Tavaly ősszel jelent meg PC-re a SuperLou Games első játéka, a Finding Frankie című horror-parkour, mostanra pedig PlayStationre és Xboxra is elérhetővé vált. Alapvetően a „mascot horror” játékok műfajt gyarapítja, amelyek között olyan műveket tartanak számon, mint a Five Nights at Freddy's, az Amanda the Adventurer, a Poppy Playtime és a Bendy and the Ink Machine. Ezeknek az a lényege, hogy gyerekeknek szánt, aranyos, játékos karaktereken, akiktől kedvességet és barátságot várnánk, egyszer csak úrrá lesz egy gyilkolási vágy, és ennek az ellentétnek a kettőssége teremti meg a borzongást.
A sztori alapvetése, hogy főhősünk egy gabonapehely-dobozban talál egy kazettát, amit lejátszva megtudja, hogy meghívást kapott egy vetélkedőre, amelynek fődíja 5 millió dollár. Ekkor persze még nem tudja, hogy milyen szörnyűségek várnak rá. A helyszínen kiderül, hogy a cég kabalái, főként Frankie, a cilinderes nyuszi (és barátai) nem is olyan barátságosak, mint a rajzokon. Vérengzésbe és öldöklésbe kezdenek, a többi versenyzőt egyből lemészárolják, nekünk pedig menekülnünk kell. Végig kell jutnunk az épületen, és közben ügyességi pályákat teljesíteni. Természetesen sokszor alkalmunk lesz elveszíteni az életünket, és így a játékot is. Mindezt a sztori szerint élőben közvetítik több ezer embernek az interneten.
A játék gyakran alkalmaz ijesztéseket, de az atmoszférát is megteremti. A környezetünk egy Backroomsot idéző, 1990-es évekbeli játszóház, tele trambulinokkal, csúszdákkal és egyéb pályaelemekkel. Meglepően egyedi hangulatot kelt, ami a műfaj szerelmeseinek biztosan be fog jönni. Bár nem mindig egyértelmű, hogy mikor mit kell csinálni, merre kell menni, ami egy ilyen játéknál inkább frusztráló, mintsem kihívást jelentő. Ha már kihívás, kifejezetten nehéz dolgunk lesz, sokszor kell majd újrakezdenünk, így az alapból kb. kétórás játékidő sokkal feljebb is tornászható. A speedrunok kedvelői végtelenszer újrajátszhatják, a bal alsó sarokban lévő stopperóra is arra bátorít, hogy minél hamarabb végezzünk.
Vizuálisan az említett társaihoz hasonló, letisztultabb, egyszerűbb vonalat hozza, de a fények, színek és effektek kombinációja miatt nem hagy rossz szájízt a játékosban. Mivel a konzolra való megjelenés alkalmából teszteltem, így PlayStation 5-ön kontrollerrel játszottam, és hát így kevésbé volt jó élmény. Az imént említett magas nehézségi szint mellett a kontroller nem megfelelő ehhez az irányításhoz. Még a szaladgálás, ugrálás tűrhető is lenne, de ugrás közben a rúd elkapása, futás közben a kapcsolók nyomkodása már olyan pontosságot igényel, amit gyilkos kabalák által üldözve csak nagyon kínkeserves próbák után van esélyünk véghez vinni. Ez volt, ami leginkább visszavett nálam az élményből, egér és billentyűzet kombóval mindenképp kellemesebb és gördülékenyebb lehet.
Gyermekbetegségei természetesen vannak a Finding Frankie-nek, viszont amit hozni akar, az sikerül neki. Egy kis indie fejlesztőcsapat projektjéről van szó, akikről egyébként kb. semmi információt nem találtam, csak hogy máris dolgoznak egy új címen. Mindenesetre Frankie-ék már most nagy rajongói táborral büszkélkedhetnek, rengeteg fan art, teória, gameplay és speedrun születik napról napra.
