Biztos mindenkinek ismerős az érzés: felkel reggel, megcsinálja a kávéját, esetleg reggelizik, és közben elolvassa a legújabb gaming híreket. Semmi különöst nem tapasztal, ma is bejelentettek 7-8 soulslike játékot, amelyek közel ugyanúgy néznek ki, és ugyanazt kell csinálni bennük. Nincs új a nap alatt, és nem is igazán várunk semmi újat ezektől a játékoktól. Mindegyikben történik valami minimális újítás, annak érdekében, hogy egyedivé tegyék a világukat, de lássuk be, nem sokszor sikerül nagyot alkotni a fejlesztőknek. Ezeket a játékokat szkeptikusan kezelem, és ugyanígy álltam a mai címszereplőnkhöz is.
Az AI LIMIT azonban valami egészen más. Olyan kellemes csalódás ért, amilyenre egyáltalán nem számítottam, hiszen az eddigi hasonló projektek bőven hagytak kívánnivalót maguk után. Gondolok itt például a Code Veinre, vagy a nem soulslike, de hasonló témát feldolgozó Scarlet Nexusra. Itt azonban nincs hiányérzetem, sőt! Sok olyan dolgot elnézek ennek a játéknak, ami más esetben zavarna, de itt olyan élvezetesre és fluidra sikerült megalkotni a gameplayt, hogy néha nem is figyeltem a környezetemre.
A SenseGames csapata remek munkát végzett, nem akartak egy mindennél jobban kinéző, vagy mechanikai újításoktól hemzsegő játékot, ők csak egy jó játékot akartak, és megcsinálták. Úgy néz ki, hogy a PlayStation China Hero Project játékainak van és lesz is létjogosultsága, és érdemes lesz odafigyelni ezekre a jövőben. Na de térjünk is rá a mai témánkra, mert megérdemli a figyelmet – jóval többet érdemel az AI LIMIT, mint amit kap.
Történetünk egy posztapokaliptikus világban játszódik, amelyet különböző frakciók uralnak és sanyargatnak. Az átlagemberek elnyomásban és szegénységben élnek, miközben folyamatos félelemben tartják őket a necrók. Ezek a titokzatos túlvilági szörnyek elpusztítanak mindenkit, aki nem a fajtársuk. Az emberek megmaradt hite az egyházban van, akik küzdenek a necrók elnyomása ellen, és ezzel párhuzamosan megkérdőjelezhető rituálékat hajtanak végre szerte a világban. Van egy vallási vezetőjük, akit szinte messiásként tisztelnek és szeretnek. A harmadik frakciónk pedig nem mások, mint a bladerek, egy titokzatos és halálos szervezet tagjai, főszereplőnk is egy közülük. Ez egy zömében nőkből álló félkatonai alakulat, amely a necrók és a vallási szervezet ellen egyaránt kardot ránt, és pusztítja őket. Ebben a világban játszódik tehát ez az ARPG elemekkel operáló sci-fi soulslike, amely az anime esztétikát kedvelőket részesíti előnyben.
Névtelen hősnőnk a csatornában nyitja fel a szemeit, és egyből a felszínre igyekszik. Miután itt túlesünk a tutorialen és leverjük az első főellenséget, fel is jutunk a felszínre, ahol egy táborban találjuk magunkat. Ez a hely fog a „bázisunkként” funkcionálni, és itt ismerkedünk meg jó néhány nagyon fontos NPC-vel. De nem szeretnék spoilerezni vagy elrontani bárkinek az élményt, úgyhogy egyelőre erről a helyről ennyit.
A játék a Dark Soulsok felépítését követi, tehát van egy HUB, amit az előbb említettem, és onnan többfelé tudunk elindulni, de minden pályarész hellyel-közzel lineáris. Természetesen vannak titkos helyek és átjárók elrejtve különböző részeken, de jellemzően ezek csak néhány elrejtett tárggyal jutalmaznak minket, ritkán pedig új, kisebb pályarészek oldódnak fel, aminek a végén egy Boss vár minket. A fő történetszál vonalát könnyű követni és a „branchek” segítségével könnyedén utazhatunk a pályarészek között, gyakorlatilag úgy, mint a jól ismert FromSoftware játékokban.
Az AI LIMIT története egyébként nem egy túlbonyolított összevisszaság, ahogy azt megszokhattuk más, hasonló témát feldolgozó játékoktól; viszonylag egyszerű, érthető és pont kellően mély ahhoz, hogy érdekelje a játékost a vége. Szépen és fokozatosan mutatja be a világát, tégláról téglára építve a feszültséget és az új megoldandó feladatokat. A sztori során kicsit olyan érzése lehet az embernek, hogy ha egy titkot kiderít, a helyébe lép kettő másik, de ezt nem feltétlen negatívumként említeném, sokkal inkább lehetnek olyan játékosok, akiket ez frusztrálhat. A történetmesélés egyébként nem minden esetben szájbarágós, sokszor a környezetünkből és egy-egy cselekményből kell kilogikáznunk, mi és miért történik.
Ami azonban elviszi a játékot és kiemeli a többi közül, az nem más, mint a gameplay. A harc nagyon fluidra és élvezetesre sikerült, minden fegyvernek megvannak az előnyei és a hátrányai, a movesetek látványosak, és a harc megunhatatlannak érződik. A fegyverekből háromféle típust tudnék megkülönböztetni, a sima egykezes kardok, a kétkezes (karom, dual blade, balták), valamint a hosszabb fegyverek (kaszák, lándzsák). A kétkezesek a gyorsabb, de kevesebbet sebző fegyverek, amelyek státuszeffekt-építésre tökéletesek, és mozgékonyságot biztosít a movesetjük. A sima kard a klasszikus „jack of all trade, master of none” kategóriába esik, közepes gyorsasággal és egész jó sebzéssel, a hosszú fegyverek pedig a lassabb, de hatalmas sebzésű változatok.
Minden fegyvernek van egy egyedi weapon skillje is, ami a játék előrehaladtával egyre erősebb és piszkosul látványos mozdulatsorok megtanulását jelenti. Ezek és még más skilljeink használatához egy egyedi megoldást talált ki a fejlesztői csapat, ugyanis az életpontunk fölött találhatunk egy bizonyos Sync Gauge-t. A mérő általában 50 %-ról indul, és ha képességeket használunk, az bizonyos százalékba kerül, de ezeket csak 50%, vagy afelett tudjuk igénybe venni. Ha ez a szám a középső érték alá esik, onnantól karakterünk lényegesen több sebzést kap ellenfeleitől, és a 0% elérése esetén komoly stunt kapunk, ami szinte a biztos halálhoz vezet. Szerencsére a sync mechanika mellé nem került stamina bar, így annyit dodge-olhatunk és futhatunk, amennyi csak szeretnénk
Természetesen a fejlődések során a sync képességünket is tudjuk fejleszteni, amire szükségünk is lesz, hiszen a bossok nagyon durván erősödnek a story második felétől. Ebből kifolyólag Arrissának is (az elején névtelen hősünk kapott egy nevet is az egyik új barátjától), erősebbnek kell lennie, és erre úgy van lehetősége, hogy az ő keze által elhullott ellenfelekből nyert Crystalból fejlesztjük őt. Szerencsére ez az egy fizetőeszköz van a játékban, így ebből tudunk fegyvereket, kiegészítőket és szinteket is vásárolni magunknak. Halálunk esetén ez a fizetőeszköz bizonyos százaléka VÉGLEG eltűnik, tehát nem lesz lehetőségünk visszaszerezni őket.
Márpedig erre lesz precedens, hiszen a bossok nem túl nehezek a játék első felében, de van egy konkrét fordulópont, ahol az AI LIMIT megmutatja a foga fehérjét. Nem túl nagy spoiler, hiszen a demóban is látható volt a Hunter of Bladers boss fight, ami nekem iszonyatosan tetszett. Minden pillanata olyan volt, mintha táncolnék a hunterrel, és minden másodperce tanított annak a harcnak. A vágások üteme, a teleportok és az Iai vágások időzítése és a parryjének a parryzése egyszerűen zseniális volt. A fight minden pillanatán érződött, hogy gondosan elkészített, megfelelően átgondolt és tervezett volt, amit igazi törődéssel fejlesztettek, nem pedig csak úgy odahányták. Egy pillanatig sem éreztem unfairnek vagy olcsónak, és ez a játék minden elemében és ellenségében észrevehető.
Sokat lehetne még beszélni a fejlesztésekről akár fegyvereinkkel vagy karaktereinkkel kapcsolatban, vagy a történetet és a benne szereplőket érintő morális kérdésekről, de minden esetben spoilerekbe ütköznénk, amit senki se szeretne. Mindenképpen említést érdemelnek a játékban szereplő ruhák, amelyek a cukitól kezdve a szexin át egészen a badassig fellelhetőek, de ezeknek is a felfedezésére sarkallnék mindenkit. Néhol a játék kicsit csúnyácska, de nagyon stabilan fut, és őszintén szólva nem az esztétikai megjelenése az, ami miatt el fogja nyerni sok soulsfan szívét – bár hozzá kell tenni, egy-két ellenségdesign és -páncél nagyon jól néz ki. A fő elem, ami szerintem kihagyhatatlanná teszi az AI LIMITet, az a harc. Minden egyes részén érződik, hogy odafigyeléssel, olyan emberek által készült, akik élvezték, amit csinálnak, és ők is játékosok. Nem gondoltam, hogy releváns kihívója lesz majd a The First Berserker: Khazannak, de a látottak alapján erős lesz a tavasz soulslike játékok terén.
