Több mint egy évtizede várunk már a S.T.A.L.K.E.R. 2: Heart of Chornobylra, amely jóval hosszabb idő, mint ami alatt az első része elkészült, holott az ezredforduló környékén az is maratoninak érződött. Szerencsére az elmúlt években akadt olyan játék, amely valamennyire képes volt enyhíteni ezt a várakozást, elég csak a Chernobylite-ra gondolni. Illetve nemrégiben megjelent egy újabb játék, amely elvisz minket a történelem egyik legnagyobb emberi mulasztásból fakadó tragédiájának helyszínére. Ezt a lengyel Live Motion Games stúdiója követte el, és a szintén lengyel Frozen Way adta ki. Vagyis lényegében egy újabb PlayWay-szimulátorhoz van szerencsénk a Chornobyl Liquidatorsben.
Kik is azok a csernobili likvidátorok? Ők azok a munkások, tűzoltók és katonák, akik a tudtukon kívül vonultak önként a halálba, amikor kivezényelték őket a felrobbant reaktorhoz tüzet oltani és eltakarítani a romokat. Jellemzően a szovjet vezetésre, az első időkben nemcsak a nemzetközi közvélemény, de a lakosság sem tudta, hogy mekkora a baj. A hatóságok csak napokkal a katasztrófa után kezdték meg a lakosság evakuálását. A robbanást követő hónapok során százezrek vettek részt a mentési munkálatokban, közülük pedig ezrek haltak meg az erős sugárzás következtében.
A Chornobyl Liquidators pontosan ezt az időszakot dolgozza fel, a katasztrófa éjszakájától kezdve egészen az októberi helikopterbalesetig. A játék elején tűzoltóautóval érkezünk az erőműhöz, itt máris megmutatkozik a játék sok helyen később is tetten érhető gagyisága: egy nagy tűzoltó teherautóval jövünk, de tök egyedül... Oké, a helyszínen már javában zajlik az oltás, amibe mi is becsatlakozhatunk. Felvesszük a tömlőt és még néhány felszerelést, aztán keresünk egy szabad tűzoltócsapot. Rákötünk és már mehet is az oltás.
A játék első szakasza végig az első éjszaka játszódik. Felküldenek minket az erőmű tetejére is, ami amolyan ügyességi rész. Itt megjegyezném, hogy bár nem olvastam utána, kötve hiszem, hogy a valóságban a tűzoltók teljes menetfelszerelésben ugráltak volna át leszakadt függőfolyosókon, mint egy akciójátékban.
Az első szakaszban van a játékmenet egyik érdekes eleme is. Itt, ahogy haladunk előre, az általunk irányított karakterek olykor egyszerűen meghalnak. Ilyenkor a játék megmutatja az adatlapjukat, a nevükkel, családi hátterükkel és persze a halál okával (általában radioaktív sugárzás). Majd ugyanoda respawnolunk immár egy másik likvidátor bőrében, az előző karakter hullája meg ott hever a lábunk előtt... Fura megoldás, de nem mondom, hogy nem hatásos. A játék később ezt már nem nagyon alkalmazza, mert helyette egy főhőst kapunk, bizonyos Szerjózsát, aki köré még valami sztorifélét is próbáltak barkácsolni a derék készítők. Ez viszont annyira out of space, annyira súlytalan és annyira abszolút, de nagyon felesleges, hogy nem is fecsérelnék rá szót.
Sajnos nehéz olyan elemét találni a játéknak, amelyről jó szájízzel beszélhetnék, és ez most nem a sugárzás mellékhatása. A Chornobyl Liquidators elég jó esélyekkel indul majd az év legpocsékabb játéka címért. A grafika az első éjszaka még nem jó, de nem is tragikus. Ám amint ránk köszönt a hajnal, és az erőmű helyett Pripjaty boltjait, éttermeit és más létesítményeit fogjuk szorgosan körbepermetezni valami chemotoxszal, valósággal arcul csap, hogy mennyire ocsmány szerencsétlen játék. A környezet élettelen, a modellek csúnyák, a textúrák sem szebbek, de a prímet kétségtelenül a szereplők viszik el. Olyan csúfak szegények, mintha már kiütközött volna rajtuk a sugárzás kártékony hatása.
A játékmenet sem sokkal jobb. Seprűvel és permetezővel járjuk a környéket, sugárzástócsákat és felhőket radírozva le a monitorról. Később aztán megpróbálnak némi izgalmat csempészni a magát egyébként realizmussal reklámozó, de attól fényévekre tanyázó játékba. Lesz itt lopakodásféleség, illetve belekóstolhatunk a lapáttal reaktordarabokat a tetőről eltakarítás művészetébe is. A játék, amelynek egyik legnagyobb erénye, hogy csupán nagyjából négy órán át büntet és kínoz minket, kb. ott ér véget, amikor a helikopter lezuhan.
Sok borzasztó játékhoz volt már szerencsém az évek során, de a Chornobyl Liquidators ott van az élmezőnyben. Mondhatnám, hogy legalább megpróbálta, de ezen túl nem sok erényt tud felmutatni. Az ocsmány grafika mellé végtelenül unalmas játékmenet társul, amelyben az egyetlen kihívást a hibák és a nehézkes irányítás jelenti. Hibákból egészen választékos a játék, a tárgyakba beakadás szinte már wellness, de van mellé el nem induló script, nem működő tárgyak és hasonló finomságok.
Összességében még azokat a bátor kalandorokat is óva intem a játéktól, akik valamilyen becsípődés miatt hozzám hasonlóan vonzódnak a lengyelek helyenként legendásan pocsék szimulátoraihoz. Ez most nem az a játék, amelyet a bugyutaságával együtt is lehet szeretni és ideig-óráig elszórakoztatja az embert. Ez most az a játék, amelyet tényleg inkább kerüljön el mindenki jó nagy ívben. Ha nagyon kíváncsiak vagytok, találtok a neten végigjátszást, azzal jártok a legjobban...
