A Team Ninja nem titkolt célja (a FromSoftware-hez hasonlóan) egy nagyon nehéz játék megalkotása volt. A küldetést sikerre vitték, hiszen 2004-ben megszületett a modern Ninja Gaiden. Ez egy kegyetlen nehéz, 3D-s akciójáték volt, amelyben a történelem legmenőbb nindzsaharcosát irányítva küzdhettünk óraszám, jelentős túlerő ellen. Több verzió is napvilágot látott, illetve több platformra is ellátogatott az az epizód, ahogy a folytatásai is. Pár éve egy gyűjteményes formában élvezhettük a trilógiát (szebb felbontás és textúrák). Így most a negyedik epizód bemutatója közben derült égből meglepetésként landolt a virtuális piactérre a legkedveltebb második rész egy újabb kiadása.
A Black szinte mindenben megegyezik a Ninja Gaiden Sigma 2-vel. Először nézzük, mi hiányzik, ebből van a kevesebb. A mocsok lagos online részt kukázták, így a Tag Mission bónusz játékmódban a kétemberes pályákat már ne is keressük, át lett variálva a szóló szakaszba. Így is közel három tucat küldetés közül mazsolázhatunk, ahol megcsillogtathatjuk megkopott reflexeinket. Kiesett három főellenségharc, ami a nagy szobrok ellen zajlott régen (Buddha kétszer és a Szabadság szobor – ezek már régen sem illettek bele a játékba szerintem), valamint a hófehér előrendelői ruhát sem találtam meg, ami a Sigma 2-höz járt.
Kaptunk egy új nehézségi szintet, amiben nem is igazán lehet meghalni, de ettől még a kihívás a kezdő játékosoknak is megmarad, hiszen a Black ellenfelei rendkívül agresszívak. A New Game+ játékmódban újrajátszhatjuk aktuális nehézségen a kampányt a meglévő felszerelésünkkel (a fegyverek és a ninpo varázslatok szintje 1-esre redukálódik), a fotó módban pedig forgatható kamerával lőhetünk szuper képeket. Akit eddig zavart, az most kikapcsolhatja a hátunkon hurcolt lőfegyverek láthatóságát is akár. Picit variáltak az ellenségek számán és életenergiáján, és az egyik irányítható csajszi is erősebbet sebez.
A HDR nem sikerült jól, nem tökéletes (hasonlóan a Resident Evil 2 Remake-hez) a ködös részeken túl fehér a képernyő, nem érezhető a mélység. Beállításnál olyan, mintha nem is lenne különbség a csúszka húzogatásánál. Viszont az új motor (Unreal Engine 5) alatt nagyon szépen fut akár 120 fps-sel is a program. Rohadt gyorsan betölt, még pörgősebb, és a lila köd effektet a csonkitásnál végre vérre cserélték le. Egy ilyen kaszabolós stuffban alapnak kéne lennie, eszméletlen jól áll neki még mindig a brutalitás, és most jól is néz ki az egész.
A játékmenet megmaradt az a folyamatosan nyomás alá helyező szemét-agresszív fajta, ahol tényleg ki kell használnunk az összes nindzsatudásunkat. Egy helyben állva, akár védekezve is ledarálnak pillanatok alatt. Meg kell tanulni alkalmazkodni, kiugrálni a veszélyek elől, visszatámadni, és az ultimate technikákat használni. Ez így 10 év kihagyás után nekem is egy picit lassabban ment, úgy, hogy a Sigma 2-t kipörgettem minden lehetséges módon még PlayStation 3-on. Egy kezdő lelkesedését hamar letörheti a program, de ez igaz minden nehéz játékra, így negatívumnak nem mondanám.
A Ninja Gaiden 2 Black szuperül fest, a képi világa is egy mai szoftver szintjére lett húzva, szóval elég korrekt remaster. Még mindig az a dög nehéz alkotás, amibe régen beleszerettünk vagy kihullott tőle a hajunk. Már a 2021-es trilogy kiadásba is elfért volna ez a verzió – jó sokat kellett rá várni, de megérte.
