1986. április 26-án a csernobili atomerőmű-balesettel örökre megváltozott a világ. Számtalan film és könyv (valamint egy remek HBO-s sorozat) dolgozta már fel a témát, mi, játékosok pedig 2007-ben látogathattunk el először a fertőzött, különféle anomáliáktól és rémségektől – meg persze más fosztogatóktól – hemzsegő Zónába a S.T.A.L.K.E.R.: Shadow of Chernobylben. (De ugyanabban az évben a Call of Duty 4: Modern Warfare-ben is volt egy pripjatyi pálya.) A S.T.A.L.K.E.R.-t mindenki imádta, és méltán írta be magát az FPS-ek történelmébe. Sokáig (nagyon sokáig) vártunk a második részre, az ukrajnai háború miatt pedig egyelőre még mindig kétséges, hogy idén év végén befuthat-e a folytatás.
Azonban akadt egy alkotás nem is olyan rég, amely valamennyire ki tudta tölteni a szívünkben keletkezett űrt a poszt-apokaliptikus portyázások iránt: ez volt a Chernobylite. A szoftver egyfajta keveréke lett a S.T.A.L.K.E.R.-nek, a Metro-sorozatnak, valamint a 2010-es évek végére egészen megszaporodó lootolós, craftolós túlélőjátékoknak (mint például a This War of Mine), miközben egy nagyszerű sci-fi horror atmoszférával megáldott gyöngyszem kerekedett belőle. Mivel a stuffról már írtunk korábban (nem is egyszer), ezért cikkemben inkább az újgenerációs frissítésekre térnék ki, illetve a tartalmi bővítésekre (az életkoromból kifolyólag pedig nem igazán tudnám elalibizni olvasmányosan a kritikát, hogy engem hogyan érintett a katasztrófa 1 évesen).
Chernobylite teszt – Egy titokzatos anyag és anya nyomában
A csernobili túlélőjáték ma két és fél év után elhagyta korai változatát.
Az első lényeges pont a ray-tracing bevezetése, ami az amúgy is lenyűgöző látványvilágot varázsolja szebbé. Választható alternatívaként dinamikus 4K felbontásban fix 30 fps mellett vagy Full HD-ben folyékony 60 fps-sel élvezhetjük a kalandot PlayStation 5-ön és Xbox Series X-en. Az előző generációs változat külön költség nélkül frissíthető az újabb konzolokhoz, az ingyenes Season One frissítés pedig a PC-s verziót is kibővíti.
Bekerült egy új fegyver is a repertoárba (a Silent Assassin íjpuska), illetve egy eddig nem látott küldetést is felvehetünk, amely tovább mélyíti tragikus szerelmeseink történetét. Egy érdekes, fizetős kozmetikai cucchoz is hozzájutunk, ha a fejlesztőket támogatjuk: a Blue Flames pakk segítségével kék fényt varázsolhatunk bázisunk köré – jól illik ez a depis sztorihoz.
Az elkövetkező frissítésekben új bejárható területet, sztori- és mellékküldetéséket, valamint további játékmódokat is ígérnek, tehát a támogatás nem áll le, legalábbis idén megnyomják a Chernobylite szekerét mind az ingyenes, mind a fizetős kiegészítők terén. PlayStation 5-ön (ezen a platformon teszteltem jómagam is) tevékenységkártyák is kerültek bele – tudjátok, amikor a PS menüjében látható, mennyi van vissza egy-egy sztorifejezetből stb. A DualSense finomhangolás talán túl finom lett, ebből vajmi keveset érzékeltem.
Ennyiben ki is merül a next-gen patch, de ha hasonlóan hozzám kimaradt volna életetekből az előző generációs körben a Chernobylite, akkor kellemes 20 órára simán el lehet veszni a sugárfertőzött környezetben.
