Különösebben nem kell részletezni, hogy kis hazánkban (plusz még Németországban és Olaszországban) mekkora rajongással vannak az emberek Bud Spencer és Terence Hill párosa iránt. Sajnos előbbi már hét éve nincs köztünk, de Terence Hill még él és virul, innen is jó egészséget kívánunk neki. Nem telhet el úgy nap, hogy valamelyik TV-csatornán ne futnánk bele Charlie és Alan, Kirby és Walsh, Greg és Eliot (alias Bastiano és Antonio) vagy épp Rosco és Doug (alias Steinberg és Mason) örökzöld kalandjaiba.
És bizony néhány évvel ezelőtt olasz játékfejlesztők egy csapata, akik valószínűleg épp akkora rajongói a duónak, mint mi, rájöttek, hogy még egyetlen videojáték sem dolgozta fel a kalandjaikat. Ezen változtattak is, és megszületett a Bud Spencer & Terence Hill: Slaps and Beans, egy pixel art beat’em up, csordultig tele utalásokkal, poénokkal és persze nosztalgiával. Ennek már hat éve, így ideje volt, hogy elkészüljön a folytatás. A Slaps and Beans 2 pedig újra felültet minket a nosztalgiavonatra, ami most is ugyanolyan izgalmas útra visz mint legutóbb, csak egy picit hangosabb.
A Slaps and Beans 2 főhősei – dobpergés – Bud Spencer és Terence Hill. Persze a nevük nem ez, de ez nem is számít. Kalandjaink egy tutajon kezdődnek, ahol rögtön a legelső percekben beindul a filmes utalgatás egy-két jól elhelyezett odamondással. Hőseink hamarosan kikötnek egy trópusi szigeten, amelynek elsőszámú exportcikke a banán, csakhogy arra meg a helyi alvilág rátette a kezét, a helybéliek nagy bánatára. De aggodalomra nincs ok, hiszen hőseinkkel megérkeztek a pofonok is. Miután az első néhány tucat rosszarcút lerendeztük, mindjárt meg is mutatja a játék, hogy ezúttal nem csak menni és pofozkodni fogunk, hanem néha mókás minijátékok is várnak majd ránk.
De a játékmenet gerincét természetesen azért mégiscsak a pofonok adják, hiszen egy beat’em upról van szó. Egyedül játszva Bud és Terence között gombnyomással válthatunk, de az igazi mókát nyilván egy közös játék jelenti – lehetőleg egy másik nagy rajongóval. A két karakter eltérő támadásokkal rendelkezik, de irányításban nincs köztük különbség. Ahogy már az első részben is, most is Bud az erő, Terence pedig a mozgékonyság. Előbbinek minden ütése és pofonja pusztító, utóbi pedig könnyedén használja ki a környezet adta lehetőségeket is. Ugyanakkor játékélményben az azonos irányítás (kis ütés, nagy ütés, védés, speciális ütés vagy dobás) miatt igazából ugyanaz, bármelyikükkel játszunk.
Ellenfeleink mind a filmekből származnak, könnyen felismerhető a többségük (főleg az ismertebb színészek, mint Vittorio Borgese vagy Riccardo Pizzuti). Viselkedésükben már nem sok eltérés van, hiszen kb úgy működnek, mint Bud és Terence: többségében vannak a cingár, könnyen letudható ellenfelek, és olykor előkerül egy-két nagyobb darab is. Utóbbiak lepofozása ugyan nem nehezebb a többinél, viszont ők képesek elég nagyot ütni ahhoz, hogy bosszantóak legyenek.
Az egész játék nem sok igazi újdonságot mutat az elődhöz képest, de ez nem feltétlenül baj. A játékmenet többnyire jól működik, néha talán picit nehézkes az irányítás, de egyébként könnyen tanulható. Ugyanakkor a minijátékok nagyon sokat dobnak az élményen, erre sok figyelmet fordítottak a készítők. Van itt evőverseny, hajókiegyensúlyozás, akadálypálya és még pelota is. Ezekkel nem csak a sztori módban, hanem külön menün keresztül is játszhatunk. A játék legnagyobb újítása egyébként az, hogy ezúttal hőseink és a többiek meg is szólalnak. Az első játék készítésekor még nem nagyon fért bele a stúdió költségvetésébe a szinkron, most viszont már igen. Sajnos azonban – érthető okokból is – a magyar szinkronról le kell mondanunk, de van angol, német, olasz is. Talán utóbbi a legautentikusabb.
Ami a látványvilágot illeti, elvileg szebb lett az első részhez képest, de ha nem tesszük egymás mellé a két játékot, ezt aligha fogjuk érzékelni. Ezzel együtt a maga egyszerű pixel art grafikájával abszolút nincs semmi gond. Illetve ez így nem teljesen igaz. Maga a látványvilág teljesen rendben van, nagyon hangulatos az egész kivitelezés. Csakhogy ebbe hajlamos a játék igen látványos grafikai bugokkal belerondítani. Bugok egyébként is elég gyakran előfordulnak, karakterek ragadnak be és hasonlók. De ezeket azért könnyyen lehet javítani, szerintem a készítők fogják is.
A Slaps and Beans 2 nem akarja megreformálni a játékipart, nem akar kilógni a tömegből, sem pedig híressé vagy hírhedté válni. Egyszerűen csak szórakoztatni akar, főleg Bud Spencer és Terence Hill rajongóit. És erre tökéletesen alkalmas. Akár egyedül, akár barátainkkal közösen (a minijátékokat akár négyen is lehet játszani), nagyszerű móka újra hőseink bőrébe bújni egy kicsit.
