1941 végén a szovjetek ellentámadásba mentek át, és körbezárták a németeket Holm városában (Leningrádtól délre). Akkor még nem mentek olyan rosszul a dolgok a németeknek, így képesek voltak repülőről ellátni csapataikat, és három nagyobb ellentámadást is indítottak 1942 első felében, amelyekből az utolsó sikeres is volt. Így aztán 105 nap körülzárás után 1942 májusában visszaállt a frontvonal Holm környékén, és magát a várost a szovjetek csak 1944 februárjában tudták elfoglalni.
Erről a 105 napról szól a Valor & Victory második DLC-je. Kicsit meglepett a témaválasztás, mivel havas, szovjet tájból és egységekből épp eleget kaptunk az előző (Sztálingrád) DLC-ben. De még ebbe az újba is sikerült új egységeket is bepakolni, mint amilyen a szovjet partizánok, frissen sorozott alakulatok és az utászok. És új területtípusok is – ami érdekes módon kimaradt a sztálingrádosból: törmelék, romok és jég.
Természetesen a DLC gerincét a tizenkét új küldetés adja, amiből néhány a játék megjelenése óta legnagyobb térképen játszódik. Ez szerintem nem akkora – hogy stílszerű legyek – „was ist das”, mivel a V&V-hez hasonló rajszintű játékok erőssége épp a kis térkép, kis lépték. Azért a küldetések többsége nem borzalmasan nagy. Általában 7 körösek (ez fél-egy óra játékmenetet jelent, attól függően, hogy mennyire részletesen macerázunk). Engem azért kicsit csalódással töltött el a témaválasztás: jó lett volna egy másik hadszíntér, másik szövetséges ország, másik időjárás. Például mondjuk Krétán a Merkúr hadművelet. Mert ugye természetesen a kézzel készített scenariók sokkal jobbak, de a sztálingrádos eszközökkel ezeket a csatákat is ki tudtuk volna generálni.
A DLC-vel egy időben az alapjátékhoz is érkezett frissítés. Számomra a legfontosabb a dobókockacsalás volt. Azt reméltem tőle, hogy ettől kevésbé érzem magam frusztrálva, amikor az MI sorra olyat dob, amitől hullanak az egységeim. Én viszont a játék 7 köre alatt egyszer sem bírom még csak megsebezni se őket. (Igen, szerintem az MI dobásai eleve csalók). Gondoltam, hogy ha a beállításokban magamnak is adhatok egy kis előnyt, akkor kiegyenlítődnek az esélyek. És tényleg ez lett: egyáltalán nincs az az érzésünk, hogy nagyon csalna a mi javunkra a dobás. Még akkor sem, ha a legerősebb – játékos felé billenő – állapotot állítjuk be. Inkább azt érezni, hogy kiegyensúlyozott lett.
A Valor & Victory: Shield of Cholm DLC nem rossz, csak szerintem kihagyható. Nem éreztem, hogy olyan nagyon sokat adna hozzá az alapjátékhoz. Mert ha mondjuk ez lenne a 64. kiegészítő, akkor érteném, hogy nem jutott már mi a készítők eszébe, de így azért – legalábbis – furcsa. Persze jó játékot biztosítanak ezek a plusz küldetések, de ha valakinek megvan már a Stalingrad, annak véleményem szerint elég megvennie a Cholmot majd egy leárazáskor.
