No, ilyen még nem igazán járt errefelé: mini-LED háttérvilágítással szerelt monitor... Ez az, nem az unalomig ismert sémákat kell aprólékos műgonddal kireszelgetni a tökéletességen túlra, hanem merni kell nagyot álmodni és új dolgokat behozni! Oké, lelkes lettem, mert tényleg ígéretes IPS-paneltől már-már OLED-hez közelítő képminőséget látni vélni – no de vajon a gyakorlatban ez a monitor hogy kényezteti a retinát?
Na, mi szokott ilyenkor következni? Igen, ezúttal is a technikai jellemzőkkel indítok! A modellkódból bizonyára már kitaláltátok, hogy ez egy 32 hüvelyk képátlójú cucc, az IPS-panelt az előző bekezdésben említettem; emellett 4K, azaz 3840*2160 felbontást tud 144 Hz-en; HDR1000, hogy a napnál is világosabb legyen; a 3 db USB-port mellett pedig 2 db HDMI 2.1 és 1 db DisplayPort 1.4 csatlakozó várja a különféle kábeleket. Hangszóró ugyan nincs, de egy 3,5 mm-es jack csatlakozó várja a hangkeltő eszközök jelentkezését. Nem rossz, nem rossz, főleg a mindenfelé állítható állványt is figyelembe véve. És talán nem is volna igazi Philips ez a kijelző, ha nem volna AmbiGlow…
A képminőséggel kevés mozgásnál és SDR üzemmódban nincs probléma, nagyon kellemes látványvilágot képes elénk tárni a (nem is olyan) kicsike – a sok-sok pixel mellett ezt a 99,5% DCI-P3 színtérfedettség is adja, no meg az ilyenkor elérhető 700 nites fényerő is. A HDR-t bekapcsolva már nem volt ilyen nagy az örömöm: a fényerő ugyan szépen megnövekedett, de a színek valahogy fakóbbnak tűntek... És sajna nem a Windows legendásan pocsék HDR megvalósítása állt a dolog mögött – PS5-ön is (ha talán nem is ennyire drámai mértékben, de) jelen volt ugyanez. Némi a gyártóval való konzultáció után kiderült: ez így helyes, a kalibráció pontos HDR1000 módban, csak fakóbbnak tűnhet. Ott a többi HDR mód – nekem egyéni beállításokkal sikerült azt a színvilágot hoznom, amit SDR módban láthattam. Fura, más monitoroknál nem szokott ez probléma lenni – végsősoron itt sem az, csak utána kell menni a beállításokkal.
Az ufó repülése sem volt tökéletes sajnos: volt utánhúzás, de nem a „szokásos”, hanem a „fényes” fajta – mintha a háttérvilágítás nem tudott volna elég gyorsan visszábbvenni a fényerőből. Alapvetően szerencsére nem zavaró a dolog, de az Overwatch 2 tesztkörömben a pálya élénkebb színű részeinél azért ha odafigyeltem, látszott. A Resident Evil 2 során is remek látvány tárult elém – és az elektronikát sem érheti kritika, ugyanis sávosodásnak nyoma sem akadt (sőt, talán az egyik legjobb kijelzővel volt dolgom e tekintetben).
A kicsivel több mint 400 ezer forintos árcédula elgondolkodtató: vannak vitathatatlan erényei a Philips Evnia 32M2N6800M-nek, IPS-paneltől ez remek teljesítmény. Ámde házon belül hasonló áron akad OLED is a kínálatban, és az azért így jobb vételnek tűnik. Ez se lenne rossz, csak az árából kellene faragni egy kicsit. A 4K felbontás ekkora képátló mellett tökéletes, a 144 Hz miatt ugyan felsőpolcos, de nem feltétlenül hiperbivaly gép illik hozzá – nem rossz ez így, simán tudom ajánlani, ha az ára is megfelelő szintre kerül mondjuk egy akció során.
