Ha csak egyetlen epizódot kéne kiemelni az amerikai polgárháborúból, nagy valószínűséggel nem az 1904-05-ös japán-orosz háború lenne az – de a dologgal valószínűleg egyedül lennék a Fury Studios/Slitherine irodájában, hiszen a Strategic Command: American Civil Warhoz ez már a sokadik kiegészítő, amely mindig földrajzilag, mind időben messze esik észak és dél küzdelmétől. Persze egy pillanatra sem panaszkodom, mert a fent említett konfliktus egy rendkívül érdekes összecsapás volt két nagyhatalom között, amelynek eredménye hatással volt az egész világra, beleértve minket is. Egyetlen mondatban: Japán, mint rohamosan fejlődő hatalom némi revans- és becsvágytól fűtve megtámadta a nála mind katonailag, mind gazdaságilag jóval erősebb cári Oroszországot – és a világ teljes megdöbbenésére súlyos vereséget mért rájuk.
Általában mindig a történelemben rosszabbul járt felet választom elsőnek, ám ebben az esetben Oroszország sokkal könnyebb helyzetben van. Nincs más dolgunk, mint húzni az időt, lassítani, bosszantani a japánokat, ahol csak lehet. A körönkénti 450-500 MPP mindenre elég – hajóink javításához, hadosztályaink feltöltéséhez, de még arra is marad, hogy minden körben újabb egységeket rendeljünk be. Kimaxoltam az összes hadtestet, ezredet, tábori tüzérséget, sőt még kémballonokra is tellett (még ha teljesen használhatatlanok is, mivel a saját csapatok fölé nem tudnak berepülni).
Az MI nem játszik jól, a Port Arthur-i flottával folyamatosan indultam rövid portyákra, leszedve a japánok cirkálóit és torpedónaszádjait, míg a Vlagyivosztokban állomásozó négy cirkálóval minden körben blokád alá tudtam venni a japán kikötőket. Port Arthurig ugyan eljutottak a japánok, de a Yalu folyó torkolatánál el is vágtam őket az utánpótlási vonalaiktól. 1905-re megérkezett a teljes Balti-flotta, és a valósággal ellentétben óriási győzelmet arattam a Sárga-tengeren. Szeptemberre már Szöulnál jártam, de ostromra nem került sor – a japánok kapituláltak.
Japánként teljesen más szellemben kell játszani. Az első körtől kezdve borzasztó agresszívnek kell lenni, mert az idő ellenünk dolgozik. A torpedónaszádokkal azonnal meg kell semmisítenünk előbb a Port Arthur-i flottát, majd a vlagyivosztokit. A fegyelmezett, jól képzett gyalogságunkkal gyorsan át kell törnünk Porth Arthur felé, amit megtámogathatunk partraszállással is (elfoglalhatjuk a védtelen Szahalin-szigetet is, nem fog örülni neki az orosz közvélemény), és ha megérkezik a Balti-flotta, defenzíven játszva meg tudjuk semmisíteni azt, hiszen elvileg addigra már nem marad használható kikötőjük a közelben. Nem könnyű a „major victory”, de abszolút nem lehetetlen.
Strategic Command: American Civil War teszt
A népszerű stratégia játék új része észak és dél küzdelmeit dolgozza fel.
Nos, ennyi lenne az ingyenes 1904 Imperial Sunrise DLC az Strategic Command: American Civil Warhoz. Számomra remek szórakozást nyújtott, még egy ok, hogy beruházzunk az alapjátékra.
