Tombol az uborkaszezon, de ugye ez csak annyit jelent, hogy a nagy blockbusterek még bujkálnak. Persze azért megjelenés így is van dögivel, csak inkább indie fronton. Ezek közül is az egyik gyöngyszem a Thank Goodness You're Here!, amely egy nagyon lightos kalandjáték, de inkább aposztrofálnám 2D-s sétaszimulátornak. Igen, mert klasszikus tárgyhasználat nincs, sőt beszélgetés se túl sok, vagy legalábbis nem abban a formában, ahogy a műfajban szokásos. A játékmechanika tehát rém egyszerű, de lehet-e így is élvezetes egy stuff? Hát persze.
A Coal Supper munkája ugyanis minden másban erős inkább. Kezdjük a rajzos grafikával, amely egészen olyan, mintha egy licencelt termék volna (de nem az). Egy nagyon kidolgozott, kedvesen őrült világot hozott össze a két fiatal srác, ahol mindenki nagyon ízes akcentussal beszél, és csak úgy hömpölyög az angol humor minden sarkon. A történet Anglia északi részére, Barnsworth városkájába kalauzol, ahová hősünk, egy névtelen utazóügynök éppen megérkezik. A bizarr kis városka polgármesterével kellene találkoznia, de kicsit hosszúra nyúlik a várakozás, így kiszalad kicsit szétnézni a főtérre (bár ne tette volna).
Innentől kezdve ugyanis őrült kalandok sokasága kezdődik. Hogy milyenek? A központi placcon például egy testes személy fekszik a földön, akinek a keze egy csatornába szorult. Egyik feladat az ő kiszabadítása lesz, de eltelik majd azért szépen az idő, mire a közeli boltból vajat tudunk szerezni a művelethez (az üzlet kulcsa ugyanis elveszett, és annak a megszerzése is ránk vár). Ezekből nagyjából sejthető, hogy mindenféle egymáshoz kapcsolódó feladatsort kell elvégeznünk, de ez sohasem lesz olyan egyszerű, hogy ha mondjuk tejet kell szerezni, akkor bemegyünk a boltba és ott van.
Na de pont ez adja Thank Goodness You're Here! ízét. Az egész hangulat kicsit akár a Wario Ware-ére is emlékeztet (fura minijátékokkal és közjátékokkal), csak itt ténylegesen egy sztori bontakozik ki emellett, még ha nem is nagyon vérmesen komoly, és az egyes fejezetek (mert olyanok is vannak) sem kapcsolódnak annyira szorosan.
A rengeteg verbális és vizuális humor gyakorlatilag folyamatosan leköti a játékost, lehetetlen nem szeretni ezt az izgő-mozgó kis városkát és annak fura lakóit. Egyik kedvencem volt az a szegény csóka, akinek mindig a kéményén ereszkedünk le, s persze hogy korommal telítjük be az amúgy igen pedáns fószer lakását. De jópofa az időnként, random helyeken feltűnő kukac is a remek tanácsaival, valamint lehet dobni egy hátast akkor is, amikor egy faodú lakója szórja az életbölcsességeit („Here’s a wisdom for you: never give an owl towel”).
Természetesen nem árt, ha a játékos jól beszél angolul, hogy a poénokat megértse, de mivel nagyon sok poén inkább képi, ezért a szórakozás mindenkinek garantált. Az egyetlen probléma, hogy a játékot mindössze 2-3 óra alatt, de kényelmes tempóban is egy délután alatt le lehet tudni. Utána pedig egy kicsit a hiányérzet lehet úrrá az emberen, annyira függőjévé válhat ennek a fura világnak. Csak reménykedni tudunk abban, hogy nemsokára jön majd egy Thank Goodness You're Back!
