkedni vele. A klaviatúra ráadásul nem elég merev, így ha a lábunkon fekvő billentyűzetre nehézkedünk rá csuklónkkal, a touchpad gombnyomásnak érzékelheti ezt. Amúgy ezt leszámítva gépelni egész jól lehet rajta.
A kiegészítők sora pedig nem zárult még le: egy ASUS Pen 2.0 is a pakk része, amely 4096 különböző nyomáserősséget érzékel, és USB-C csatlakozóval tölthető. A tabletre nem rögzíthető, viszont a szintén a csomagban található táskában kialakítottak számára egy tartót. Rajzolásra, jegyzetelésre viszont jól használható – feltéve, ha olyan programot választunk, amely nem eszi meg a CPU-t.
Hardvert tekintve ugyanis kicsit vegyes a kép, amiről leginkább az 1,1 GHz-es Pentium Silver N6000 processzor tehet. Ez ugyanis nincs a topon, még alapfunkciók (pl. böngészés a neten) során is találkoztam megakadással. A proci mellé amúgy 8 GB RAM került, háttértárnak pedig egy 256 GB-os M.2 NVMe SSD található a tabletben. Csatlakozókból nem vagyunk túlzottan eleresztve: kapunk két Type-C USB-portot (ezen keresztül tudjuk tölteni is), egy 3,5-es jack csatlakozót, valamint egy microSD kártyaolvasót – és ezt a listát a billentyűzet se bővíti semmivel. A gépre operációs rendszernek Windows 11 Home van telepítve.
A VivoBook Slate 13 fő attrakciója azonban nem más, mint a kijelző, ugyanis egy OLED-panelt szereltek bele az ASUS mérnökei. És nagyon is jól tették, mert a Full HD képernyőn igazán csodásan mutat minden. Szép színek, rendes mély feketék – egyszerűen jó bármit is nézni rajta. Dolby Atmos hangzást azonban hiába ígérnek, a beépített hangszóróktól túl sokat ne várjunk el, néha szinte dobozhang volt, ami kijött a tabletből.
Bár egyértelműen nem gamer termékről van szó, azért kipróbáltam pár játékot is a VivoBook Slate 13 tesztelése során. A tapasztalat itt is vegyes, bár csodát természetesen nem vártam. Főleg a többéves, kisebb erőforrásigényű játékok azok, amelyeket sikerült futtatni, de ezekből se minden. A Bang Bang Racing és az Untitled Goose Game például ment, de az első Syberia és a nemrég megjelent – de mobilról áthozott játékként elméletileg nem túl vészes rendszerigényűnek tippelt – Grand Mountain Adventure nem futott, az indulás után csúnyán szétesett a kép ezeknél. Játszható volt viszont a szintén nem túl régi Circuit Superstars, igaz, ennél érezhető volt az alacsony fps-érték. Ezen tapasztalatok után azokat a teszteket inkább meg se próbáltam lefuttatni, amiket Sityi szokott használni laptoptesztjei során.
De normál felhasználói programok esetében se volt egy villám a masina: például a Corel PaintShop Pro indítása igen lassú volt, a stylusszal rajzolásnál pedig volt, hogy másodpercekkel később jelent csak meg egy-egy vonal, ami azért eléggé használhatatlanná tette ezt a funkciót.
Mobileszközöknél (így a telefon mellett a tabletnél is) arra szoktam számítani, hogy a bekapcsológomb megnyomása után szinte rögtön használhatom is az eszközt, itt viszont ez nem így van: mivel a Windows elmegy hibernálásba, 5-10 másodperc minimum kellett, hogy újra használható legyen a rendszer. (Azt nem mertem kipróbálni, hogy kikapcsolom a hibernálást, nem hiszem, hogy az üzemidőre ez jó hatással lett volna.) Szintén nehézkesebb volt például androidos tabletekhez képest, hogy egy-egy inputmezőbe kattintva nem jelent meg automatikusan a virtuális billentyűzet, hanem csak amikor a taskbar megfelelő gombjára böktem. Talán egyedül a bejelentkezésnél kért pin-kód volt az, ahol magától feldobta a számbillentyűket a kütyü, máshol nem volt ilyen kényelem.
Elég vegyes tapasztalataim születtek tehát az ASUS VivoBook Slate 13 tesztelése során. Tabletnek kicsit nagynak és nehéznek éreztem (oké, a 13 hüvelykes kijelző miatt nem nagyon lehetett volna könnyebb, de praktikusabbnak gondolom fél kiló körüli, 10-11 hüvelykes táblagépeket), notebooknak nem minden esetben kényelmesen kezelhetőnek, és a teljesítmény sincs a topon. 245 ezer forint környéki árával azonban ennek ellenére versenyképes lehet, ha valakinél más szempontok fontosak egy hordozható eszköz kiválasztása során, és a csomagban lévő kiegészítőkre amúgy is szüksége lenne egy tablethez.
