Ne maradj le híreinkről és cikkeinkről, kattints ide, és állítsd be saját forrásként a PlayDome-ot!
Gyerekkoromban mindig mondták a felnőttek, hogy olvassunk többet, sokkal fontosabb az olvasás a TV bámulásánál. Én egyébként is nagyon szerettem olvasni, de közben a játékok is nagyon érdekeltek. Így, amikor általános iskolás koromban egy osztálytársam a kezembe nyomta életem első Kaland, játék, kockázat kötetét, még nem is sejtettem, hogy a következő éveim meghatározó olvasmányainak első hírmondójához van szerencsém. A legendás Ian Livingstone fantasy játékkönyve, A gyíkkirály szigete volt akkor a kezemben. Imádtam minden pillanatát akkor is, ha csak olvasgattam, akkor is, ha megpróbáltam a szabályoknak megfelelően kockadobással játszani. Ezt később rengeteg hasonló könyv követte, igyekeztem lehetőségeimhez mérten minden Ian Livingstone és Steve Jackson művet beszerezni. Sajnos nem jártam sikerrel, de így is szép gyűjtemény pihen immár nagyjából harminc éve a könyvespolcomon.
A lapozgatós könyvek divatja a gyerekkorommal együtt elmúlt... A mai fiatal generáció valószínűleg csak annyit tud ezekről a művekről, mint a kazettás magnóról vagy a mentésikon eredetéről. Éppen ezért volt különösen örömteli, amikor egyszer csak kaptam egy lehetőséget, hogy elolvassak egy vadonatúj játékkönyvet. Ráadásul nem is akármilyet, ugyanis ezt egy magyar hobbiíró (és festő), Kiss László Lajos írta. A Darken Bloodstone művésznéven tevékenykedő író első kötetéhez volt szerencsém, én pedig gyerekkoromat idéző lelkesedéssel vetettem bele magam az Arcytaryum labirintusa teljesítésébe.
Az első, ami feltűnhet, hogy ez sokkal hosszabb kaland, mint a klasszikusok, eleve nem 400, hanem 600 pontból épül fel. Hősünk egy névtelen kalandor, aki számos csatát megélt, így már elég tapasztalt és edzett. Egy nap egy boszorkány arra ösztönzi, hogy utazzon el a birodalom fővárosába, Arcytaryiumba, ahol van egy gigantikus labirintus. Minden évben bajnokok indulnak el, hogy keresztüljussanak rajta, de eddig soha senki nem került elő élve. Akinek ez sikerül, annak mesés vagyon és hatalom a jutalma. Természetesen útnak indulunk, hogy mi magunk is próbát tegyünk. A kaland első harmada még a városba vezető útról szól, majd onnantól kezdetét veszi az igazi megmérettetés a labirintusban.
A kötet a klasszikus elemekből építkezik, nekünk kell döntést hoznunk, hogy merre megyünk, kivel állunk szóba, bizonyos helyzetekben miképp reagálunk, illetve természetesen arról is, hogy harcolunk-e és azt miképp. Utóbbi is a szokásos kockadobós mechanikára épül, de a szerző picit megbolondította a dolgokat itt-ott. Részletekbe nem mennék, mert ez nem guide, de érdekes, amikor nem egyedül, hanem társsal az oldalunkon csatázunk, illetve szintén érdekes az XP-szerzés lehetősége is. Ami mindenképpen pirospont a szerzőnek, azok a fejtörők. A klasszikus lapozgatós könyvekben is elő-előfordultak ilyenek, amikor csak bizonyos tudás birtokában mehettünk tovább egy elrejtett fejezetszámra, esetleg rejtvényeket vagy kódokat kellett megfejtenünk. Nos, ebből is sokkal több van, eleve van egy rejtjelezett ABC, amely nélkül nem is lehet teljesíteni a kalandot. Látszik, hogy ebbe sok energiát fektetett a szerző.
Maga a nyelvezet egyszerű, néha picit talán túlságosan is, de ez alapvetően nem probléma. Nekem egy picit zavaróbb volt, hogy a történet gyakran fogta a kezem. Rengeteg olyan fejezet van, ahol nincs választási lehetőség, hanem csak egyszerű történetmesélés. Értem én, hogy ez kell ahhoz, hogy történetté álljon össze a kaland, illetve bizonyos helyzetek egyszerűen kikerülhetetlenek és kész. De ettől még fura érzés egy lapozgatós könyvben, amikor három-négy fejezetponton keresztül csak egy opcióm van.
Az Arcytaryum labirintusa egy remek próbálkozás egy mára erősen háttérbe szorult műfajban. Külön örömteli, hogy egy magyar próbálkozás. A szerző egyébként nemcsak írta a történetet, de azt a néhány rajzot és illusztrációt is maga készítette, amelyek színesítik a kalandot. Aki valaha is szerette a Kaland, játék, kockázat könyveket vagy esetleg sosem próbált még ilyet, annak ez egy kiváló választás lehet a visszatéréshez vagy az első próbálkozáshoz. A szabályrendszer nincs túlbonyolítva, a kaland kellemesen hosszú és érdekes, vannak benne gondolkodást igénylő fejtörők, szóval nagyjából minden, ami egy jó nyomtatott kalandjátékhoz szükséges. És már készül a folytatás!
