6 évvel ezelőtt a The Legend of Zelda: Breath of the Wild egyszerűen letaglózott, és amikor kiderült, hogy készül a folytatás, felmerült bennem a kérdés: ezen még mit lehetne tökéletesíteni (az irgalmatlan gyorsan elhasználódó fegyverek idegesítő mivoltán kívül)? Minden folytatás felett Damoklész kardjaként lóg annak a dilemmája, mennyit lehet újítani, változtatni, hogy frissnek, újnak hasson az új epizód, és miben kell ragaszkodni a régi recepthez? Nos, a kezemben tartom a választ: valahogy így...
Ahogy kinyílik a világ, mehetünk, amerre csak szeretnénk.
Sok év telt el azóta, hogy a Breath of the Wildban Link legyőzte Ganondorfot, és megmentette Zeldát, valamint Hyrule földjét. Újabban azonban egy furcsa járvány terjed a királyságban, aminek oka úgy néz ki, a kastély alól szivárgó furcsa füst, gőz. Zelda és Link felkerekednek, hogy kivizsgálják az ügyet – és a többit nem mondom el, nem akarok még ennyit sem elspoilerezni. A lényeg, hogy természetesen Link gyakorlatilag „resetelődik” (plusz pont, hogy ezúttal nem amnézia miatt), azaz mintha újra kezdő lenne, annyi életerővel és képességekkel indulunk neki új kalandunknak, a Tears of the Kingdomnak. Ezúttal a bevezetés lényegesen hosszabb időt vesz igénybe, de most is megállja a helyét az, amit a Breath of the Wild kapcsán is írtam: ahogy kinyílik a világ, mehetünk, amerre csak szeretnénk.
Jó újra Hyrule földjét taposni, és bár sok minden megváltozott, mégis ismerős maradt. De nem csak a földön fogunk bóklászni: egyrészt a Skyward Sword részből már ismerős égi szigetek romjai között indulunk el (noha ezek az égi szigetek nem azok, mint amik ott voltak), másrészt pedig aláereszkedhetünk a mélységbe, az új pusztító erő által okozott szakadékokba is, ami külön veszélyeket rejt magában.
Különféle szerkezeteket tudunk építeni az új jobb kezünk erejének hála.
Új képességeket is kapunk a régiek helyett, és ez tulajdonképpen a legnagyobb újítása a Tears of the Kingdomnak: különféle szerkezeteket tudunk építeni az új jobb kezünk erejének hála. Egy kezdő játékos is simán össze tud rakni egy tutajt vagy egy alap szekeret; de az igazán profik meglepően komplex és ötletes gépeket is képesek megépíteni: tele a net brutális tankokkal, harci repülőkkel, ilyesmikkel. Eiji Aonuma producer szerint ez volt valahol a cél is: az utazást érdekesebbé, a nagy harcokat pedig változatosabbá, ötletesebbé tenni – nos, ez maradéktalanul sikerült, azt hiszem. De kisebb tárgyakat is fantasztikusan lehet barkácsolni: ha a nyílvesszőnkre egy tűzgyümölcsöt tűzünk, az Molotov koktélként gyújt be minden égetőt a találat környékén, vagy egy keese szemmel megtámogatva célkövetővé válik.
Érdemes közelharci fegyvereinket is kombinálni valamivel: egyrészt tartósabbak lesznek tőle, másrészt extra sebzést is jelent sok esetben. És igen, az előző mondatomból ha nem lenne világos: még mindig könnyen elhasználódnak alapesetben a fegyvereink – bár jelen esetben legalább magyarázatot kapunk a kastély környékén a miértre... Az meg egy igencsak üdvözlendő újítás, hogy a kész kaják receptjeit Link képes megtanulni, így nem vaktában vagy emlékezetből kell főzőcskézzünk.
Persze tökéletes játék nincs, de jelen esetben ez szerencsére csupán a technikai oldalt érinti. Az előző rész a Wii U hattyúdala volt, és kicsit lehetett érezni annak a hardvernek a korlátait – itt viszont feltűnő, ahogy szegény kis Switch küzd a sima megjelenítésért... Alapesetben nagy probléma nincs, csak amikor a képességeinket (mondjuk az Ultrahandet) használnánk valami zsúfoltabb helyen (például Kakariko Village-ben), akkor bezuhan az addig stabil 30 fps 20 környékére. Emellett implementálásra került az AMD FSR technológiája is, és az ezzel kombinált dinamikus felbontás bizony nincs jó hatással a képminőségre – egész egyszerűen homályos benyomást kelt, olykor még kézi módban is. Direkt elővettem a Breath of the Wildot az összehasonlítás kedvéért, és ott bizony nemcsak, hogy tisztább a kép, de a színtelítettség is jobb, elég fakónak tűnik az új rész azután rögtön megnézve.
Ráadásul ahogy nézem, az eredeti első kiadású Switcheken picit homályosabb a kép, illetve azt olvasom, hogy a 2019-es frissített hardveres modellek is egy leheletnyivel jobban futtatják a játékot (legalábbis a Digital Foundry mérései alapján). Mindezzel együtt egészen elképesztő, mit hoztak ki a japánok ebből a gépből – de sajnos az már látszik, hogy a hardver határai itt vannak, és talán annyira nem látványos az előrelépés az előző részhez képest. Lehet, hogy ahogy a Breath of the Wild volt az utolsó felvonás Wii U-n, úgy a Tears of the Kingdom lehet Switchen?
Nagyon közel jár a tökéleteshez.
Sok beszédnek sok az alja – tökéletes játék nem létezik, de ahogy a Breath of the Wild, úgy a Tears of the Kingdom is nagyon közel jár hozzá. És most is igen komoly esélye van az év játéka címre, de szerintem ezt mondanom se kell. És ahogy a Breath of the Wildra is azt írtam, hogy azért a játékért érdemes egy Swithchbe befektetni, úgy ez tökéletesen igaz a Tears of the Kingdomra is.
