Az Outriders minden hibája ellenére egyike volt a jobb live service címeknek, amelyekkel az utóbbi évek során játszhattam, mellesleg a Square Enix legjobb ilyen jellegű próbálkozása is a nem túl fényes felhozatalból (Marvel’s Avengers, Babylon’s Fall). Mégis, a megjelenése óta épp csak csurrant-cseppent valamennyi új tartalom, lényegesen ritkább és soványabb mennyiségben, mint ahogy az a nagy konkurenseknél szokás.
Tavaly év végén érkezett New Horizons címen egy ingyenes frissítés, amely alapos áthangolások mellett többek között eltörölte az endgame tartalmat alkotó expedíciók sokak számára frusztráló és indokolatlan időlimitjét, illetve négy új expedícióval is bővítették a játékot. Majd egy nagy bejelentést követően június végén megérkezett végre a Worldslayer című nagy, fizetős kiegészítés is – amelynek végigjátszását követően még mindig ki tudom jelenteni: ha az alkotók valóban hosszú távra terveznek, ennél azért több kell majd egy kicsivel.
Igen, jól olvastátok fent – végigjátszás után. Nem azért, mert a megjelenése óta a szabad estéimet kizárólag a Worldslayer töltötte ki, hanem mert a beharangozott nagy és epikus kiegészítő új története lényegében három-négy óra alatt végigjátszható. Ezután már csak a roguelite elemekből felépített új endgame és az új loot várja a játékosokat.
De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük az elején! Az Outriders: Worldslayer az alapjáték expedíciói után játszódik, bár indításához elegendő csupán a podok lehívásával záruló fő küldetéslánc végigjátszása, a kiegészítő pedig lehetőséget kínál egy új, alapból 30-as szintű outrider készítésére is, amely rögtön készen is áll az új küldetéslánc kezdésére. A történet szerint hiába sikerült lehívni a bolygó körül rekedt, értékes erőforrásokkal teli podokat, az Anomália tovább nehezíti az életet az emberi kolóniák számára. Egyrészt immár iszonyatos jéghivarok formájában csap le váratlanul Enoch különböző pontjain, másrészt, ahogy arról hőseink a játék kezdetén megbizonyosodhatnak, exponenciálisan növekszik is, aminek hála hamarosan egyáltalán nem marad élhető régió a felszínen. A cél ezúttal egy rejtélyes, legendás szentély, majd a helyi őslakosok egykori fővárosának, az Anomália forrásának felkutatása, hogy az így megszerzett tudás birtokában az emberiség még kaphasson egy utolsó esélyt a túlélésre.
A Worldslayer legfontosabb újításai közé tartoznak az apocalypse tierek, amelyek a korábbi world tiereket váltják fel, és mind az expedíciók, mind az új tartalmak alatt átveszik a nehézségi szint és az ezért járó loot hangolásának szerepét. Míg a world tierek mellett az ellenfelek szintje folyamatosan skálázódott, az apocalypse tierek statikus értékeket használnak, ezáltal elvben még jobb testreszabhatósági lehetőséget kínálnak a játékosok számára. Ezzel együtt érkeztek meg a ritka apocalypse gearek is, amelyek immár három modolható slottal rendelkeznek, és természetesen újabb felszerelések, fegyvertípusok is kerültek a csomagba.
A fejlődési rendszer is kapott némi finomhangolást a játékosok motiválása érdekében: bár a csúcs papíron továbbra is a 30-as szint, 20 elosztható skillponttal, a Worldslayer elérhetővé teszi a Pax és az Ascension skillfákat is. Előbbi a történet főbb pontjainak elérését követően ad pár új passzív skillt, amelyek révén kasztonként két további alosztály irányába lehet specializálni a karaktereket. Utóbbi a hagyományos szintlépéseknél jóval gyorsabban gyűlik ki, és minden ascension level elérésével ascension-pontokat ad, amelyekkel olyan alaptulajdonságaink százalékos értékeit növelhetjük, mint például a különböző támadástípusok bónuszai, az életerő- és pajzsregeneráció, az életerő-visszatöltés vagy a kritikus találatok esélyei.
A nyúlfarknyi történeten végigérve pedig a természetesen továbbra is elérhető expedíciók mellett megnyílik a Trials of Tarya Gratar, amelynek során akár egyedül, akár sokadmagunkkal vághatunk neki, hogy a választott apocalypse tiernek megfelelő nehézségi szint és azzal arányosan értékes loot mellett darálhassuk végig a véletlenszerűen generált aréna sorozat termeit az őslakosok romba dőlt fővárosában.
Az Outlanders: Worldslayer erényeinek sorát gazdagítja még, hogy továbbra is hangulatos, a harcrendszer még mindig lekötött, főleg, hogy az alapjátéknál is nagyobb mennyiségben és változatosabb felállásban keveri az ellenfeleket, látványát tekintve pedig egyes pályarészek és jelenetek még mindig döbbenetesen szépek (főleg Tarya Gratarban, amelyet elég erősen inspiráltak Zdzisław Beksiński hátborzongató festményei).
A pozitívumok listája viszont sajnos ezen a ponton a végére ért. Ahogy azt korábban is említettem, a játék meglehetősen rövid, új mellékküldetések nincsenek, csupán egy 3-4 órás küldetéslánc és az új endgame, amely játékostól függ, hogy mennyire bizonyul addiktívnak. Pár új expedíciót, endgame-opciót, esetleg egy PvP módot azért elbírt volna még a 40 euró körül vesztegetett kiegészítő. Ezeken felül még a kapott újításokkal is akadt pár probléma: új ellenfelet például szinte alig-alig kaptunk és nem is túl emlékezetesek, ahogy a kiegészítő beharangozott nagy főellenfele, a felkelőket vezető Ereshkigal parancsnok is. A csápos hölgyemény gyakorlatilag felbukkan egy átvezető jelenetben, majd a Worldslayer fináléjában, ezáltal ugyanabba a csapdába esik, mint az alapjáték összes angatonistája: súlytalan és felejthető.
A kiegészítő történetébe és főleg lezárásába még ezen felül is számos pontban bele lehetne kötni, de hasonlóan nem sikerült tökéletesre az apocalypse tierek rendszere sem. A végigjátszás során számtalan alkalommal kerültem olyan helyzetbe, hogy egy adott főellenfél vagy szakasz szólózva egyszerűen túl nehéznek érződött, ám amikor egy szinttel csökkentettem az apocalypse tiert, már szánalmasan könnyű lett. A háttérben pedig, mint kiderült, azért változatlanul pörög az a szintszámláló, és valójában a karakterünk szépen fejlődik a 30-as szinten felül, csak épp ezt az ascension és apocalypse rendszerek szépen kitakarják – holott sokkal hasznosabb lett volna ez a szám, ha már egyszer az ellenfelek maguk is hagyományos szintekkel rendelkeznek.
Outriders teszt
Számtalan játékórát követően elérkezett a konklúzió ideje.
A Worldslayer indításával kapcsolatban pedig fontos megjegyezni, hogy bár már egy kellően feltápolt 28-as vagy 29-es szintű karakterrel is bele lehet vágni, semmiképp ne tegyetek így! Az alapjátékban is használt fő karakteremmel a gyorsaság kedvéért ugyanis így tettem, a helyzet pedig azt eredményezte, hogy amíg nem értem el a 30-as szintet, nem kaptam pax pontokat, viszont miután megléptem a limitet, az addig elvileg már megszerzetteket nem kaptam meg visszamenőleg. Így gyakorlatilag ellehetetlenítettem karakterem számára, hogy kimaxolja a választott pax skillfát.
Szaporíthatnám még a szót, de egy a lényeg: ha a People Can Fly és a Square Enix valóban komolyan gondolják az Outriders támogatását (és remélem, hogy így van, mert ahogy azt korábban is kihangsúlyoztam, hibái ellenére is jól szórakoztam a Worldslayerrel), ennél rendszeresebb, átgondoltabb és combosabb kiegészítések kellenek, nem csak játékmechanikák, hanem tartalmak tekintetében is.
