Mondhatni, menetrend szerint megérkezett a következő AOC Gaming monitor tesztre hozzám, és ezúttal egy felsőpolcos modell került az asztalomra az AOC Gaming U28G2XU2 személyében. Hogy mit értek felsőpolcos alatt? Az árát mindenképp, de vajon ez megmutatkozik a terméken is?
Szokás szerint kezdjük a nyers technikai adatokkal. A modellkódból egyértelműen kitűnik, hogy egy 28”-os kijelzővel van dolgunk, a többi paraméter pedig: 3840*2160 felbontású, 144 Hz-es IPS-panel, VESA HDR 400 minősítéssel, FreeSync Premium, a megszokott 4-portos USB 3.2 Gen 1 hub, 2*3W hangszóró – és a két darab DisplayPort 1.4 bemenet mellett a két HDMI port 2.1-es lett. Ez utóbbi hozza ki a legtöbbet az új konzolokból, ezért ennek nagyon lehet (kell) örülni ilyen célú felhasználás esetén. A cseresznye a tejszínhab tetején pedig a 93%-os DCI-P3 színtérfedettség – röviden: nagyon pofás kis (?) monitor ez. De mit mutat a gyakorlat?
Kezdem egy személyesebb dologgal: meglepődtem. A DLSS-nek, FSR-nek és a XeSS-nek hála a 4K felbontáson történő gyors játék végre nem feltétlen követel abszolút csúcsgépet, ezekkel a kis „csalásokkal” egész jó sebességet lehet elérni (sőt!), még az én nem épp frissnek mondható GeForce RTX 2070S GPU-mmal is. A másik dolog pedig az, hogy átlag Windows felhasználáshoz muszáj a nagyítást bekapcsolni, különben nagyon aprók lesznek a betűk. Abszolút személyes dolog, hogy én nem szeretem ezt használni, mert előfordul, hogy emiatt a skálázás miatt valamilyen oldal vagy szoftver felülete szétesik, illetve hasznos teret vesztünk – cserébe szebb a kép, simábbak a vonalak. És remélhetőleg a Windows is, és a rá fejlesztett alkalmazások is felnőnek a dologhoz egyszer. De ahogy mondtam, ez az én rigolyám mindössze.
Evezzünk vidámabb vizekre, és repüljön egyet először az ufó: lám, milyen szépen siklik, gyakorlatilag nincs is utánhúzása – ezt már szeretem! Overwatch 2 alatt is szépen dolgozott a drága: a megjelenítés mindig tűéles és gyors volt – 144 Hz alapvetően elég kéne, hogy legyen mindenkinek, még az e-sportolóknak is (valószínűsíthetően nem az efölött lefaragott millimásodpercek lesznek döntőek) – nekik amúgy van kifejezetten low input lag üzemmód is. A rettegett Resident Evil 2 sem tudott kifogni rajta: sávosodásnak nyoma sincs, a sötét jeleneteknél is pont úgy látszik minden, ahogy kell, képhibáknak nyoma sincs. Bravó, le a kalappal – ritka az ilyen, ahol ennyire tiszta képet lehet látni. És természetesen a PlayStation 5 is simán meg tudta hajtani 120 Hz-en.
Felsőpolcos árról fecsegtem a cikk elején, ami jelenleg olyan 400 ezer magyar fabatkát takar. Ez soha nem számított olcsónak, a jelen helyzetben is tekintélyes összeget jelent. Abban nem vagyok teljesen biztos, hogy kell ekkora mérethez a 4K felbontás (szerintem 32” alatt a 2560*1440 jobb), de meg kell süvegeljem, hiszen a képminőség egész egyszerűen kiváló, és nem csak a pixelek száma miatt. Egy távirányítót el bírt volna viselni szerintem a csomag, az még inkább validálta volna az árat – de így sem tartom rossz vételnek (sőt!), ha valaki rászánja ezt az összeget.
