Ha valamilyen egyedi, kreatív szimulátort keresnél, ami tényleg bír valamiféle tanító szándékkal, és nemcsak az idő égetése cél, akkor tökéletes helyen jársz. Jelen teszt alanya, a Dinosaur Fossil Hunter valami egészen bámulatos részletességgel mutatja be, hogy miből áll össze egy paleontológus mindennapja. A sokrétűség talán pont az egyik hibája is, ugyanis sok olyan elem is megtalálható a játékban, amelyek érzésem szerint nincsenek teljesen átgondolva. Nézzük tehát, mi mindenre lesz lehetőségünk dinómaradványok után kutatva.
Mielőtt nagyon előrerohannánk, kezdjük ott, ahol a sztori is felveszi a fonalat. Karakterünk gyerekkori élményein kell végigmennünk, ahogy egyre jobban megismerkedik a dinoszauruszokkal. Először csak egy rajz, majd később egy makett formájában. A valós kutatások akkor kezdődnek, amikor 20 évesen egy újsághirdetésben a fiatal kutató megtalálja élete lehetőségét. Kimondottan ötletesnek találom ezt a könnyed kis bevezető prológust, amelynek segítségével könnyen kiismerhetjük, hogy mi lesz a játék lényege, és milyen munkákat kell majd elvégeznünk.
A problémák azonban sajnos már az első néhány misszió alkalmával megjelennek, ami összességében nem vet túl jó fényt a csontvadászatra. Az első ilyen gondot a kocsi irányítása okozza, amellyel a bázis és az ásatási terep között tudunk mozogni. A borzalmas kezelhetőség egy ilyen stílusú játéknál még megbocsátható, viszont az már igencsak dühítő, hogy nem egyszer kellett kilépnem a menübe, hogy betöltsek egy korábbi mentést, mert teljesen elakadt a terepjáró, amely mégse képes járni a terepet. A kocsi sajnos vagy nem sajnos, a kényelmünk mellett a dinómaradványok szállításában is fontos, így inkább válasszátok a biztonságos útvonalat, különben sokszor fogtok bosszankodni.
Őszintén megvallva, kétes érzéseim vannak, mivel önmagában a koncepció élvezetes. A gond inkább akkor kezdődik, amikor több óra elteltével is ugyanazt a monoton csontkeresgélést kell csinálni. Az első küldetésünk alkalmával minden új és jó. Ekkor a játék lépésről lépésre bemutatja, melyik eszközt hogyan és mikor kell alkalmazni. A maradványok megtisztítása és restaurálása után pedig összerakhatjuk a kiállítást a múzeumban. Módfelett szórakoztató és tanulságos, de csak elsőre. Második alakommal már rutinszerű, harmadszorra meg némi unalom is felütheti a fejét. Dinórajongók számára persze egy kicsit tovább is eltarthat ez a folyamat, de a vége sajnos unalom lesz, mivel mindig ugyanazt kell csinálni, csak éppen az ásatás helyszíne vagy maga a dinoszaurusz fajtája változik.
Grafikai szempontból egyébként teljesen le lettem nyűgözve. Nagyon jól néznek ki a csontvázak, a növényzet, de igazából úgy összességében minden. Szimulátortól nem szoktam elvárni ilyen látványt, úgyhogy ez igazán meglepett. Természetesen ennek hátulütője is van. Ez nem az a szint, amit egy 1050Ti névre hallgató öreg harcos elbír viselni, ide egy kicsit több kakaó fog kelleni. Irányítása kontrolleren kicsit döcögős és nehézkes, a klasszikus egér–billentyű kombó érezhetően finomhangoltabban működik. A játék egyelőre csak PC-n érhető el, viszont annyi pozitívumot mindenképpen szeretnék megjegyezni, hogy minden héten jön ki kisebb-nagyobb javítás, így vélhetően folyamatosan javulni fog az élmény is.
Összességében nem egy kifejezetten drága szimulátor a Dinosaur Fossil Hunter, de csak akkor vágj bele, ha nem zavar a monotonitás. Előfordul néhány unalmasabb küldetés, ezért a hosszútávú szórakozás érdekében nem árt, ha van benned egy kis érdeklődés a témával kapcsolatban. Viszont ha ez megvan, akkor nagy baj nem lehet. Sikerekben gazdag ásatást kívánok!
