Jaj ne, már megint egy évente új résszel jelentkező sportjátékot kapott Sityi, és most megint itt fog sírni, hogy alig van változás, meg hogy elértük a fejlesztési platót... Ejj, túl jól ismertek már... :-D No de azért csak meg kéne magyarázzam ezt ezúttal is, nem? És mi van, ha esetleg nem is igaz? Vagy nem teljesen?
Mindenekelőtt emelem a baseballsapkám a fejlesztők előtt: a 20. részig eljutni nem kis teljesítmény – ráadásul ahogy nézem, a tengerentúli eladási listákat épp vezeti ez a játék. És azon tűnődöm, mi lehet a siker oka... Igazából nem tudnék egyetlen dologra sem úgy rámutatni, hogy akkor ez teszi különlegessé ezt a sorozatot – ami viszont akkor azt kell jelentse, hogy összességében van minden úgy a helyén, hogy az egy kerek egész és élvezetes csomagot ad sok-sok éve már. Idén is akadnak persze változások, de semmi eget rengetőre ne számítson senki: a jól megszokott MLB The Show-t kapjuk most is, aktuális csapatokkal, játékosokkal, stadionokkal – és persze több múltbéli hírességgel a szituációs játékmódban, valamint a Storylinesban. Apropó, Storylines: a tavalyi Negro League prezentálásból visszavettek, újra az aktuális szezon kapja a hangsúlyt.
A Road to the Show mód kapott némi „kiegészítést”, ezúttal ugyanis már az egyetemi bajnokságból is indulhatunk, hogy beválogassanak az MLB mezőnyébe. Itt persze nincs meg feltétlen minden csapat, de a meglévő nyolc is azért jó alapot jelent. Ugyanilyen kis változást jelent a pár száz új animáció is – mivel már eleve több tízezerből válogat a játék, ezért igen esélyes, hogy nem rögtön futunk bele ezekbe (finoman fogalmazva). További érdekesség még, hogy ez a rész már nem teszi tiszteletét PlayStation 4-en és Xbox One-on – az előző generációs gépek kezét elengedték (noha Switch verzió van még, ezért nem feltétlen gondolnám azt, hogy ennek technikai okai lennének).
És persze az sem segít a hosszabb értékelés megírásában, hogy a játék lényegében a főmenüt kivéve pontosan ugyanúgy néz ki és hangzik már évek óta. Csúnyának persze nem mondanám, sőt – csak épp ennek lehet potenciálisan olyasmi sugallata, hogy annyira nem szakadnak meg a munkától a San Diego Studio munkatársai. A mikrotranzakció persze ezúttal is jelen van, bár nem érzem, hogy tolakodó lenne vagy eltolná pay-to-win irányába a játékmenetet.
Nálunk a munkahelyi kantinban szokott lenni pulled pork lángos, én ha tehetem, azt rendelem. Változatlan módon készül hosszú ideje és nagyon ízlik. De hogy innovatív semmi nincs benne, az is tuti, legalábbis mára már ez az impressziója megkopott. Ettől függetlenül legközelebb is ezt fogom kérni, ha a menüre kerül. Miért ez a kulináris hasonlat? Mert tulajdonképpen az MLB The Show is ugyanez: az utóbbi pár évben lényegében ugyanazt kaptuk mindig (azért említsük meg a Negro League bevezetését), és valahol emiatt jogos, ha kicsit morgok emiatt, ugyanakkor ez a sorozat egy teljesen kiforrott, kerek egész benyomását kelti már hosszú ideje. És erre az új rész sem cáfol rá.
