Hazánkban a ’90-es években találkozhattunk többen Múminnal és barátaival, képregény és rajzfilmsorozat formájában. Egy nagyon régi skandináv meséről beszélünk, amely nem terjedt el annyira nálunk, mint mondjuk a szintén szépkorú Asterix vagy a Hupikék törpikék. Viszont jó volt látni, hogy újra reneszánszát éli a dolog, és akár már egyes hazai boltokban is láthatunk múminos karácsonyfadíszeket és egyéb dolgokat. A barátságról és természetről szóló történetek egy meseszép videojáték-adaptációt eredményeztek, amely a tavaszi PC-s és switches megjelenés után végre a többi nagykonzolra, azaz PlayStation 5-re és Xbox Series X/S-re is megérkezett. Egyúttal a fizetős Fuddler’s Courtship DLC is landolt vele együtt, amelyet a fő játék után érdemes elkezdeni.
Szereplőink mintha a képregényből léptek volna elő, nagyon jól áll a vízfestékes vizualitás a programnak. Ebben a bájos zenés kalandjátékban Snufkint (Vándor) irányíthatjuk, aki tavasszal érkezik mindig Múminvölgybe. Jó barátja, Moomintroll (Múmin) téli álmát alussza, így barangoló hősünk ilyenkor járja a környéket. Meglepetésére a völgy megváltozott: a folyó kiszáradt, és mindenfelé őrzött parkokat kerítettek el. A bonyodalom tovább fokozódik, amikor éjjelente még üvöltések is megrázzák a vidéket, majd kedves barátját is elrabolja az önkényes hatóság. Ez mind egyszerre soknak tűnhet, de Vándorunk kedvenc harmonikájával felszerelkezve lépcsőről lépcsőre veszi az akadályokat.
A játékmenet nagyon hasonló a 2024-es Thank Goodness You're Here!-hez, mivel egy kisebb bevezető szakasz után itt is kapunk egy viszonylag nagy(obb) nyitott területet, ahol térkép segítségével tájékozódhatunk, és a központi feladatok mellett melléktevékenységeket is találhatunk. Ezek egyike sincs túlbonyolítva, és pontosan arra a szintre lettek belőve, ami még a gyerekeknek is megfelel: például meg kell találni egy láthatatlan ember ruháit, vagy gyűjteni pár alapanyagot, amelyekből az egyik karakter a staminánkat boostolni képes ételt készíthet.
Mindezt szinte erőszak nélkül tehetjük meg, mert az akadályokat és ellenségesnek tűnő fenevadakat dallamainkkal lenyugtathatjuk, befolyásolhatjuk. Rém egyszerűen szinthez van kötve a feladvány, így láthatjuk egyből, merre mehetünk és hova kell később visszatérni. Szájharmonikánk mellett egy sípot és egy dobot is szerzünk, így váltogatva a hangszereket oldhatjuk meg a feladványokat a későbbiekben. Az élőlények is nagy gonddal lettek megalkotva, semmi nem lóg ki a vizualitás tekintetében.
A Snufkin: Melody of Moominvalley nagy előnye, hogy árad belőle a nyugalom. A gyönyörűen megrajzolt hátterek előtt élvezet bandukolni, ehhez pedig kellemesen lágy, melankolikus zene szól. Nem csoda, hiszen az izlandi Sigur Rós is bedolgozott a stuff zenei anyagába.
Ha az ember csak a sztorin szalad végig és kihagyja a felfedezést, akkor a Melody of Moominvalley egy felettébb rövidke, gyorsan letudható kalanddá válik, ha viszont minden kő alá be akarunk nézni, akkor szépen ki lehet tolni a játékidőt 4-5 óra közé. Ehhez még hozzáadhatjuk az új tartalmat, a Fuddler’s Courtshipet amely egy bő órára rúg – számomra nagyon kellemes három délutánt jelentett a Snufkin, ami valódi minőségi szórakozás volt. A kiegészítőben amúgy újdonsült barátjuknak, Fuddlernek segítenek Múminék, hogy ki tudja fejezni az érzelmeit és elnyerje szíve választottját. Persze itt is dominál a gyűjtögetés, de a tanulságos minitörténet megéri azt a kevéske pénzt érte.
Azonban néhány olyan hiányosságra is kitérnék, amelyek felett talán szemet is hunyok, ha csupán a történetre koncentrálok. Eléggé hiányzik például a gyorsutazás lehetősége. Jó lett volna, ha legalább néhány ponton ezt meg lehet tenni, mert unalmas volt oda-vissza sprintelni a völgyön keresztül, hogy valahol találjunk még egy gombát. A játék egy pontján Snufkinnal egy különálló szigetre utazunk, amelyet ugyancsak be lehet járni, és ezen is található pár gyűjthető cucc, azonban ide később nem térhetünk már vissza. Ez számomra érthetetlen volt, mivel a lehetőség adva lenne a parton, viszont a fejlesztők mégis úgy gondolták, hogy ha valamit otthagytunk, akkor nincs már visszaút.
Emellett néhány bugba is sikerült belefutnom, az említett szigeten például bele tudtam sétálni egy fába (pontosabban annak textúrájába, és az onnan kikandikáló szempár átlógott a karakteremen), a völgyben pedig egy ház tornácába ragadtam be, ahonnét csak a sprinttel tudtam kiszambázni. Ezek apróságok, és gamebreaking hiba is csak úgy jön elő, ha bezárjuk magunkat a patakba egy tucat követ feleslegesen belehajigálva. Ezek extrém esetek, így az utazáson túl egy zavaró dologra hívnám még fel a figyelmet, amely a párbeszédeknél jön elő. Ugyanis sokszor megfagy a levegő, és csak hosszú másodpercekkel később indul el az interakció, ami piszok idegesítő és gyakori.
Apróbb hibái ellenére is egy csodaszép alkotás a Snufkin: Melody of Moominvalley, amit bárkinek tudok ajánlani, ha kikapcsolódásra vágyik. Bevallom, gyerekként féltem ettől a mesétől, de végre ez az ügy is feloldódott (mint az E.T.-fóbiám 30 év után ;-) ). Ez a játék egy tökéletes beugró a mese univerzumába, amelyet vétek lenne kihagyni.
