A 2018 végén szinte semmiből debütált Project Warlock tökéletes példája volt annak, hogy hogyan működhet jól egy, a kilencvenes évek hangulatát és stílusát felidézni próbáló lövöldözős játék. A játékmenet és a pályadesign komplexitását durván a Wolfenstein 3D/Doom szintjére korlátozó játék főhőse az időutazó Warlock volt, aki összesen négy különböző idősíkon, majd a pokol bugyraiban irtotta ki a gonosz minden szolgálóját, végül farkasszemet nézve magával a Pokol Urával is. A játékmenet egyszerűsége ellenére brutálisan adrenalindús és szórakoztató volt, az időzítés, a labirintusszerű pályákon elrejtett rengeteg titok, a karakter- és fegyverfejlesztési opciók, a veterán FPS-rajongókat célzó easter eggek pedig elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy instant klasszikus, a műfaj egyik meghatározó címe legyen.
Az viszont már kérdéses volt számomra, hogy vajon ezt a státuszt sikerül-e megőrizni a folytatásokkal is, a retro/boomer shooter műfaja ugyanis – ahogy azt legalább egy mondat erejéig elejtem minden hasonló típusú játékot bemutató cikkemben – brutálisan telítetté vált az évek során. A körülmények szerencsére valamennyire a projekt mellett szólnak: míg az első Warlockot egy 2016-os, 90 euróra kiírt Kickstartert követően sokáig az akkor még tizenéves Jakub Cisło egyedül fejlesztette, és csak később vonta be társait, a második rész már lényegesen több idő és tapasztalat birtokában készült. Ráadásul, hogy a trilógiának tervezett széria „haladjon a korral”, a felidézett FPS-korszakot is léptették eggyel, így a Doom és a Wolfenstein 3D helyett a mintát ezúttal már az első Quake címek és a korai konzolos FPS-ek jelentették, lényeges játékmenetbeli változásokat vonva magukkal.
A történet szerint az első rész főhősének tanítványait irányíthatjuk, akik nem sokkal azután, hogy mesterük elindult korokon átívelő szörnyvadászatára, a nyomába szegődnek. A jelenlegi early access változatban csak egyiküket, Palmert irányíthatjuk – vele is csak a játék első fejezetét próbálhatjuk ki –, a teljes játékban azonban a jelenlegi állás szerint legalább két társa csatlakozik majd hozzá, akik eltérő mágikus képességekkel és erősségekkel vághatnak bele a szörnyirtásba.
Míg az eredeti Project Warlock kisebb, labirintusszerű pályák sorozatával operált, addig a folytatás a kevesebb, de több elvét vette alapul. Az early accessben jelenleg elérhető pályák igen méretesek, végigjátszásuk gyakran akár 20-30 percet is igénybe vehet, amibe még nem számít bele a számos rejtett titok felfedezése és az alternatív, kerülő útvonalak felfedése, megnyitása.
A pályák közötti hubnak búcsút inthetünk: a varázslatok minden karakter számára specifikusak, amelyeket a mordályokhoz hasonlóan a játék megadott pontjain nyithatunk meg. A különböző mágikus képességek pedig ezúttal különböző típusú manát is használnak, amelyekből jellemzően a képességek használatát követően igen tisztes mennyiséggel dobálnak a leölt ellenfelek. A fegyverek átalakítását különböző alternatív formákra és kibővítésüket speciális tüzelési módszerekkel ezúttal szintén a pályákon végezhetjük, az utunkba kerülő, esetleg titkos helyekre rejtett állomásokon.
A változtatások ellenére a játékmenet szellemisége nem változott: tisztes mennyiségű, változó méretű és erejű szörny állja utunkat (színes kulcsokkal lezárt ajtók mellett), akiket a rendelkezésünkre álló eszközök birtokában apríthatunk véres péppé. A cel shaded jegyekkel ellátott korai 3D-s prezentáció kifejezetten jól áll a Project Warlocknak: első pillantásra talán nehéz is lenne megmondani, hogy folytatásról van szó, viszont az ismerős motívumok, elemek, a játékmenet ha nem is túl szorosan, de a történeten túl is összekötik a két részt.
Külön említést érdemel az első részből ismerős easter eggek visszatérése. Az első Warlock egyik emlékezetes visszatérő poénja volt, hogy a pályák eldugott zugaiban ráakadhattunk régi ikonikus FPS-szériák csúnya véget ért főhőseire, mint Serious Sam, Duke Nukem, Doomguy, Caleb vagy épp Ranger. A folytatásban mindössze annyi a különbség, hogy a modern boomer shooterek karaktereire akadhatunk így rá, mint Duskguy, vagy a Prodeus főhőse.
A tesztelés során néhány, a korai változatból fakadó bug mellett mindössze a játék nehézségi szintje, illetve a nehézségi szint módszere szerepelt gyengébben. A játék jelenleg mindössze két fokozatot kínál, amelyek közül a szellemes kódnevek mögött az egyik a Normal, a másik a Hard. Bár ez utóbbi sem kifejezetten nehéz, mégis okozott bár kellemetlen meglepetést egy egyszerű mechanikának hála. A Project Warlock II ugyanis kissé pofátlanul gyakran folyamodik ahhoz az olcsó trükkhöz, hogy valahányszor belépünk egy új terembe, felvettünk valamilyen új mordályt, vagy kulcsot, hirtelen elénk teleportál egy tucatnyi szörnyet, majd a hátunkba még vagy fél tucatnyit. A garantált túlélés kulcsa gyakran az volt, hogy már egyes termek kinyitása, vagy tárgyak felvétele előtt elkezdtem feltérképezni a terepet, hogyan tudnám az ellenféltengert minél gyorsabban egy kezelhetőbb, tágasabb arénába terelni. A megoldás pedig összességében olcsónak érződött ahhoz képest, hogy az eredeti rész mekkora hangsúlyt fektetett a szörnyek elhelyezésére, adagolására.
A Project Warlock II a tapasztaltak alapján kifejezetten város cím lesz. Bár elég sok a változás az eredetihez képest, és bizonyos elemeire még ráfér a fejlődés, a Buckshot Software nagyon jó esélyekkel indul, hogy még a jelenlegi dömpingből is kitűnjön alkotásuk – de sok fog múlni a későbbi fejezeteken és karaktereken.
